"Isten léte nem természettudományos természetű kérdéskör" olvastam itt a minap. Miért nem az?

Egyáltalán nem biztos, hogy az istennek arra a közegre IS végtelen hatalma van, ahol él.

Sokkal valószínűbb az, hogy annak a közegnek a törvényei határozzák meg őt.

"Mit jelent az, hogy "magasabb szintu rendszer"?"

Magyarázd meg te, hiszen te írtad le elöször.

"Egyáltalán nem biztos, hogy az istennek arra a közegre IS végtelen hatalma van, ahol él.

Sokkal valószínűbb az, hogy annak a közegnek a törvényei határozzák meg őt."

Ez (ha van is ilyen) nem az, amiről a kinyilatkoztatás szól. Az ilyen létező a zsidó-keresztény-muszlim felfogásban nem Isten, hanem démon, ezt nevezte a gnoszticizmus demiurgosznak. Tehát még mindig ott vagyunk, hogy Isten, ahogyan az a kinyilatkoztatásban szerepel, tudományos vizsgálatnak nem alávethető.

Másrészt teljesen megalapozatlan állítás. Miért is valószínűbb? Mely tudományos mérések vagy kutatások engednek erre következtetni?

Amit te tettél, az az, hogy felvetettél egy saját istenképet, és levezetted, hogy az tudományosan vizsgálható. Csakhogy a te istenképed nincs fedésben azzal, amiről a vallás szól.

Amit itt ez a titus pollo nevű felhasználó csinál az a természettudomány legprimitívebb félremagyarázása némi áltudományos körítéssel.

Az istennek - ki tudja melyikről beszélünk - pontosan annyi mérhető hatása van az általunk felfogható valóságra mint holleanyónak.

„Amit itt ez a titus pollo nevű felhasználó csinál az a természettudomány legprimitívebb félremagyarázása némi áltudományos körítéssel.”

Ez azért fura, mert öt évig hallgattam természettudományt (mégpedig fizikát) az egyetemen, és csak azt mondtam el, amit ott tanultam. De nem kívánok tekintélyből érvelni.

De beszéljünk akkor a tudományos módszertanról.

Egyrészt bárminemű tudományos állítás elengedhetetlen feltétele azon kezdeti és peremfeltételek meghatározása, amiben az állítás igazoltan igaznak tekinthető. Tehát az nem tudományos állítás, hogy "a bárium zöldre festi a lángot", hanem az valahogy úgy hangzik, hogy "felszíni légnyomás és hőmérséklet mellett, légköri összetételben zajló égés lángjában a bárium megismételhetően zöld elszíneződést okoz". Ennél valójában még bonyolultabb, csak érzékeltetni akartam.

Ez azért fontos, mert az állítás csak akkor igazolható, ha a körülmények reprodukálhatóak, vagyis ha valaki más függetlenül megpróbálja, és ugyanazokat a körülményeket állítja elő, akkor bízhat abban, hogy ugyanaz is fog történni, de eltérő körülmények esetén már ez nem megalapozott feltételezés.

Ez a reprodukálhatóság szükséges a mérés kivitelezhetőségéhez is, hiszen csak úgy lehet egy mértéket hitelesíteni, ha az újra és újra előidézhető egységen alapszik. Azért vezetjük vissza a távolságot a fénysebességre, mert ismereteink szerint a fény vákuumbéli sebessége mindig ugyanannyi, tehát jól reprodukálható.

A mérés kivitelezhetősége pedig a matematikai modellalkotáshoz szükséges, ugyanis így tudunk a világ észlelt jelenségeihez matematikai objektumokat (számokat, vektorokat) rendelni, hogy az azokból felépített modellben matematikai műveletek mentén számításokat végezhessünk, jóslatokat tehessünk, és elméletet alkothassunk.

Szerintem semmi áltudományos nincs abban, amit fentebb leírtam, és szerintem elég részletes, hogy primitívnek ne neveztessék. A tudományos módszertan így működik (magát az elméletalkotás metódusát most nem részletezem).

Na ha ebbe a módszertani keretbe próbálnánk Istent beágyazni, akkor azzal azt állítanánk, hogy Isten a természeti törvényeknek van alárendelve. Ha adott feltételek mentén, adott mérési utasítások mentén Isten kimutathatóan megjelenik, mint jelenség, az azt jelenti, hogy Istennek nincs hatalma úgy dönteni, hogy nem így történik. Magyarul Isten nem szuverén ura a mindenségnek, ahogyan azt a vallási hagyományok állítják. Márpedig mi azt az Istent akarnánk kimutatni, amit a vallási hagyományok bemutatnak, de fentebb beláthattuk, épp saját módszertani megkötésünk miatt ez lehetetlenség, mivel így csakis olyan jelenség vizsgálható, ami a mindenség törvényszerűségeinek engedelmeskedik.

A tudományos módszertan saját maga vonja meg azokat a határokat, amik kizárják a metafizikai kérdések vizsgálatát a tudományos módszertanból.

Abból, hogy 5 évig hallgattál fizikát még nem következik hogy sikerült megértened a tt lényegét. Nekem is van ismerősöm aki progmaton végzett most meg könyvtáros.

"A tudományos módszertan saját maga vonja meg azokat a határokat, amik kizárják a metafizikai kérdések vizsgálatát a tudományos módszertanból."

Ööö... Igen. Akelát, a koponyányi manyókot, a csodaszarvasr és hugrabug henriket is kizárjuk mivel semmilyen mérhető hatásuk nincs az általunk ismert valóságra. És már bocsánat de az hogy néhány (vagy sokmillió) ember hisz bennük az nem arra bizonyíték hogy léteznek hanem a pszichológia tárgyköre.

„Abból, hogy 5 évig hallgattál fizikát még nem következik hogy sikerült megértened a tt lényegét. Nekem is van ismerősöm aki progmaton végzett most meg könyvtáros.”

Persze, csak te már egy ideje nem állítasz semmit, csak engem savazol. Ha valamit tévedtem a fentebbi levezetésben, mutass rá, és hozz ellenérvet kérlek, mert ilyen megnyilvánulások arra engednek következtetni, hogy nincsen, tehát igazam van. Én örülök, ha beláthatom, hogy tévedtem, nem kovácsolok identitást a nézeteimből.

„Akelát, a koponyányi manyókot, a csodaszarvasr és hugrabug henriket is kizárjuk mivel semmilyen mérhető hatásuk nincs az általunk ismert valóságra.”

A tudományos módszertanból igen, kizárjuk, mivel ezek mitikus és mesebeli archetípusok képei. Az állítás nem az, hogy Isten úgy létezne, mint Hold az égen, ahogyan a csodaszarvas mítosza sem arról szól, hogy létezik-e csodaszarvas.

Én amúgy úgy gondolom, hogy a fentebb említettek, meg a Mikulás, meg a Fogtündér, ezek is léteznek, csak ismételten, nem úgy, ahogyan a Hold az égen, hanem úgy, ahogyan létezik jog, meg költészet. A létezésnek nem a materiális aspektusa az egyetlen, ami releváns az ember számára. Széthasíthatod az anyagot a legalapvetőbb részecskére, és nem fogod meglelni a jogot, de mégis létünk minden pillanatában úgy gondolkodunk és viselkedünk, hogy a jog léte számít és releváns, és ennek elvetése pedig jelentősen csökkenti a boldogulási esélyeket. Ezért megalapozott azt feltételezni, hogy a lét fogalma kiterjed nem anyagi természetű dolgokra, hiszen minden tekintetben meghatározzák életünk alakulását, éppúgy, ahogyan az anyagi keretek teszik.