Valláskülönbözőség:mit lehet tenni?

Helló.

Bár én nem vagyok semmiféle vallási brigád tagja, de egy dolgot lejegyeznék. A valódi hit a szereteten alapszik...teljesen mindegy, hogy katolikus keresztény, vagy távoli csillagon élők eszméjébe hiszünk...egyetlen dolog számít...a jellem. Ha hiányzik a megértés, türelem, akkor már is "rossz vágányon" vagytok...mindegyik vallásnak és ilyen jellegű nézetnek az alapja az önzetlenség...arról szól igazából mind. Azt pedig tudjuk, hogy ha valaki teljesen önzetlen, akkor nem rendelkezik negatív emberi tulajdonságokkal(gondolom nem kel soroljam őket), a gondolataid átformálása nehéz dolog, és gyakorlást igényel, de elérhető...cselekedetekben mindenféleképp, és az mutatja meg ki milyen igazából. A szeretet elfeledésében tudnátok csak eltávolodni egymástól...az önzés végett...tehát ha akármelyikőtök is a saját verzióját akarja, ráadásul a gyerkőc(ök) akaratán felül döntve, az önzés...próbáljatok meg közös nevezőre jutni, és a szeretet legyen az alapelv, mert az tartja össze az emberiséget(egyébként még mást is). :)

üdv és sok sikert.

25/F

LastOne.Left

Egy biztos: minden ellenkező vélemény és gyakorlat ellenére, a valódi(!) keresztény értékrend szerint sincs senkinek joga, hogy kényszerítsen bárkit is a saját hitének az elfogadására. Még csak zsarolás szintjén sem, vagy "jó szándékú figyelmeztetéssel" sem működhet ez. A másik fél TELJES szellemi szabadságát a döntésben sohasem volna szabad kétségbe vonni, vagy korlátozni.

Így látatlanban is elfogadhatatlan számomra egy olyan eszme, ami azzal fenyeget, hogy el fogunk távolodni, vagy válni egymástól, mert nem fogadod el azt, amit én!!!

Tudom, hogy a magukat kereszténynek valló egyházak sok évszázados példája sem túl bizalomkeltő e tekintetben (igen, egyházról is beszélek, nem csak személyekről), de ami fontos, az a Biblia szava.

Sokkal fontosabbnak tartom, hogy megismerd, mit mond erről maga a Biblia, ott örök érvényű és világos alapelvek vannak, hogyan válassz!

Nagy különbség van az Isten-hit és a párod "hite" között.

Ha vallásosan neveled a gyerekeidet,akkor rendes ember lesz belőlük. Ha a párod elvei szerint,akkor az életben nem fognak boldogulni,a normális emberek kinevetik őket stb.

Sajnos,a párod nem fog ettől a babonás dologtól megszabadulni,és ez előbb-utóbb a házaságod rovására megy. Akkor is,ha sem te,sem a gyerekeid nem járnának templomba. A fanatikusok nem mondanak le a hiedelmeikről,inkább még mélyebben belemerülnek. Sajnos,láttam már emiatt családot szétmenni. Ott az anya volt ilyen,és semmi másról nem lehetett vele beszélni.

visszanéztem. :)

A döntés a tied, de neked is meg kell értened a férjedet, ahogyan neki is téged...vele beszéld meg szerintem, ne itt kérd a tanácsokat. Te a gyerekeidnek akarsz jót...ez nemes gondolat...de ezt tényleg meg lehet tenni úgy is, hogy nem iratod be őket semmilyen vallási iskolába(ettől függetlenül pozitív lehet)...ha te jó vagy, és a férjed is, akkor ti magatok tudjátok a szeretetre nevelni a kicsiket. A valós megnyugvást a szeretet adja. S szerintem hiába hajlik a fanatizmusba a férjed esetleg, az a dolog, amiben ő hisz is a SZERETETEN alapszik...ennyi számít csak, és nagyon egyszerű. A téves nézeteiteket tisztítsátok meg a dolgokkal kapcsolatban...nyugodtan higgyen ő is abba amibe akar...de a szeretet szabályaira neveljétek a kicsiket. Magyar Értelmező Kéziszótár meglepően sokat segíthet. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Még egy fontos dolog: ha házastársad, vagy bárki a családból elfogad egy bizonyos hitrendszert, semmiképpen sem várhatja el, hogy a társa, vagy a családtagja is ezt megtegye! Ha az illető valóban meg van győződve arról, hogy jó úton jár, akkor a másik fél akarata ellenére csak annyit tehet, hogy jó példát mutat - azaz megmutatja, hogy az, amit elfogadott, az életére jó hatással van. Érted? A gyakorlatban, a mindennapokban!

Mert ugyanis minden eszme ott, A GYAKORLATBAN vizsgázik.

Emlékezz Jézus szavaira: "minden jó fa jó gyümölcsöket terem, viszont minden romlott fa... "

Ezt figyeld meg, hidd el, ez rövid távon is ki szokott derülni.

A férjed abban hisz, amiben akar, amíg nem akarja a gyerekekre ráerőltetni. Úgyanígy te is. Ha szeretnéd keresztény értékrend szerint nevelni őket, akkor először csak otthon beszélj nekik róla, hogy mire iskolába kerülnek, mutassanak némi érdeklődést - óvodában szerintem még korai elkezdeni. A legtöbb suliban van hitoktatási lehetőség, így ha elég okosan neveled őket, addigra csak elég lesz megkérdezni őket: szeretnének hittanra járni? És a válasz valószínű, igen lesz részükről. Ha nem akarnak, akkor ne kényszerítsd őket semmiképp se, mert ezzel is sokat árthatsz.

A férjednek semmiképp se engedd, hogy a babonáit a gyerekekre erőltesse, mert sokat árthat nekik - gondolom, nem kell bemutatni, mit csinál a többi gyerek azokkal, akik másként fogják fel a világot, mint ők. Hacsak ő nem enged, akkor lehet, hogy rámegy a házasság, de neked kell döntened: rendes embert akarsz nevelni a gyerekekből, és harcolni a jövőjükért, vagy engedni a férjednek, és végignézni, ahogy az oviban, és majd majd később is kiközösítik a gyerekeket?

Azért a ma 12:13-as hozzászólóval is lassan átesünk a ló túlsó oldalára.

Én elhiszem, hogy itt mindenki őszintén, a legjobb tudása szerint igyekszik segíteni, de a kiegyensúlyozottságra itt is szükség lenne.

Ne akarjunk a gyermekeinkből elvtelen bólogató Jánosokat, vagy egyéniség nélküli "birkákat" nevelni! Ha a gyermekünknek a fiatal évei alatt is kialakul egy hite, világképe, amit mi csepegtettünk bele, és ha az egészséges, valamint az igazságon alapul, ami abban mutatkozik meg, hogy jó hatással van rá és "jó gyümölcsöket" terem, azt Ő fel fogja vállalni, büszke lesz rá a társai előtt, még akkor is, ha a többség nem osztozik a véleményében.

Gyakran előfordul, hogy egy bizonyos gondolkozás a gyerekek többségében ellenségeskedést vált ki, de ez nem adhat egy felelősségteljes szülőnek alapot arra, hogy a gyermeke életre való felkészítését úgy tegye, hogy megfossza a saját egyéniségétől és attól az alapvető emberi jogától, hogy esetenként a tömeg, a többség véleményével is szembeszállva, harcolni merjen a saját igazáért!

Kedves kérdező, a keresztény életforma is ilyen ám! Már ha a valódi keresztény értékrendszerről beszélünk, nem csak a százmilliók "közös hitéről", mert a kettőt nem volna szabad összekeverni.

Mindenki megbocsásson, ha valami "eretnekséget" találok mondani, de az eredeti, Krisztusi keresztény értékrend ma, a legtöbb magát kereszténynek valló emberből, sok szempontból hiányzik. Ez a véleményem.