Az miért nem tetszik az embereknek hogy Jehova tanúi nem fogadnak el vért? Vagyis vérátömlesztést?

Azért kérdem hogy olvastátok-e mert olyan kérdéseket tesztek fel vagy olyanokat írtok amire a válasz ott van a linkelt oldalon

Itt a válasz:

A vérátömlesztés kiváló alternatívái

Talán úgy gondolod: ’A vérátömlesztés kockázatos, de van-e valami más kiváló minőségű alternatíva?’ Ez jogos kérdés, és figyeld csak meg a „kiváló” szót.

Mindenki, beleértve Jehova Tanúit is, valóban kiváló orvosi kezelést szeretne. Dr. Grant E. Steffen két fontos tényezőt figyelt meg: „A kiváló orvosi kezelés azon tényezők összessége, amelyek a törvényes orvosi és nem orvosi célok megvalósítását szolgálják” (The Journal of the American Medical Association, 1988. július 1.). A „nem orvosi célok” magukban foglalják az etikai alapelvek megsértésének elkerülését, illetve a beteg Biblián alapuló lelkiismeretének tiszteletben tartását (Cselekedetek 15:28, 29).

Léteznek-e törvényes és hatékony módszerek a komoly orvosi problémák vér nélküli megoldására? Örömünkre, a válasz igen.

Bár a legtöbb sebész kijelentette, hogy csak akkor ad vért, amikor az elkerülhetetlen, az AIDS-járvány terjedése óta jóval kevesebb vért használnak fel. A Mayo Clinic Proceedings (1988. szeptember) egyik vezércikke ezt írta: „A járvány kevés haszna közül az egyik az volt, hogy különböző elképzelések születtek mind a betegek, mind az orvosok részéről a vérátömlesztés elkerülésére.” Az egyik vérbank munkatársa kijelentette: „Ami a változást előidézte, az a hír erőssége, a klinikusok reagálása erre a hírre (a kockázat egyre erőteljesebb észlelése következtében) és az igény az egyéb lehetőségek megfontolására” (Transfusion Medicine Reviews, 1989. október).

Figyeld meg, hogy léteznek egyéb lehetőségek is! Ez akkor válik érthetővé, ha előbb áttekintjük, miért is alkalmaznak vérátömlesztést.

A vörösvértestekben lévő hemoglobin szállítja az élethez, a jó egészséghez szükséges oxigént. Ezért, ha valaki sok vért veszít, logikusnak tűnik annak pótlása. Normális esetben minden 100 köbcentiméter vér körülbelül 14-15 gramm hemoglobint tartalmaz. (A koncentráció másik fokmérője a hematokrit, amelynek értéke általában 45 százalék.) Az általános „gyakorlat” szerint műtét előtt akkor végeztek a betegen vérátömlesztést, ha a hemoglobinszint 10 g/dl (vagy a hematokrit 30%) alatt volt. A svájci Vox Sanguinis (1987. március) című folyóirat beszámolt arról, hogy „(az aneszteziológusok) 65%-ának véleménye szerint akkor szabad elvégezni a műtétet, ha a beteg hemoglobinszint legalább 10 g/dl.”

Az 1988-ban megrendezett, a vérátömlesztéssel foglalkozó konferencián azonban Howard L. Zauder professzor ezt a kérdést tette fel: „Hogyan kaptuk ezt a ’bűvös számot’?” Majd világosan kijelentette: „Annak a követelménynek az eredete, hogy a beteg hemoglobinszintje (Hgb) 10 g/dl legyen, mielőtt érzéstelenítőt kap, a hagyományban gyökerezik, homályba burkolózva, klinikai vagy kísérleti bizonyíték nélkül.” Képzeld el azt a sok ezer beteget, aki homályos és bizonyíték nélküli követelmények miatt kapott vérátömlesztést!

Némelyek szeretnék tudni, vajon miért a 14-es hemoglobinszint a normális, ha sokkal kevesebbel is élhetünk? Nos, ily módon van jelentős tartalékkapacitásod az oxigénszállítás tekintetében, ezért vagy képes edzeni, vagy keményen dolgozni. Anémiás betegek megfigyelésekor az is kiderült, hogy „még olyan alacsony hemoglobin-koncentráció esetén is nehéz a munkabírás csökkenését észlelni, mint a 7 g/dl. Mások a szervezet alig gyengébb működését tapasztalták” (Contemporary Transfusion Practice, 1987).

A felnőttek szervezete alkalmazkodik az alacsony hemoglobinszinthez. De mi a helyzet a gyerekekkel? Dr. James A. Stockman III ezt mondja: „Kevés kivételtől eltekintve a koraszülött csecsemőknél az első három hónapban a hemoglobinszint csökkenése tapasztalható . . . A vérátömlesztésre vonatkozó javaslat az ápolónői szabályzatban nincs jól meghatározva. Úgy tűnik, valójában sok csecsemő klinikai nehézség nélkül elviseli a meglepően alacsony hemoglobin-koncentrációt” (Pediatric Clinics of North America, 1986. február).

Az ilyen információ nem jelenti azt, hogy semmit sem kell csinálni akkor, ha egy személy sok vért veszít egy baleset következtében, vagy egy műtét során. Ha a vérveszteség gyors és nagymértékű, a vérnyomás erősen csökken, és a beteg sokkot kaphat. A legszükségesebb feladat a vérzés megállítása, és a keringő folyadék mennyiségének visszaállítása a szervezetben. Ez egyrészt a sokk megelőzését szolgálja, másrészt a megmaradt vörösvértestek és más komponensek keringését tartja fenn.

A hiány pótolható teljes vér vagy vérplazma felhasználása nélkül is.* Különböző, vért nem tartalmazó folyadékok jól alkalmazhatók a mennyiség növelésére. A legegyszerűbb a sóoldat, amely nem drága, és anyaga a vérünkkel is összeegyeztethető. Vannak más, különleges tulajdonságú folyadékok is, mint például a dextran, a haemaccel, és a Ringer-laktát oldat. A glikol-oldat (HES) szintén alkalmas a mennyiség növelésére, és „nyugodtan ajánlható azoknak a(z égési sérült) betegeknek, akik ellenzik a vérkészítményeket” (Journal of Burn Care & Rehabilitation, 1989. január—február). Ezeknek a folyadékoknak egyértelmű előnyeik vannak. „A kristályoldatok [például a normál sóoldat, vagy a Ringer-laktát oldat], a dextran és a HES nem mérgezőek, nem drágák, könnyen elérhetőek, szobahőmérsékleten tárolhatók, nem igényelnek előzetes összeférhetőségi tesztet, és mentesek a vérátömlesztéssel átvitt betegségek kockázatától” (Blood Transfusion Therapy — A Physician’s Handbook, 1989).

Bocs sokat másoltam. Itt van az a rész ami a lényeg:

akkor, ha egy személy sok vért veszít egy baleset következtében, vagy egy műtét során. Ha a vérveszteség gyors és nagymértékű, a vérnyomás erősen csökken, és a beteg sokkot kaphat. A legszükségesebb feladat a vérzés megállítása, és a keringő folyadék mennyiségének visszaállítása a szervezetben. Ez egyrészt a sokk megelőzését szolgálja, másrészt a megmaradt vörösvértestek és más komponensek keringését tartja fenn.

A hiány pótolható teljes vér vagy vérplazma felhasználása nélkül is.* Különböző, vért nem tartalmazó folyadékok jól alkalmazhatók a mennyiség növelésére. A legegyszerűbb a sóoldat, amely nem drága, és anyaga a vérünkkel is összeegyeztethető. Vannak más, különleges tulajdonságú folyadékok is, mint például a dextran, a haemaccel, és a Ringer-laktát oldat. A glikol-oldat (HES) szintén alkalmas a mennyiség növelésére, és „nyugodtan ajánlható azoknak a(z égési sérült) betegeknek, akik ellenzik a vérkészítményeket” (Journal of Burn Care & Rehabilitation, 1989. január—február). Ezeknek a folyadékoknak egyértelmű előnyeik vannak. „A kristályoldatok [például a normál sóoldat, vagy a Ringer-laktát oldat], a dextran és a HES nem mérgezőek, nem drágák, könnyen elérhetőek, szobahőmérsékleten tárolhatók, nem igényelnek előzetes összeférhetőségi tesztet, és mentesek a vérátömlesztéssel átvitt betegségek kockázatától” (Blood Transfusion Therapy — A Physician’s Handbook, 1989).