Egy keresztény élhet önmagáért? (Önzésnek számíthat ez?)

Jézusért élni, és mivel Jézus parancsolta, hogy szeressük egymást, ezért a Jézusért élésben benne van az embertársaink iránti szeretet is. A "Szeresd magadat mint felebarátodat" parancs alapján, úgy gondolom, jó dolog magunkat is szeretni, vagyis magunkhoz kedvesnek, megértőnek, türelmesnek lenni.

Az önzés a bűn, amikor a saját vágyainkat, saját akaratunkat, saját tervünket, saját kényelmünket akkor is Istené helyezzük, amikor Isten mást akar, mást parancsol. Az ilyen helyzetekben kell az önmegtagadás, hogy megtagadjuk a saját egónk által küldött késztetést, és Isten parancsát helyezzük a magunk akarata elé. A Biblia szerint ezt az önmegtagadást napi szinten kell gyakorolnunk, hogy Jézus tanítványai lehessünk vagy tanítványának megmaradjunk. Jézus tanítványának lenni pedig azt jelenti, hogy követjük őt, azaz nap mint nap tanulunk úgy élni, ahogyan ő élt.

üdv Stefán

Először meg kell tanulnunk szeretni önmagunkat és elfogadni önmagunkat. (A szó jó értelmében.) Ehhez kell egy jó család már az elején.

Itt viszont nem állhatunk meg, hanem meg kell tanulnunk másokért élni úgy, hogy magunkat is el tudjuk felejteni.

(Erre nem lesz képes az, aki nem tudja magát szeretni és elfogadni, csak korlátozottan. Ezért kell sok szeretetet kapnunk szüleinktől. Így kialakul az az önbizalom, ami felruházhat azzal az erővel, hogy ne akarjunk mindig magunkra gondolni.)

Szándékosan nem hoztam összefüggésbe a fentieket a Keresztény gondolkodással, mert szerintem ez annál is általánosabb kérdés.