Miért van az, hogy valakit megment Isten és valakit nem?
Egyáltalán ez ilyen fekete fehér, hogy ha valaki meggyógyul vagy tulel egy balesetet, akkor biztos Isten ott volt és megovta, ha pedig meghalt, akkor nem volt ott és nem vigyázott rá?
Különben is, ez olyan, mintha Isten kivetelezne.
Meg mintha igazából nem lehetne Istenre mindig számítani, pedig magáról ezt állítja.
Ha nekem a férjem meghalna, és közben látom azt, hogy más pedig áldja az Urat, mert az ő férjét megmentette, akkor nagyon dühös lennék Istenre. Mert azt érezném, az én férjem nem volt olyan fontos neki. Percek alatt megtudnam gyűlölni Őt és végeznék a kapcsolatommal Vele. Igazából elegem van abból, hogy egyet állít Magáról és közben az ellenkezőjét lehet megtapasztalni Vele.
Nincs olyan, hogy valakit megment az Isten és valakit nem. Isten nem egy valaki, nem egy személy, Isten egy személynél, egy valakinél minden tekintetben több, nagyobb hatalmasabb.
Közelebb állunk a valósághoz, ha Istent úgy képzeljük el mintha ihlet lenne, az Eredeti Ihlet mindennek kezdete és forrása az első ok.
Isten nem teremtett semmit, Isten mindenné feljődött. Mi tehát Isten fejleményei, részei vagyunk, nem teremtményei, mint ahogy a fa levelei sem teremményei a fának, hanem fejleményei. Isten a feltétlen minden. Mivel minden belőle fejlődott ki, folyton jelen van mindenben és kihat mindenre. Ez Isten mindenhatósága.
Nem úgy van tehát, hogy Isten mint egy rajtunk kívül álló valaki az egyik embert megmenti, a másikat nem, az egyiket megdicséri , a másikat megbűnteti, mint egy középkori uralkodó. Nem egy ilyen Isten nem létezik.
Erre nem fogsz választ kapni, mert igazából nincs. Alapvetően a felfogásoddal van baj. Amíg a zsidó vallás szerint a szenvedés, baj, betegség Isten büntetése, addig a kereszténység Krisztus tanítása alapján teljesen másként közelíti meg. Lásd Jézus példáját, aki az Atya egyszülöttje, mégis szenvednie kellett. Tehát a szenvedés egyfajta értékké vált a kereszténységben. A szenvedésben eggyé válhatunk Krisztussal, az Istennek felajánlott és türelemmel viselt szenvedés pedig üdvösségre segíthet.
Nézd meg azokat az IGAZI keresztényeket, akik annyit szenvedtek az első századokban hitük miatt. Vagy nézd azokat az IGAZI keresztényeket, akik ma is annyit szenvednek Afrikában, muszlim országokban, koptok, etiópok, örmények, stb... Ők a kereszténység mintái, akik nem csak életükben, de halálukban is osztoznak Krisztussal. Nem pedig az öltönyben és nyakkendőben prédikáló hamis alakok, akik életükért rimánkodnának, s lehet még Krisztust is megtagadnák, ha valós veszélyben lennének.
Isten célja az, hogy az üdvösségben legyél vele, az örök boldogságban, nem pedig az, hogy az ideig, óráig tartó földi életben legyen meg minden jó. Természetesen beavatkozhat csodákkal, de csak akkor teszi meg, ha ez az előbb említett célt segíti. De nézd meg azt a karizmatikus prédikátor esetét Afrikában, aki halottat támasztott fel. Sőt ezt olyan jól csinálta, hogy többször is feltámasztotta ugyanazt az embert, végül amikor valóban meghalt, már nem volt rá képes. Biztos meglesz neki a büntetése, amiért gúnyt űzött a Szentlélekből. Nincs szükség efféle csalárd tettekre, mert a csodák utáni untalan vágy csak ilyeneket szül.
"Egyáltalán ez ilyen fekete fehér, hogy ha valaki meggyógyul vagy tulel egy balesetet, akkor biztos Isten ott volt és megovta, ha pedig meghalt, akkor nem volt ott és nem vigyázott rá?"
Nem,ez nem ennyire 2 dimenziós. Szokták azt is mondani,hogy aki túlél egy balesetet,annak még nem volt itt az ideje,aki meghal,annak meg igen. Vagy épp valaki halálával valami célja van Istennek az elhunyt egyik családtagjával kapcsolatban (ne kövezzetek meg,ezt én is csak hallottam hívőktől). Szóval millió meg egy oka lehet,hogy ez így van.
Nem menti meg. Akinek dolga van, az élni fog, mert élni ekll akinek már nincs, az meghal.
"Ha nekem a férjem meghalna, és közben látom azt, hogy más pedig áldja az Urat, mert az ő férjét megmentette, akkor nagyon dühös lennék Istenre. Mert azt érezném, az én férjem nem volt olyan fontos neki. Percek alatt megtudnam gyűlölni Őt és végeznék a kapcsolatommal Vele. Igazából elegem van abból, hogy egyet állít Magáról és közben az ellenkezőjét lehet megtapasztalni Vele."
Te kivel kevered össsze Istent? A hited rendkívül gyenge és önzően gyermeteg. Isten senkivel sem kivételezik, mert nem ember. Nem az apád és nem az anyád, aki kivételezik egyik gyerekével.
Istennek vannak - ha a szavaiddal élhetek - kivételes és "kedvenc" lelkei, de azok emberi bőrébe ne akarj kerülni, még vágyni sem, mert azok kapják a legnehezebb karmát ezen a Földön.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!