Szerintetek elfogadható ez a magyarázat és valóban ilyen gondolkodása van Istennek?

Istent négy oldaláról ismerhetjük meg;

⭕️ Mindenható

⭕️ Úr

⭕️ Teremtő

⭕️ Atya

Számunkra a legutóbbi lett kijelentve, Jézus Krisztus áldozatával eljött a kegyelem korszaka, amikor a Fiú által, mi is fiakként közeledhetünk Isten Atyai aspektusához.

A kegyelem korszaka előtt másképp működtek egy kicsit a dolgok... ezért olvashatunk többnyire egy "kegyetlen" Istenről...

Talán más megvilágításba teszi a dolgot néhány tény. Vannak olyan nyelvészek, akik szerint az idézetben szereplő héber szó nem csak gyerekeket jelenthet, hanem fiatalokat is. Én nem vagyok nyelvész, csak olvastam ilyen véleményt is. Ami fontosabb, hogy Elizeustól éppen ez előtt az esemény előtt szakította el Isten a mesterét, Illést, akit forgószélben felvitt az égbe. A kopaszra nyírt fej, a mély gyász jele volt, hasonló, mint manapság a fekete ruha. A mai ember ezt nem tudja, de azok a gyerekek tudatában voltak, hogy Elizeusnak mély fájdalma van, nagy veszteség érte, és gyászol. Ebben az állapotban gúnyolták ki, de nem csak őt gyalázták, hanem Istent is kísértették. "A menny föl kopasz!" valószínűleg arra utalhat, hogy a hírt, miszerint Isten felvitte az égbe Illést, ők egy hülyeségnek, lehetetlennek tartják, és itt kísértik Istent, hogy bizonyítsa be a szemük láttára, hogy ő képes felvinni egy embert az égbe.

Ugyan a gyerekek romlottsága is elég egyértelmű, Isten ítélete nem a gyerekek ellen volt. Az izraeli nép egy szövetségben volt Istennel, a Mózesi szövetség, az ún. Ószövetség hatálya alatt. A szövetség mindkét fél jogait és kötelességeit tartalmazta, illetve a kötelességszegések büntetését is. Ezt a szövetséget az izraeli nép Mózes alatt elfogadta nem csak magára, hanem az utódaikra nézve is, tehát azokra a későbbi generációkra is, amelyek már nem Mózes alatt éltek. Akik azon a földön éltek (a korábbi Kánaán), amelyet Isten Izraelnek adott örökségül, azokra Isten alkalmazta a szövetség szavait.

Az egyik kiemelten fontos mondata a szövestégnek (az ún. Tízparancsolat egyik pontja) ez volt: "NE CSINÁLJ MAGADNAK SEMMIFÉLE BÁLVÁNYSZOBROT azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! MEGBÜNTETEM AZ ATYÁK BŰNÉÉRT A FIAKAT IS HÁROM, SŐT NÉGY NEMZEDÉKEN ÁT, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat." (2Móz 20:4-6)

Bétel és környéke a két aranyborjú bálványimádatának központja volt, amelyet Jeroboám izraeli király készített. Isten a hitetlen és lázadó szülőket büntette meg, akik a bálványt imádták, ilyen formában. Ez egy fájdalmas emlékeztető lehetett néhány Istentől elfodult bálványimádó szülőnek, hogy nem lehet áthágni a szövetséget büntetlenül. Elizeus "az Úr nevében" átkozta meg a gyerekeket, vagyis az átok nem a saját gondolata volt, vagy személyes bosszúállás, csupán a Mózes törvényében fogalt fent nevezett átkot Elizeuson keresztül hajtotta végre Isten.

Remélem, ez más megvilágításba helyezi a dolgot, és segít azoknak is tisztelni Isten szavát és kijelentéseit, akik úgy gondolják, hogy a Jézusi szövetség (Újszövetség) hatálya alatt vannak. Mert Isten az Újszövetség szavaiban sem fog engedményeket tenni, sőt az Újszövetség az már az utolsó szövetség, amelyet Isten emberekkel köt, ez már a világ végéig, sőt azon túl is érvényben marad.

üdv Stefán

@ "Szp72, van logika abban amit írsz, a probléma az, hogy ez az isten nem tiszteletet érdemel, hanem azt hogy az ember elé álljon, jól belenézzen a pofájába és mondja hogy >patkááááány!<"

Mint mondottam, az Ószövetség egyes történeteit valóban nem könnyű értelmezni, ellentmondásosnak tűnik az Újszövetséggel. Én megértem azokat, akik elvetik az Ószövetséget, vagy az Ószövetség alapján, az egész Bibliát, de én mégis kitartok az Ó és az Új szövetség egysége mellett, s hiszek az Ó és Új szövetség Istenének azonosságában. Mindezt kizárólag Jézus kedvéért teszem, hiszen ha ő azonosulni tudott az Ószövetség Istenével, akkor ki vagyok én, hogy ne tegyem, még ha nem is értek mindent.

Hogy a Biblia Istene megérdemelné, hogy szemtől-szembe lepatkányozzák? Bátor cselekedet, Isten szereti a bátor és elvhű embereket még ha tévúton is járnak, lást Pál apostol esetét. De könnyen lehet, hogy csak a szád nagy, s egy terroristát sem mernél szembe patkányozni, nemhogy egy természetfeletti lényt.

Miért engedte Isten széttépetni a gyerekeket egy kis vicc miatt, egy kis csúfolódás miatt? Ki uszítana vérebeket gyerekekre, pusztán azért, mert kicsúfolták? Valóban normális ember biztos nem, néhány pofonon kívül mást nem érdemelnek. A próféta is aligha kívánt ilyen büntetést a számukra. (Már ha abból indulunk ki, hogy ez egy valóságos esemény, s nem csak egy legenda.) A leírásból világos, a medvék az átokkal összefüggésben jönnek, tehát ez úgymond Isten büntetése, az ő akaratából, az ő megengedéséből történik. Milyen Isten az ilyen? Egy patkány isten? Én hiszek abban, hogy nem.

A helyzet az, hogy medvék és más vadállatok is szoktak széttépni gyerekeket, vannak ilyen balesetek az átoktól függetlenül, s persze vannak más csapások is, ami a gyerekeket sem kíméli. Számos betegség elsősorban a gyerekek között szedi áldozatait. S hát a háborúban, ott is haltak meg bőven, az Ószövetség idején az ellenség előszeretettel koncolt fel nőket és gyerekeket, ez hozzátartozott a háborúhoz. Ezt mind megengedi Isten külön prófétai átok nélkül is. Milyen Isten az ilyen? Patkány isten? Én hiszem, hogy nem.

A keresztény hit szerint, amely a Biblián alapul, minden szenvedés így vagy úgy a bűn következménye. Minden egyes bűn a sátáni erők hatalmát növeli, akik ez által különféle szenvedéseket okozhatnak. Tehát minden medveszerencsétlenség is a bűn következménye, a szóban forgó eset csak annyiban különbözik többitől, hogy itt egyértelmű lett a szellemi összefüggés. Isten engedte látni, hogy a próféta elutasítása komoly következményekkel jár. A gyerekek nem pusztán a saját bűneik miatt bűnhődtek, ebben benne volt a szülők vétke is. Nem arról van szó, hogy Isten direkt meg akarta ölni a gyerekeket, de engedte látni, hogy a próféta elutasítása, a hamis istenek tisztelete, csapásokkal jár, egyenlőre csak medvetámadással, de ha nincs megtérés, akkor a szírek támadásával, amiben még több gyermek fog meghalni.

Minden csapás, minden szerencsétlenség egyben felhívás a megtérésre, hogy ne legyen több csapás. A gyerekek halála nem azt jelenti, hogy bűnösebbek voltak, mint a felnőttek, de ha azok nem térnek meg, akkor a csapások folytatódnak.

@ "Jézus ezt a megjegyzést fűzte hozzá: „Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, hogy így jártak? Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloéban rádőlt a torony és megölte őket, vétkesebb volt a többi Jeruzsálemben élő embernél? Nem. De azt mondom nektek: ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan."

Hogy nem mernék lepatkányozni egy terroristát? Haha. Nos valóban, nem lepatkányoznàm hanem széttépném, mint egy medve.

Az istened elé meg odaállok és azt mondom neki: ide figyelj te kis patkány, te agymosó inkvizíciós féreg. A te szent szellemed sátán és ördög. Nem térek meg hozzád te romlás hegye, te átkozott lény, akinek a törvényei gonosz törvények. Nem uralkodsz felettem és nincs hatalmad fölöttem, hanem a te beszéded és a te neved a talpam alatt van. Most és mindörökké ámen. Hahaha.