Azok a kersztények akik a Bibliának csak egy részét fogadják el igazságként, hogyan viszonyulnak a többi részéhéz? Mi alapján szelektélnak?

A teremtés történet remek allegóriája az öntudatra ébredésnek.

Hisz az állat amíg él nem gyötrődik a halandóság gondolatán.

Az ember amint az evulúció során öntudatra ébred, (jelképesen eszik a tudás fájának gyümölcséből) észreveszi saját halandóságát, és gyötrődni kezd.

Az öntudat létrehozza a jót és rosszat, hisz egy állat nem gondolkozik azon, hogy ha valamit elvesz annak a másikra esetleg negatív következményi lesznek, viszont az ember már igen, és pont ezért ha rosszat tesz az egy tudatos mérlegelés következménye.

Az öntudat ad értelmet az erkölcsi, jónak és rossznak.

Az öntudathoz szügséges koponya méret tette fájdalmassá a szülést a nő számára, tehát az öntudat bűntetése, vagy inkább fizetsége a fájdalmas szülés.

Egyébként az ó szövetség egésze csak az ó zsidó vallás mitológiája.

A keresténység Krisztussal kezdődött, és krisztus közvetlen tanítványaival teljes nállam.

Minden ami azon kívül van már lényegtelen, mint szent Pál is....

...leginkább Pál.

Noha én nem vagyok keresztény, de mivel érdekel a vallástudomány, ezért talán nem gond ha válaszolok.

Itt nem arról van szó, hogy a Biblia más részeit ne fogadnák el igazságnak. De had jegyezzem meg, hogy az ókori kereszténységben a Bibliának nem volt olyan jelentősége, mint pl. a mai fundamentalista neoprotestánsoknál. Az Egyház hite a hagyományban élt, amelynek középpontjában Jézus volt, mint Krisztus. A Niceai-Konstantinápolyi hitvallásban a Biblia meg sincs említve, mint "Igazság", csupán az Írások teljesedése szerint van rá egy rövid utalás. Keresztény értelmezés szerint ugyanis az Ószövetség megjövendölte Jézust.

A modern bibliatudományban létezik egy módszer, amit nálatok nem alkalmaznak: ez pedig a műfaji elemzés. Ez azt jelenti, hogy a szöveg műfaja határozza meg egy szöveg értelmezését (a katolikus egzegézisben persze figyelembe veszik a hagyományt is). A teremtéstörténet esetében a vizsgálat azt hozta ki, hogy az eredeti szerző nem történelmet akart írni. Ez látszik a héber szövegből is, hiszen tele van bölcsességirodalmi eszközökkel, ami jelzi, hogy ez nem történelmi leírás.

A római katolikus kutatók ebből fakadóan a szöveg teológiai mondanivalójára helyezik a hangsúlyt, és elvetik azt a nézetet, hogy az elbeszélést történelemi leírásként fogjadják el. De ettől még igaznak tartják, csak úgy, mint ami teológiai igazság, nem pedig történelmi valóság.

Üdv. egy agnosztikus ateista

Azok a "keresztények" akik a Bibliának csak egy részét fogadják el igazságként, azok nem keresztények.

A "keresztény" szó ugyanis Krisztus követőjére, Krisztus tanítványára vonatkozik, márpedig Krisztus nem szelektált a Bibliából (akkor még csak az Ószövetség volt, ugye), hanem isteni kinyilatkoztatásnak fogadta el minden szavát, beleértve a teremtéstörténetet is, az Özönvizet is, és minden mást. Aki tehát Jézus tanítványa, azaz keresztény, az ugyanúgy hittel elfogad belőle mindent, mint a Mestere, Jézus Krisztus.

Létezik egy megbízható ismérv, amit úgy lehetne körülírni, hogy az igaz, a helyes, a méltányos „hangja” bennünk mindig a nagabiztos Krisztus hangja, míg az igaz, a helyes, a méltányos „árnyékának hangja” mindig valami tévedést, veszteséget vagy szenvedést tartogat a háttérben.

Más szóval érezhetjük a dolgok igazságát, helyességét, méltányosságát, vagy ezek hiányát.

Ennek az ismérvnek alávethetjük a vallások tanítását, a bibliai elbeszéléseket, vagy saját vagy mások állításait, véleményeit, ez az ismérv a megfelelő lelkiállapotban alkalmazva nem fog félrevezetni bennünket.

Az én felekezetem azt mondja, a vallásgyakorlasnak három fo alapja van: a Biblia, az értelem (ráció) és a hagyomány. Tehat azert adott Isten jozan eszet nekunk, hogy hasznaljuk.

Esz nelkul nem lehet a Bibliát értelmezni.

Nemcsak az ókorban, mint ahogy fent valaki mar írta, de a kozépkorban (a nyomtatás feltalálásáig) se nagyon ismerték és nem nagyon használták. A papok tobbsege soha nem latott egeszben Bibliat, nemhogy olvasta volna. Hozzajutni sem tudtak, hiszen csak kezzel-ecsettel masolgattak. Az egyszeru emberek pedig irastudatlanok voltak, latinul meg plane nem tudtak.

En peldaul nem szoktam a Bibliat ugy olvasni, hogy ossze-vissza, egy-egy mondatot, es magamtol. Inkabb ugy, hogy mondjuk egy konyvet vagy evangeliumot hosszabb idon at, naponta egy fejezetet es valaki magyarazza: de nem ugy, hogy szo szerint vegyem, hanem a hátterét is, hogy ebbol mi hamozhato ki a modern ember szamara, ki beszel, kihez beszel, milyen celbol. Kiszedve es felreteve azt, ami nyilvan rank nem vonatkozik. Pl. hogy a nok fedjek be a fejuket - akkor es ott a prostitualtak azzal jeleztek, hogy azok, hogy fedetlen hajjal jartak.

Csak a Zsoltarokat olvasom ugymond magamtol, ezek imak.

A teremtestortenet nem tudomanyos leiras. A babiloni fogsagban irodott, amikor a zsidok nem gyakorolhattak a vallasukat. A babiloniaknak volt egy 8 napos teremtesmitoszuk, ezt irtak at maguknak a zsidok nagy titokban 6 naposra (emiatt van 2 nap, amikor 2 "dolog" teremtodott). Akkor is inkabb koltemeny volt, allegoria, es nem szo szerint ertettek. Maga a stilusa, ritmusa, ismetlesei, felepitese is azt sugallja, hogy ez egy "vers". Annyit akar mondani a szerzo, hogy a vilagot Isten teremtette - legalabbis ezt tartja sok modern teologus. (Biztos lehet vitazni rajta.)

Ugyanigy pl. Pal leveleit sem ertelmezem betartando szabalykent. Egy kora kereszteny misszionarius levelei mas gyulekezetekhez. Teljesen mas kategoria, mint mondjuk Jezus szavai.

Az Oszovetseget nem ismerem olyan jol, mint lehetne - de szamomra a legfontosabbak benne azok, amelyeket Isten igereteinek lehet felfogni. (Pl Ezsaias 43: 1-2.)

Az okori zsidok torvenyeit (pl. mit ehetnek, kovezzek halalra a gyerekeiket, ha visszaszolnak, tartsanak rabszolgakat, tobb feleseget) nyilvan nem vesszuk szo szerint. Azokat sem, ahol azt igeri a zsidoknak Isten, hogy segit kitaposni az ellensegeik belet, kiverni a fogukat es a sziklahoz vagdosni a csecsemoiket.

De mindenki mashogy csinalja - pl. amit valaki ir fentebb, hogy feltesz egy kerdest, es felcsapja, ahol kinyilik, az a valasz, azt nem szoktam.

Valaki irta korabban az intuicio szerepet: ez is fontos azert, mint az eletunkben sok minden masban.

Es az imat is megemlitem: nem tudom megmagyarazni, de az is segit es egyfajta ertelmezes. Ha imakent olvassuk a Biblia egyes reszeit, maskepp fogjuk fel, szemelyesebb lesz es erthetobb. (Ezzel megint nem mindenki ert egyet, tudom.)

Kedves kérdező, én vagyok a 4-es, és Te nem értetted, amit én írtam.

Aki keresztény, az Krisztus követője Krisztus hitében is. Jézus Krisztus pedig nem szelektált ki semmit az Ószövetségből, mindent tényként fogadott el belőle. Aki szereti Jézust és követi Őt, az elhiszi Jézusnak, hogy az Ószövetségben nincsenek "sületlenségek". Vagy úgy gondolod, hogy Jézus rosszul tudta, és "sületlenségeket" fogadott el a Bibliából? Bezzeg mi a mai tudásunkkal már sokkal okosabbak vagyunk nála? Okosabbak, mint Isten?

Vagy mondom másképp: A Biblia egyértelműen kijelenti magáról, hogy Isten szava (amit Jézus is megerősített). Ha Isten szava, hogy lehetnének benne "sületlenségek"? A Biblia nem enged olyan opciót, hogy fele Isten Igéje, fele nem. Ezért vagy elfogadod, hogy Isten Igéje (ahogy Jézus mondta), és akkor elfogadod az egészet, vagy pedig azt mondod, sületlenségek vannak benne, akkor viszont nem lehet Isten Igéje, és elutasítod az egészet.

Egy keresztény nem teheti azt, hogy válogat a Bibliából. Vagy az egész isteni eredetű, vagy nem az.

Így már érted, amit írtam?

8: "A teremtestortenet nem tudomanyos leiras. A babiloni fogsagban irodott, amikor a zsidok nem gyakorolhattak a vallasukat."

Ezt pedig honnan veszed?

Az megvan, hogy Jézus egyértelműen Mózesnek tulajdonította Mózes öt könyvét, így a teremtéstörténetet is? Több helyen is említi, hogy a Tórát Mózes írta. (Pl. Márk 7,10. 10,3. stb.). Mózes pedig ezer évvel a babiloni fogság előtt élt. Azt állítod, Jézus rosszul tudta? Vagy hogy gondolod ezt? Milyen felekezet a tiéd, ami ilyeneket tanít?