Keresztények! Elméleti kérdés: szabad akaratomból választhatja-e valaki, hogy Istennek "visszaadja" a szabad akaratát?

Igen, ez az a helyzet, amiről Jézus is beszél: ne az én akaratom, hanem a Tied legyen meg, Uram!

Ez egy nagyon erős spir. fogadalom, erős és tiszta vezetettséget ad a fogadalom megtevőjének. Időnként persze önvizsgálatot kell tartani, ill. tisztán kell tartani a csatornát, amin az Úr szól a vezetettjéhez.

Lehet lepontozni.

Nem, a szabad akarat nem adható vissza, és meg sem szüntethető!

Ha valaki azt gondolja, hogy igen, akkor az nem lenne más, mint a felelősség áthárítása za Istenre!

Jézus sem adta át az Atyának a szabad akaratát, hanem azt fejezte ki, hogy

az emberi mivolta megrendült a reá zúduló borzalmak alatt, ezért kérte az Atyát, hogy ne úgy legyen ahogyan én akarom, hanem úgy ahogyan az Atya. De a felelősséget a tetteiért nem hárította át az Atyára, mivel ha az az akarata ami az Atyáé is (azonosul az Atya akaratával), akkor már nem mondhatta volna azt Jézus, hogy engedelmeskedem saját magamnak.

"Azt mindannyian tudjátok, hogy Én tudtam, honnan jöttem közétek, és azt is tudtam, hogy hová megyek vissza. Amint a napsugár, mely bemegy szobátokba, de kapcsolata nem szűnik meg a Nappal, úgy lettem Én ember, bár nem szűntem meg EGY LENNI AZ ATYÁVAL. Amint a Nap sugarát füsttel, porral szennyezni, elhomályosítani lehet, de akkor sem szűnik meg kapcsolata a Nappal, így az Én lényem sem szűnt meg egy lenni az Atyával akkor sem, mikor emberré lettem.

A visszamenés Bennem nem távolsági, nem térbeli ügy volt, hanem olyan dimenzionális, melyet egyszerűen nem lehet tér-idő dimenzióban érzékeltetni. Nem fér bele. Egészen más.

Tehát aki a kereszten mellettem bűnbánatot tartott, az Valóban a halálom pillanatában olyan dimenzióba került, mely csak számotokra érthetetlen, de ezt nem is lehet megmagyarázni. Ez nem baj, mert nincs is rá szükségetek.

Én tehát sohasem hagytam el az Atyát, mint ahogy a napsugár sohasem hagyja el, nem is hagyhatja el a Napot. Amikor azt mondtam: „Istenem. Istenem, miért hagytál el engem!?”, akkor olyasmi történt, – az előbbi hasonlattal élve, – mintha a napsugár azt mondaná, miután füstöt, port fújtak rá: Nap-atyám, miért hagytál el engem? – Nyilván a Nap nem hagyhatja el sugarát, és a sugár sem hagyhatja el a Napot. De igenis, a napsugarat el lehet ködösíteni. Volt, amikor az Én emberségem ezt tette Velem, Velem, aki akkor is az Atyánál voltam, mikor nem úgy tűnt azoknak, akik csak a füsttel, porral szennyezett sugarat, emberségemet szemlélhették.

Tehát mindig az Atyánál voltam, de volt olyan emberi állapotom, mely ezt számomra sem tehette láthatóvá. Emberi állapotom nem láttathatta meg egész lényemet semmikor másokkal. De számomra a színről színre látás többször is átélhetővé vált annyiban, amennyiben a test elviselhető képessége ezt lehetővé tette, mikor küldetésem maradéktalan teljesítéséhez erre szükségem volt. Nemcsak Én, de sok misztikus lélek is részesült ilyen élményben már itt a földön. Ti csak egy Tábor-hegyi jelenetről tudtok. De ez nem jelenti azt, hogy nem volt több.

Gyermekem! Jó, ha valaki érteni akar. De tudnotok kell, hogy mindaddig, míg tükör által homályban láttok, addig meg kell elégednetek olyan látással, melyre szükségetek van, hogy szeretetben növekedjetek. Olyan ismeretek, melyek nem ezt szorgalmazzák, szintén kutathatók, de nem baj, ha nem tisztulnak ki. Nem is érdemes sok időt pazarolni rájuk.

Megáldalak az ÉRTELEM LELKÉVEL."

Jézus; A HANG - könyv 214

A Szabad akarat nem visszaadható! Ezzel születünk!

Van olyan eset, amikor az illető személy nem ura önmagának. Megszállott, megkötözött, démonizált, ördöngős, szellemi fogyatékos, szellemi sérült stb. stb.

Ök nem képesek szabad akaratból, tiszta gondolkodással józan döntéseket hozni.

Ilyen akarsz lenni kedves kérdező?

Azert adnad vissza, hogy visszaterhess az Edenbe? Hat ezt Adam es Eva elcseszte, akkor kaptuk meg a szabad akaratunkat, csak eppen ezzel egyidoben ki is uzettunk a Paradicsombol.

Szabad akaratunk a buntetesunk :)

Szabad akarat:

https://www.youtube.com/watch?v=Nv9IvCpiHxA

Nem.

Egy hasonlattal világítom meg, mit jelent a kérdésed.

A sivatag közepén este szomjasan azon töprengsz, dönteni kéne, bort igyál vagy sört igyál. Nos ez nem döntés lesz, hanem helyettesítő merengés, fantázia, álmodozás. Bármit döntesz, nincs módod megcselekedni.

Annak vizsgálata, hogy vajon megtehetjük-e azt, amit nem tudunk kivitelezni, közönséges álmodozás, a valósághoz köze nincs.

Megpróbálom érthetően megfogalmazni, hogy miért értelmetlen a kérdés:

1. lehetőség - a keresztények által leírt istenség létezik

Amennyiben van egy mindenható és mindentudó lény aki megteremtett téged akkor ő a születésed előtt évmilliókkal már pontosan tudta, hogy mit fogsz tenni. Ezért vagy ennek ellenére (attól függően, hogy a cselekedeteid isten kedvére tesznek-e) létrehozott téged.

Ha én létrehozok valamit (pl egy gépet vagy egy számítógépes programot) amiről optimális esetben pontosan tudom, hogy mit fog csinálni a jövőben akkor nincs jogom "megbüntetni" semmilyen cselekedetéért.

Hiszen ha én valamiről vagy valakiről már az elkészülte előtt tudtam mit fog csinálni és mégis létrehoztam akkor voltaképpen sosem volt szabad akarata.

2. lehetőség isten nem létezik

A kérdés ugyancsak értelmetlen

Jobban belegondolva lehetséges egy 3. opció is:

Ha isten gonosz és szadista.

Ez sokmindent megmagyarázna viszont a kérdésedre akkor is nemleges a válasz :)