Sorsunk meglenne írva?

Nem tartom felelősnek egy agysérült és személyiség sérült embert a tettei miatt. Ez kb olyan, mintha egy rövidlátótól azt követelné mindenki, hogy szemüveg nélkül lásson jól.

És én csak ember vagyok, szerintem Isten nálam csilliárdszor kegyelmesebb és szeretőbb.

A sorsunkat a születésünk előtt mi magunk határozzuk, "írjuk" meg! Vannak olyan lelkek, akik annyira beteg állapotban vannak, hogy nem képesek dönteni a saját maguk sorsáról, ebben az esetben (csak ebben az estben) helyettük az őrangyalok döntenek.

Sajnos vannak olyan lelkek, akik szeretnék meglátni és megtapasztalni a "nyúl üregének mélyét", az-az egészen mélyre süllyedni, mert annyira "kemény a fejük", hogy másképpen nem tudják fölfogni, hogy akkor járnak a legjobban, ha minél előbb megtérnének! :(

"Olyan karmikus sors nincsen, hogy valakinek mindig rossz legyen a közérzete. A szellemvilágban senki sem vállal állapotszerűen fájdalmas sorsot, mielőtt a földre születik. Csak az lehet karmikus egy ember életében, ami kikerülhetetlen döntésre kényszeríti. Tehát élethelyzetek lehetnek csak karmikusak, de öröm, vagy bánat, mint osztályrész, nem lehet karmikus. Bizonyos élethelyeztek, amelyek döntésre kényszerítenek, ezek lehetnek karmikusak, de döntésed nem lehet karmikus. Ti nemcsak születésetek előtt vagytok szeretetre teremtve, tehát szabadságot birtokló lények, hanem utána is.

Felelőtlen döntés nem létezik. Tehát rossz karma nincsen. Kereszthalálom nem volt Nekem olyan értelemben karmikus sorsom, hogy az semmiképpen sem lehetett volna kikerülhető. Igenis, ha nem feszítenek keresztre, akkor nem halok kereszthalált. Senki sem volt eleve elrendelve arra, hogy Engem keresztre feszítsen. Karmikus az volt, hogy nekem a mindent odaadást kellett hirdetnem és megélnem. Népemnek pedig az volt karmikus sorsa, hogy döntés elé került ezáltal: helyesli, vagy elutasítja a mindent odaadás eszméjét. Érted ezt?

Én nem akarom, hogy szenvedj, de melletted állok és segítek neked akkor is, ha saját, vagy mások döntései következtében testi szenvedéseket kell vállalnod.

A lelki szenvedések annyiban lehetnek karmikusak, amennyiben az anyagba ágyazott szellemnek át kell élnie, hogy boldogságát a mulandó anyagi világban sohasem találhatja meg, bár a boldogság eléréséről soha le nem mondhat. Ez viszont kivétel nélkül minden megszületett embernek karmikus sorsa."

Jézus; A HANG - könyv 527