Hogyan értelmezzük a Jn 5,18-at?

1 Ez az Igevers egyrészt megmutatja a korabeli "zsidó"-k helytelen felfogását a Szombattal kapcsolatban. Másrészt rámutat arra, hogy mennyire szerették az igazságot... (Elsősorban persze itt a zsidók vezető rétegéről van szó.) Krisztus egyenlő volt az Atyával éppen olyan Istenséggel rendelkezett mint Atyja. Azonban Jézus első számú ellenfelei ezt nem bírták elviselni! Jézus a legmagasabb értelemben jelentette ki, hogy Ő az Isten Fia ezzel egyenlővé tette magát az Istennel a vádlói ezt felismerték de nem akarták elfogadni! Úgy határoztak, hogy inkább megölik!

Gábor

"Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát az Istennel."

Ha már te nem idézted, pedig bőven elfért volna, én megtettem.

Ha te istennek titulálod magad, azzal Istent káromold, tehát istenkáromlás. Az istenkáromlás pedig az egyik legsúlyosabb bűn volt akkoriban, ezért kívánták Jézus halálát, mert ennek büntetése halál.

A zsidók nem akarták elfogadni, hinni, hogy Krisztusban maga a teremtő Isten testesült meg.

Szia

Az általad idézett versben a zsidók azzal vádolták Krisztust, hogy egyenlővé tette magát Istennel. De ez nem volt igaz, ez egyike volt a hamis vádaknak amit Krisztus ellen kreáltak, hogy megölhessék. Honnan tudhatjuk ezt? Abból,amit Jézus az Atyjához fűződőkapcsolatáról mondott, gondolkodott.

A hamis vád:János 10:33

"A zsidók ezt válaszolták neki: „Nem egy jótettért kövezünk meg, hanem káromlásért, azért, mert ember létedre istenné teszed magad.”

Az igazság, amit Krisztus mondott a tanítványinak: János 14:28

"Hallottátok, hogy ezt mondtam nektek: »Elmegyek, és visszajövök hozzátok.« Ha igazán szerettek engem, örültök, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam."

A tanítványai sok évtizeddel Krisztus halála után még így gondolták: Filippi 2:5, 6

"Továbbra is gondolkodjatok úgy, mint Krisztus Jézus, aki, noha Isten formájában létezett, sosem gondolt arra, hogy elfoglalja Isten helyét, és egyenlővé tegye magát vele."

Hab a tortán, hogy kicsit később (Jn 8:41b-ben) azok a zsidók, akik Jézust meg akarták ölni istentkáromlásért, ezt mondják Jézusnak:

"Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, az Isten."

Elég érdekes, hogy ezek a zsidók itt maguk nevezték az Istent az atyjuknak, és ezt nem tartották istenkáromlásnak. Amikor Jézust mondta kicsit korábban ugyanezt, azt istenkáromlásnak tartották. Ez egy elég nagy önellentmondás, vagy inkább kettős mérce, és erre jó mindenkinek figyelnie, különösen annak, aki vallásossá válik. Sokszor nagyon jól látják emberek a másik hibáját vagy bűnét, akár a Bibliából is alá tudják támasztani, hogy miért ítélnek el valakit (ld. Jn 19:7), de azt nem veszik észre, hogy ők maguk is ugyanazt csinálják. Ezt nem azért írtam, mintha Jézus bűne lett volna, hogy Isten fiának nevezi magát, hiszen ez igaz volt.

Ha viszont bárki más mondta volna ugyanezt magáról, aki nem a mennyből való, hanem a földről, akkor tényleg felmerül az istenkáromlás lehetősége. Tehát könnyű lenézni azokat a zsidókat, de ki tudja, hogy az adott kulturális, politikai, neveltetési rendszerben élve én vagy te másképp vélekedtél-e volna Jézus állításáról. Mivel mi már tudjuk, hogy Isten soha nem fog emberi testben újra megjelenni a földön, el tudunk utasítani minden olyan embert, aki olyan követeléssel jön, hogy ő Isten. De azok a zsidók nem voltak ilyen könnyű helyzetben. Ők egy hadvezér típusú, nacionalista Messiást vártak, aki a megszabadítja őket az idegen (római) uralomtól, és újra dicső és gazdag néppé, sőt rettegett néppé teszi Izraelt, mint Dávid király tette. Jézus egyáltalán nem ilyen volt, ő már nem az ószövetség, hanem az új szövetség köntösét viselte, és mint ilyen nem népekben, hanem egyénekben gondolkodott, és nem mások elleni fizikai harcok árán akart szabadságot hozni, hanem az embereket akarta megszabadítani a bűntől, és szellemi harcban gondolkodott az ördög és a sötétség hatalmai ellen. Jézus tehát nem emberek ellen harcolt, hanem az emberekért emberek lelkéért. Az embereket egyformán szerette, a zsidók ellenségeit is, és valószínűleg ez volt, ami nem ment le a nacionalista és büszke zsidók torkán.

üdv Stefán

A Zitus által idézett Fil 2:5-6 szöveghű fordítása ez:

"Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,"

üdv Stefán

4-esnek

"Az általad idézett versben a zsidók azzal vádolták Krisztust, hogy egyenlővé tette magát Istennel. De ez nem volt igaz, ez egyike volt a hamis vádaknak amit Krisztus ellen kreáltak, hogy megölhessék."

Kedves Zitus, Jézus minthogy maga is Isten volt valóban egyenlő volt az Atya Istennel. Csak ez az Isten a zsidóknak botránkozást jelentett, mint ahogy Pál is mondja: "Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást,..." 1 Kor. 1,23 vagy ahogy Ézsaiásnál is olvassuk:

"A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak." Ésa. 8,13-14

"Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé." Márk. 12,10

"Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem? Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat." Ján. 10,32-33

Ján. 10,33-hoz.Itt szintén arról van szó mint a korábbi Igehelyben (Ján. 5,18). A zsidók tele voltak gyűlölettel Jézus iránt nem tudták Őt megfogni semmilyen bűnnel keserű vak gyűlöletükben próbáltak okot keresni ellene! Jézus azt vállalta fel ami Ő valójában volt! (Isten)

"Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja." 2 Tim. 2,13 De a zsidók nem akarták meglátni Krisztusban az Istenséget! Istenképük amelyben hittek, mindazzal ellentétben állt amit Jézus testesített meg számukra! Amikor Jézus kijelentette magát előttük mint Isten akkor a zsidók ezt az Istent készek voltak elvetni azzal a váddal, hogy "káromlást szól".

"Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!" Ján. 10,34-36

"Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál." Ján. 14,28

A Ján. 14,28-ban az általad félreértett Igehely nem az Istenségben tesz különbséget az Atya és a Fiú között, hanem a köztük lévő felelősségvállalásban. Az egész megváltási tervben a legsúlyosabb felelősség az Atyára hárul majd pedig a Fiúra. A mennyei értékrend más mint a földi ennek jobb megértéséhez ajánlom neked a Márk. 9,33-35 -nek az elolvasását és megértését!

"Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő," Fil. 2,5-6

"Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel," Fil. 2,5-6 (MBT ford.)

A Fil. 2,5-6-ban Jehova Tanúinak a fordítása meglehetősen önkényes. A fordítók éppen az ellenkező tartalommal ruházták fel itt ezt az Igehelyet mint ami más fordításokból következik! Ez azonban már a Bibliahamisítás kategóriája! Úgy, ahogy a Jelenések könyve ezt kifejti: "S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva." Jel 22,19

A kérdéses Igehely arra utal, hogy olyan lelkület (indulat) legyen bennünk mint ami az Úr Jézusban volt aki mikor az Isteni létformában volt - nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel - vagyis Istensége nem akadályozta meg Őt abban, hogy önmagát megüresítse és megalázza egészen a keresztfáig!

"Továbbra is gondolkodjatok úgy, mint Krisztus Jézus, aki, noha Isten formájában létezett, sosem gondolt arra, hogy elfoglalja Isten helyét, és egyenlővé tegye magát vele." (A KZitus által idézett fordítás)

Jehova Tanúinak a fordítása itt egy önellentmondást is tartalmaz. Az idézett fordítás azt mondja Krisztusról, hogy Isten formájában létezett. Ha Krisztus nem lenne Isten akkor Isten formájában sem létezhetett volna! Mert Isten formájában csak Isten létezik! A fordítás következő része: "sosem gondolt arra, hogy elfoglalja Isten helyét," Istent már csak az Atyára érti amely az előző résszel kerül így ellentmondásba ahol a szöveg pedig tartalmilag azt állította, hogy Jézus Isten! "noha Isten formájában létezett," majd a szöveg utolsó része az előzővel összekapcsolva: "sosem gondolt arra, hogy elfoglalja Isten helyét, és egyenlővé tegye magát vele."" - azt állítja, hogy Jézus tulajdonképpen nem volt egyenlő az Atyával. (- ennek a fordításnak a megfogalmazásában azért nem is gondolt rá hogy "egyenlővé tegye magát vele."!) Más Bibliafordítások viszont pedig éppen ennek az ellenkezőjéről beszélnek!

Gábor

„Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, akkor, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, arról ti azt mondjátok: Káromlást szólsz, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!"

Itt Jézus arról beszél, hogy azok az emberek, akik Istentől egy speciális feladatot kaptak, Isten szószólói, vagy képviselői, azok isteni tekintéllyel rendelkeznek, őket a zsoltáros isteneknek nevezi. Mivel Jézus cselekedetei teljesen egységben vannak az Atya akaratával, ő is rendelkezik ezzel az isteni tekintéllyel, nem számít káromlásnak, ha Isten Fiának nevezi magát. De ez nem azt jelenti, hogy Jézus Istennek tartotta volna magát, ahogy a zsoltár sem, amelyre Jézus hivatkozik, nem tartotta Istennek az emberi bírákat.