Mit tegyek, hogy ne Istent hibáztassam?
Régóta nincs barátnőm. Nem 2-3 évről van szó, jóval többről.
Rengetegszer imádkoztam, hogy Isten adnom egy barátnőt nekem, de (egyenlőre) semmi.
Sok embertől hallottam, hogy Isten majd ad ha jónak látja, meg, hogy Ő jót akar nekem. Vagy, hogy Ő látja a jövőt.
Ezeket mint hiszem is és el is fogadom.
Ami fontos, hogy nagyon nehezen tudok ismerkedni-
Most úgy vagyok vele, hogy nem Isten nem ad mellém senkit, hanem én nem tudom megszerezni. Lugikus mivel nem igazán vagyok egy "csajozó gép".
Viszont ha így, magamat "hibáztatom", akkor is arra jutok, hogy engem Isten alkotott és Ő tett ilyen emberré.
Vagyis már megint Őt hibáztatom.
Tudom, ez nem jó, de valahogy mindig arra lyukadok ki, hogy Isten a hibás.
Miért van ez? Hogy tudnék ezen változtatni?





Ööö, a felelősségvállalás szót ismered?
"Ami fontos, hogy nagyon nehezen tudok ismerkedni" és "én nem tudom megszerezni" Akármilyennek is teremtett Isten téged, kedves Kérdező, jogodban áll -mondjuk így- tökéletesíteni a művét.
"engem Isten alkotott és Ő tett ilyen emberré." Ja, ja biztos. Lustává és változásra képtelenné is ő tett, biztos. Ja, nem. A restség a jóra kifejezést ismered a Bibliából?
Persze megértem, hogy kényelmesebb az Isten háta mögé bújva továbbra sem vállani a felelősséget, nem élni a lehetőségeiddel, és a változás kockázatát nem vállani. Így viszont a változatlanság kockázatait kell elviselned. Megéri? Válaszod indokold.
Félreértettél.
Rengeteget próbáltam változni és fejlődni.
Nem vagyok lusta egyáltalán.
Több 100 alkalommal jártam keresztény helyekre, alkalmakra és ismerkedtem is, de összejönni gyakorlatilag soha sehogy nem tudok egy lánnyal.
Szóval nem azt mondom, hogy nem tudok ismerkedni és tojok az egészre. Hanem, hogy próbálkoztam, tepertem 1000-el, de semmi nem jött össze.
Ezért vagyok kiakadva.
Most már nem tudom mit tehetnék.










De nem értem, miért hibáztatsz mást a saját bénaságodért?
Ha hiszel Istenben tudhatnád, hogy ő nem fog helyetted oda menni senkihez és felszedni neked. Ő megteremtett téged de, hogy mihez kezdesz magaddal csak rajtad áll. Ha nem mész oda senkihez, akkor egyedül te döntöttél így
Igazad van és ezt én is pontosan így látom, de mint mindenki mást engem is Isten teremtett.
Szóval, ha nehezen ismerkedek vagy valahogy annyira nincs érzékem a nőkhöz, hogy senki sem akar velem járni, akkor azt mondom magamban, hogy Isten ilyen bénának"teremtett és ezért Ő a hibás.
Nem arról kell váleményt írnotok, hogy nem Isten a hibás.
Az én is tudom!
Az a bajom, hogy bármikor nem sikerül összejönnöm valakivel, vagy csak alapból nincs barátnőm, akkor egyből az a gondolat jut eszembe, hogy: "Na, jó bénának csinált engem Isten. Erről is csak Ő tehet."
De ezt nem akarom. Nem akarom Őt hibáztatni, de mindig ez a gondolat ugrik be.





A "jó hir", hogy nem vagy egyedül ezzel a tökéletlenséggel. Sajnos ezt a génjeinkben minden ember magában hordozza, mivel örököltük ős szüleinktől Ádáméktól. Ők egymásra, és Istenre mutogattak, nem felvállalva a saját tettük következményeit.
Ennek a felismerése az, ami segit kiküszöbölni ezt a problémát.
Ha tudjuk a probléma gyökerét, akkor ha nem is mindig sikerül, de nagy részben tenni tudunk ellene. s egy idő után le is lehet szokni erről is. Fontos, hogy mindig pozitiv gondolatokkal töltsük meg az elménket, és ne rágódjunk sokáig egy problémán.
Az egyáltalán nem baj ha nem vagy "csajozós" tipus. Azt is tudnod kell, hogy Isten hogyan gondolkodik az udvarlásról, és a házasságról. Ha figyelembe veszed az Ő nézeteit ebben is, és elmondod a gondolataidat erről, és tartod is magad a tiszta kapcsolatra, akkor bizhatsz abban, hogy a megfelelő időben a megfelelő társat kaphatod.
Azt pedig ne felejtsd el, Isten nem adja az áldását olyan kapcsolatra, ami nem alapul az általa felállitott erkölsi elveken.





Az a helyzet, hogy teljesen mindegy, kit hibáztatsz.
Javulni akkor fog a helyzet, ha teszel érte.
Nem igazán valószínű, hogy isteni segítséget kapsz.










“... mindig arra lyukadok ki, hogy Isten a hibás.
Miért van ez?”
Az eféle érvelés téves hitoktatásból származik. Mi Istennek nem teremtményei, hanem fejleményei vagyunk, mint ahogy a fának a levelei sem teremtményei a fának, hanem fejleményei.
Ha ezt eltudod fogadi, akkor továbbá nem Istent vádolod azért amilyennek teremtett, mert tudod, hogy nem teremtett téged, hanem egyik 'hajtása' azzá fejlődött aki te vagy.
Ezt megértve és elfogadva isteni kilétedre ébredhetsz. Egyenlőre felijdtsd el a csajózást, első törekvesed legyen az önismeret, az önbecsülés, saját magad ismerete és elismerése.
Vedd tudomásul hogy te Isten egyszülött fia vagy, belőled csak ez az egyetlen van.
„Rengetegszer imádkoztam, ...”
Helytelenül... Imád legyen egy hálás lelkiállapot isteni kiléted iránt, nem szavak vagy szertartások sokasága. Tudnod kell, hogy vágyaid valójában Isten akarata, de nem teljesülhet addig míg te el nem ismered. Bizz meg isteni kilétedben, ő tudja mire van szükséged, mire vágyakozol. Isteni kiléted már keze alá vette az ügyet és azonnal kézbesíti a kívánt dolgot mihelyt te készen vagy hogy átvegyed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!