Amikor a Sátán fellázadt Isten ellen, akkor született meg a szabad akarat?

Jézus Tökéletes ember volt, semmilyen hiba nem volt benne. Ha Sátán nem létező angyali személy, akkor hogyan beszélgetett vele Jézus, amikor az a helytelenségre akarta rávenni.

Vagy A Jób könyvében olvashatunk arról, hogy Sátán is megjelent akkor amikor az angyalok megjelentek Isten előtt, egy megbeszélésre, imádat bemutatására

Maga Isten személyesen beszélt ezzel a személlyel. Tehát nem lehet egy személytelen valami ami hatással van bárkire. Főleg nem Istenre, sem Jézusra. Jézus határozottan személyként utal Sátánra.

Sátán mint személy nagyon is tudta, hogy az embernek, mi a "gyenge" pontja, nem véletlen Évánál próbálkozott először, Ádám helyett. A Nőért, akihez jobban vonzodott, mint az életadójázoz, nem gondolta át, és vállalta a halált az asszony "szerelméért". Féltette hogy elvesziti, Mint ha Isten nem tudott volna másik asszonyt adni neki. Ez az érzés becsapta, és csatlakozott a lázadáshoz.

Nem véletlen mondta Jézus, hogy aki jobban vonzódik a rokonaihoz, vagy emberekhez, egy "érzés", rokoni szálak, stb felfogás szerint, az nem méltó Istenhez, és Jézushoz sem. Az életét nem tartja többre, mint amit Istennek kötelessége adni, és ezért a ezek a szálak a fontosabbak, mint aki az életét biztositja.

Ezzel nem azt akarta, vagy akarja mondani, hogy ne szeressük a rokonainkat testvéreinket. Sőt, ellenkezőleg, kötelességünk. De ne essünk át a ló másik oldalára.

"Jézus a saját tudatába fordulva folytatta"

Az nem lehet, mert Jézusban semmilyen lázadó szellem, vagy rossz hajlam nem volt. Ahogy Ádámban sem.

Istenben meg aztán végkép, aki a "SZENT" fogalmának, jelzőjének az egyedüli tulajdonosa. Ő maga közvetlenül beszélgetett Sátánnal.

(Jób 1:6) 6 Aztán elérkezett az a nap, amikor az igaz Isten fiai eljöttek, hogy megjelenjenek Isten előtt. Sátán is eljött.

Ekkor ezt kérdezte Sátántól: „Honnan jössz?”

Sátán így válaszolt Istennek: (Jób 1:7) . . .„Keresztül-kasul bejártam a földet.”

Az első két fejezetben olvasható párbeszéd Sátán és Isten között zajlott.

Isten sem fordult saját magába, és rossza dolgokkal beszélgetett...

Kedves Kérdező!

A 11/15 válaszodhoz szeretnék szólni.Azt írod , hogy összefügg az ember bűne és Sátán létezése. Ez az angyal létezett már azelőtt , hogy Ádám és Éva meg lett teremtve. Egymástól független lények voltak egymástól független akarattal. Az más kérdés , hogy Sátán befolyásolta Évát a hazugságával , hogy ha eszik a fáról olyan lesz mint Isten. A Jakab levele 1:13-15 írja le jól érthetően azt a folyamatot , ami végbement ebben az egykor hűséges angyalban vagy Évában a helytelen gondolattól a bűn megcselekvéséig.

Szia

A 2-es kommentedhez szeretnék pár gondolatot fűzni.

Isten nem csupán testet és agyat alkotott nekünk. Különleges értelmi és érzelmi képességekkel teremtett meg minket.

Értelmi és érzelmi alkatunk egyik alapvető része a szabad akarat. Isten belénk plántálta a szabad választás képességét. Ez valóban csodálatos ajándék volt tőle.

Ezt azért fontos tudni, hogy megértsük, miért engedte meg Isten a szenvedést, és hogy mit szándékozik tenni ezt illetően, mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogyan lettünk megalkotva.

Egyetlen normális egyén se akarja, hogy életének irányítása teljesen kicsússzon a kezei közül. Miért nem? Mert Isten így alkotott meg minket. A Biblia elmondja nekünk, hogy Isten az ő ’képére és hasonlatosságára’ teremtette meg az embert, s Isten képességeinek egyike a szabad választás, ahogyan arról a 1Mózes 1:26; és az 5Mózes 7:6 ír. Amikor megalkotta az embereket, őket is felruházta ugyanezzel a csodálatos képességgel — vagyis a szabad akarat ajándékával. Ez az egyik oka annak, amiért reményvesztettnek éreznénk magunkat, ha elnyomó uralkodók rabszolgáivá kellene lennünk.

Tudom,hogy régi már,de ezen nagyon megakadtam és nem tudtam "szó" nélkül továbbmenni:

"A Nőért, akihez jobban vonzodott, mint az életadójázoz, nem gondolta át, és vállalta a halált az asszony "szerelméért". Féltette hogy elvesziti, Mint ha Isten nem tudott volna másik asszonyt adni neki. "

Most komolyan? Tehát Ádám bűne az volt,hogy nem egy eldobható tárgynak látta a feleségét,akit majd ide-oda cserélget Isten,ha véletlen meghibásodik? Ha te belegondolsz,hogy a férjed meghalhat,akkor megnyugtat az a gondolat,hogy "ehh,majd ad Isten másikat"?