Szerintetek elfogadható ez a magyarázat és valóban ilyen gondolkodása van Istennek?

Nem elfogadható magyarázat.

Az ilyen jehovistának adni kéne egy fülest, miután előadta ezt,főleg az utolsó mondatot.

De amúgy szerinted mi a magyarázat?

Nehéz a kérdésed, mert alapvetően ez a bibliai rész még a keresztényeknek is túl sok, igazából nagyon nehéz rá magyarázatot találni, én nem is tudok. Hiszen az Újszövetségben egy rendkívül irgalmas, a legnagyobb bűnösöknek is kedvesen megbocsájtó istenképet látunk, itt pedig Isten néhány csúfolódó gyerekre sújt le a legsúlyosabb büntetéssel.

Nem biztos, hogy ilyen tanúságot kéne levonni a történetből, mint teszik.

Ahogy én értelmezem, szimplán fegyelmezetlen gyerekek voltak akik ki is gúnyolták ezért meg lettek átkozva.

Mint megtanultuk a Bibliából az áldás az rendesen áldás lesz ugyanakkor az átok is erős lesz.

Én ebben nem látok tanulságot csak azt hogy neveld meg a gyereket. De ez az én véleményem.

Fülest?

Nos akkor halljuk, Szerinted mi a tanulsága ennek a történetnek, mi történt, és miért?

"Nem biztos, hogy ilyen tanúságot kéne levonni a történetből, mint teszik."

Jézus megérkezéséig, nem volt kegyelmi időszak. Ezért tűnhet kegyetlennek Isten személye. Sajnos ezt sokan figyelmen kivűl hagyják. S azt is figyelmen kivül hagyják, hogy a kegyelmi időszak is egyszer lejár, és Jézus lesz Isten itéletvégrehajtója, azon a napon.

Jézus megváltói halálára érvelve természetesnek veszik sokan, hogy a megbocsátás autómatikusan jár. Azonban aki evvel érvel, az saját magát csapja be, hiszen aki Jézus igáját szeretné felvenni, az nem sétagalopp, hanem munka.

Jézust megpofozták, amikor a Farizeusoknak elmondta Isten véleményét Róluk. A jelenések könyve ugyan ezt mondja Istenről:

(Jelenések 19:17, 18) . . .„Gyertek, gyűljetek egybe Isten nagy vacsorájára, 18 hogy egyétek a királyok húsát és a katonai parancsnokok húsát, az erős emberek húsát, a lovak húsát és a rajtuk ülőkét, és mindenkinek a húsát, szabadokét és rabszolgákét, kicsikét és nagyokét.”

Az itélet itt ugyan az a gyermekekre, mint bárkire, rangtól, nemtől függetlenül.

És Rám haragszotok, Jézusra nem?

Az alapvető probléma az, hogy az Újszövetség fényében az egyes ószövetségi történetek brutálisan keménynek tűnhetnek, amelyeket egyáltalán nem könnyű megérteni és az Újszövetséggel harmonizálni. Önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy az Új és az Ószövetség Istene biztosan ugyanaz az Isten?

Egy jó keresztény, aki elfogadja a teljes Biblia sugalmazottságát nem állíthatja, hogy az Ószövetség, vagy legalábbis egy része úgy hülyeség, ahogy van, hanem megpróbálja valahogy elfogadhatóan megmagyarázni, ami persze sokszor nem igazán sikeres.

A gyerekek kicsúfolták a prófétát, aki erre megátkozta őket, s a két medve Isten akaratából vérfürdőt rendezett. Ez a történet úgyszólván szelíd ahhoz képest, amikor maguk az izraeliták kapnak Istentől parancsot a vérfürdőre, s az izraeliták maguk mészárolják le az ellenséget csecsemőstül, mindenestül. Lehet ugyanaz az Isten, aki azt mondja öljél meg mindenkit, azzal az Istennel, aki azt mondja szeresd ellenségedet?

Tudomásul kell vennünk, hogy Isten alkalmazkodik az emberi felfogóképességhez. A keményszívű ember nem képes bizonyos dolgokat megérteni, hanem csak a maga kemény nyelvén ért. Az ószövetségi időkben a népirtás mindennapos cselekmény volt, s akiket a zsidók lemészároltak, azok maguk is mészárosok voltak, akik a szemet-szemért, fogat-fogért elv alapján megérdemelték a büntetésüket.

Az ószövetségi hívő fő problémája és legnagyobb kísértése, hogy tényleg a mi Istenünk az igaz Isten, a minden istennél erősebb Isten, az egyedül tisztelendő Isten, nem lehet hogy a többi nép istene is bír több-kevesebb hatalommal, s nem lenne jobb őket is tisztelni? Az ószövetségi kor embere az erőből, egész pontosan az erőszakból értett. Minden egyes vereség, minden egyes ellenséges győzelem számára azt sugallta, hogy az Istenünk gyenge, nem elég erős. A próféták üzenet éppen az, hogy ez nem igaz, hanem az Isten büntetése. Nem azért kapunk vereséget, mert az Istenünk gyenge, hanem épp ellenkezőleg nem bízunk az Istenünkben eléggé, hanem elcsábulunk más istenekhez, amit Isten nem tűr.

Elizeus próféta olyan világban volt próféta, ahol sok zsidó kétségbe vonta, hogy Jahve az egyedüli igaz Isten, s a többi isten egy semmi. A gyerekek nyilván a szüleik példáján nevelkedve, kicsúfolják a prófétát, bolondnak tartják. Gyere fel kopasz!- mondják, ami valami olyasmit jelentett: Gyere már el hozzánk, hagy lássunk már mi is egy igazi bolondot. A próféta megátkozza őket, vagyis Isten verését, büntetését kéri a számukra, hogy megtanulják tisztelni az egyetlen igaz Istent, de nem gondolom, hogy direktbe a halálukat kívánta. Jön a két medve, vérfürdőt rendez, amivel Isten ezt üzeni: higgyetek a prófétának vagy így jártok ti is. S valóban Szíria rendezett vérfürdőt Elizeus idején:

"Azt mondta neki Házaél: »Miért sír az én uram?« Ő azt mondta rá: »Mert tudom, mennyi rosszat fogsz tenni Izrael fiainak: erős városaikat lángba borítod, ifjaikat karddal megölöd, kisdedjeiket összezúzod, áldott állapotban levő asszonyaikat felhasítod. Azt mondta erre Házaél: »Mi vagyok én, a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgot művelhetnék?« Azt mondta erre Elizeus: »Megmutatta nekem az Úr, hogy te leszel Szíria királya.«" (2Kir 8,12)

Én nem haragszom rád, még akkor sem, ha ritka kivételektől eltekintve sosem értek veled egyet.

"Ez jó tanulság nem csak a gyerkeknek, hanem a szüleiknek is, hogy a gyermekket tiszteletre tanitsák mindenkivel szemben, Isten képviselőivel még inkább."

Egyébként erre reagáltam. A gyereket inkább arra kell nevelni, hogy szeresse Istent és szüleit, nem pedig arra, hogy rettegjen tőlük, mert különben felfalja egy medve. Szóval erősen kétlem, hogy olyan tanulságot le lehetne vonni a történetből, mint idéztem tőled.

A teljes Biblia, Isten szelleme által iródott könyv. Nem lehet külön választani a kettőt, ugyan az az Isten iratta le mindegyiket.

Ezért akkor várjuk, hogy Isten miért hagyta, vagy tette ezt, a Te magyarázatod szerint? Talán neked mást "sugalmaz"....