Melyik mit jelent: "szellem" és "lélek"? Héber vagy arámi nyelveken hogyan volt eredetileg? A Bibliában mindkét szó szerepel? És különböző a jelentésük?

Én magam nem foglalkoztam a kérdéssel behatóbban, de tény, hogy a Biblia az ember hármas felépítéséről beszél: test-lélek-szellem. Az újszövetségben szarx, pszükhé, pneuma. A lélek és szellem (pszükhé, pneuma) mindkettő láthatatlan, és ez szokta a zavart okozni, nem különíthetők el jól. A magyar nyelvben nem is volt külön szó rájuk, amíg a nyelvújítás korában a meglévő "lélek" szó mellé bejött a "szellem" is. Aztán mára a magyar nyelvben a "szellem" inkább a gondolkodással járó erőfeszítésre utal ("szellemi munka"). Az eredeti ógörög Biblia nyelve megkülönbözteti a lélek és szellem szavakat (bármelyiket is vesszük a pszükhének és a pneumának, én a pszükhé=lélek, pneuma=szellem megfeleltetéssel találkoztam eddig), pl. a Zsid 4:12 így szól: "Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme (pszükhé) és a lélek (pneuma), az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait." Mint látható, itt vagy a pszükhé vagy a pneuma szót elmének fordították, mert a RÚF bibliafordítás sehol sem használja a "szellem" kifejezést, mind a pneuma, mind a pszükhé szót "lélek"-nek fordítja, és ebben a mondatban a kettő különbségéről van szó, tehát kényszermegoldásként "elmé"-nek fordították az egyiket.

Elnézést, hogy nem tudok nagyon mélyreható magyarázattal szolgálni, maga a Biblia a fenti idézetben azt mondja, hogy a lélek és szellem szétválasztása az egyik legnehezebb dolog (hol ér véget az egyik és hol kezdődik a másik?). Isten Igéje még ezek megkülönböztetésére is képes. Én mindössze annyira jutottam, hogy a pszükhé (lélek) leginkább az ember érzelmi világa, a pneuma (szellem) inkább az ember azon része, amely az életét, törekvéseit, vágyait irányítja, a döntéseit, terveit befolyásolja, amelynek alárendeli a mellékes céljait. Ez a pneuma rész szerintem férfiaknál jobban kötődik az elméhez, nőknél jobban kötődik az érzelmekhez, de nem azonos ezekkel. A pszükhét ezen kívül földi életünkben két oldaról érik hatások: a testből is érkeznek impulzusok (érzetek), és a szellemből is. Valahogy az kéne a földi életünk célja legyen, hogy szellemileg fejlődjünk, az érzékeink a szellemből érkező impulzusokra legyenek fogékonyabbak, megtanuljuk a szellemünket táplálni, gyógyítani, gyógyíttatni. Ijesztő tud lenni számomra, hogy sok ember teljesen érzéketlen a szellemének állapotára. Ha a teste beteg vagy fáj, azt rögtön észreveszi, és orvoshoz megy, különösen, ha súlyos vagy halálos kórt gyanít. Ugyanakkor amikor bűnöket követ el, nem veszi észre, hogy a szellemének károkat okoz, megbetegíti, megrontja azt, halálos állapotba taszítja a maga szellemét, ami sokkal rosszabb állapot lehet, mint a fizikai test halála. Ugyanis halálunk után egy olyan világba megyünk, ahol testünk már nem lesz, a pszükhé már nem kap jó érzéseket a testből, a jó vagy rossz érzéseink kizárólag abból fognak jönni, hogy a szellemünk állapota milyen. Beteg, romlott, istentől elszakított? Akkor szenvedni fogunk. Nem tanultuk meg táplálni a szellemünket (Isten Igéjével)? Akkor éhezni fogunk. És ki tudja, meddig? Ezek hátborzongató dolgok, nem?

üdv Stefán

A lélek egy tökéletes létforma.

A szellem egy fejlődésben lécő energiagóc-tudat.

Az eddigiek elég jól összefoglalták...

Kis kiegészítés: a lélek (pszükhé) tartalmazza az értelmet, az érzelmeket, akaratot - azaz az elme dolgait. A szellem az a szubsztancia, amely Istentől származik és ezen keresztül lépünk kapcsolatba vele.

A hagyományos magyar fordítások nem tesznek különbséget a kettő között, az első fordítások idején még nem ismerték a "szellem" kifejezést, ezért mindkettőt a "lélek" szóval fordították, ami elég sok értelmezésbeli pontatlanságot okozott. Aztán a hagyomány és elterjedtség miatt már nem változtattak rajta; de a modern bibliafordítások (pl. a Csia Lajos vagy Vida Sándor-féle) az eredeti szövegnek megfelelően használják a "lélek" illetve a "szellem" kifejezéseket.

1Móz 2:7 "És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké." - itt Károli az "életnek lehellete" kifejezést használja a szellemre. Ezen vers alapján a lélek a test és szellem egyesüléséből létrejövő élőlényt jelenti.

Ha mélyebben érdekel ez a téma, Csia Lajos Bibliai lélektan c. könyvében elég részletesen kifejti...