Csak szerintem udvariatlanság ez?

Úristen... milyen válaszok O.o

Nem várom el senkitől, hogy kitalálja a gondolataimat. Nem sértődtem meg. Nem puffogok magamban. Csak abból indultam ki, hogy ha neki bármi baja van, látom hogy segítség kell, akkor szólnia sem kell, hanem felajánlom magamtól. Ha 1nél több dolog van a kezében, megkérdezem, hogy vigyek-e vmit. Ha lemegyek a boltba, megkérdezem kér-e vmit... nem azt várom el, hogy kinyissa előttem az ajtót vagy hasonlók. De ha kb 20 kg-ot cipelek ő pedig semmit, akkor vegye észre magától, hogy talán segíteni kéne, legalább kérdezze meg. Meg tudom oldani egyedül is, de ha már ott van, jól esett volna ha ez feltűnik neki és nem nekem kell szólni miatta.

És nem, nem azért távkapcsolat, hanem mert egyelőre mindketten helyhez vagyunk kötve, de ez remélhetőleg változni fog nemsokára.

Férfiember szóból ért? Az jó... csak amikor mondom neki és az a válasz, hogy ő soha senki helyett nem cipekedett, és ő így is kell mindenkinek, akkor azzal túl sok mindent nem tudok kezdeni. Hiába próbálok vele kommunikálni, ha már 20x szóltam azért, hogy ne siessen előre hanem várjon meg, vagy hogy ha már lépnék ki az ajtón, akkor ne vágjon be elém állandóan úgy, hogy szinte fellök, és ennek ellenére ugyanaz folytatódik... ezeket tényleg mondani kell? Miért? A férfiak megragadtak egy bizonyos szinten a fejlődésben? Már ott tartok, hogy ugyanezeket csinálom vele, érdekes, akkor feltűnik neki, hogy "milyen bunkó vagyok". Amikor ő csinálja, az rendben van.

Ha családtervezéssel kapcsolatban kértem volna tanácsot, nem ebbe a kategóriába írok, de azért köszi, biztosíthatok mindenkit, hogy nem tervezek jó ideig gyereket, és ha eljön az ideje, az egy jól átgondolt, közös döntés lesz, a megfelelő időben, megfelelő körülmények mellett. :)

Ágyban egyáltalán nem önző. A leírtakon kívül nincs egyéb probléma, különben már nem lennék vele. Ez pedig valószínűleg nevelési hiba, iszonyat a családja, minimális tisztelet sincs, egymást mindennek elmondják, kibeszélik. Ilyet korábban soha nem tapasztaltam, a mi családunk épp az ellenkezője, összetartunk, segítünk a másiknak, tiszteljük egymást... Náluk ilyen nincs. Velem szemben is megy a jópofizás, aztán a hátam mögött kibeszélnek, pedig egyiknek sem ártottam soha, próbálnának lehúzni anyagilag is, de egymással is így vannak...Az anyja egy mekis jégkrémen képes hisztizni... a nagyszülei előre megmondták, hogy ha elvisz a barátom hozzájuk, milyen italokat vegyek nekik ajándékba (persze nem ugyanazt szereti a nagyanyja és a nagyapja, és mindegyik 5e felett van bőven)... az addig rendben van, hogy ha meghívnak valahova, viszek vmi jelképes ajándékot, vittem volna alapból egy jobb fajta alkoholt, de nem úgy, hogy megmondják előre. És a 2 üveg töményet kicsit túlzásnak tartottam. Vettem 1et, aztán a hátam mögött elmondtak mindennek utána.

Amikor az anyjához mentünk, az is megmondta, hogy igyuk meg a "pertut", vigyek vmi jófajta villányi bort. Akkor még egyáltalán nem ismertem a családját, vettem is egy jobb minőségűt, gondoltam legalább lesz 1 jó pont nála. Aztán végül csak leszólni tudta, mert szerinte nem elég jó egy majdnem 10e Ft-os bor, amit egy borász ajánlott, hogy ezzel nem lehet mellélőni.

De most hallom vissza, hogy panaszkodik, hogy legutóbb még 1 üdítőt se vettem neki amikor 3asban mentünk valahova, amikor épp ellenkezőleg történt, rettentő hőség volt, vettem mindhármunknak fél literes hideg üdítőt. Erre az volt a válasza, hogy neki nem kell (persze aztán végül megitta), utána főztem vacsit amibe már akkor beleevett amikor még csak félig volt kész... de én vagyok a bunkó. Amikor meglátja a cuccaimat, kérdezés nélkül elkezdni használni, legyen szó bármiről, akár olyasmiről ami általában nem többszemélyes használatra van. Éppen ezért nem hagyok ott semmit, inkább cipelem, mert elhasználna mindent. A múltkor ottfelejtettem egy törölközőt, következő alkalommal már nem volt sehol, eltűnt.

Na de ez már tényleg nem ez a kategória, majd kiírok anyósjelölttel kapcsolatban 1 kérdést a "családi kapcsolatokba".

Ezt majd kipróbálom :)

Akárhova megyünk, mindenhol elém vág. Nyitnám ki az ajtót, hogy kimenjek, és szinte arrébb lök, hogy ő menjen ki előbb, mintha vmi verseny lenne.

Vagy pl. a lépcsőházból vissza kellett mennem, mert fent felejtette a kulcsát. Mondtam neki, hogy várjon meg, 1-2 perc lett volna az egész, felrohantam érte (nem is értem miért, amikor az ő kulcsa, ő hagyta fent, mégis én mentem érte vissza), mire leértem, már sehol nem volt. Simán otthagyott és elindult a kocsihoz, ami fogalmam nem volt hol parkolt. Szerencsére jó irányba indultam, egy idő után láttam is magam előtt menni kb 25 méterre, de 1x nem nézett hátra, hogy ott vagyok-e, jövök-e, esetleg megvárt volna...

Aztán vártam vele majdnem 3 órát az orvosnál, egy szavam nem volt, hogy ennyit kellett várni. Utána bementünk egy bevásárlóközpontba, mert akartam venni vmit, erre a bejáratnál közli, hogy ő nem jön be a boltba, meg tudom oldani egyedül is, nincs kedve ehhez. Engem viszont érdekelt volna a véleménye azzal kapcsolatban, amit venni szerettem volna. Az egész maximum 10 percig tartott volna.

Aztán másnap hivatalos ügyet kellett intézni, kísérjem el az ügyvédjéhez. Útközben azt mondta, hogy inkább várjam meg a kocsiban. Aztán 5 perc múlva már azt mondta mégis menjek fel vele. A lépcsőházban előre rohant (lépcsőfokokat kettesével szedte, annak ellenére, hogy nem voltunk elkésve), majd eltűnt a szemem elől, nem is láttam melyik ajtón ment be, soha nem jártam ott, nem ismerem a helyet és az ügyvédjét, ezért inkább fogtam magam, elmentem reggelizni ameddig ő elintézte amit kellett. Aztán megkaptam, hogy miért nem mentem utána az irodába, a pasi akart rám vetni pár pillantást... Szerintem annyi minimum elvárható, hogy ilyen helyzetben ha nem is enged előre az ajtóban, legalább megvár, nem hagy ott és rohan előre. Ha be akar mutatni valakinek, akkor hogy néz az ki, hogy 5 perccel utána érek a helyszínre?