Csak szerintem udvariatlanság ez?

Azért vittem annyi cuccot, mert nem lakunk együtt. Távkapcsolat, 1 hétig nála voltam, ennyi időre nem elég 1 váltás ruha.

Nem szoktam otthagyni semmit, mert nem egyedül lakik (az anyjával), én pedig nem szeretem ha eltűnik valamim, vagy ha más is használja.

Nem gyenge, nem beteg.

Akkor szóltam neki, amikor már elköszöntünk egymástól, akkor már nem kellett segítség.

Vannak fura dolgai. Pl. mentünk az állomás felé, vettem 2 vizet a boltban (mindig gondolok rá is, ha magamnak veszek, akkor neki is), ahelyett, hogy megköszönné, azt mondta, hogy neki nem kell. Oké. Pár perc múlva a jegyautomatánál csak magamnak vettem jegyet az előbbiekből tanulva. Erre az volt a reakciója, hogy neki miért nem vettem, neki is kell, kifizette volna. Nem fizettettem ki vele semmit, de pl. ő is megvehette volna a 2 jegyet, ami szerintem eszébe se jutott. Ez azért is fura, mert itt nem nagy összegekről van szó, pár 100 Ft-ról.

Most én jobban állok anyagilag, ezért nincs problémám azzal, hogy én többet vállalok ilyen téren a programokból, költségekből. De nekem nagyon fura az, amikor azt emlegeti, hogy ide meg oda elvitt (oké, az ötlet az övé volt), miközben a legtöbbször a saját jegyemet, vagy mindkettőnkét én fizettem. Egyébként ő sem áll olyan rosszul anyagilag, hogy 2-300 Ft miatt problémázzon.