Hol van az a határ amikor vendégségben a házigazda előtt felvállaljuk az ellenvéleményüket s amikor illendőségből eltitkoljuk?

Ha valaki tényként közli a véleményét, azzal nincs mit vitatkozni.

A "vélemény" szó nagyon beszédesen fejezi ki annak lényegét: a rendelkezésemre álló adatok, ismereteim és tapasztalataim alapján most úgy vélem, hogy....

Szóval, fel kell mérni, hogy kivel, milyen témában érdemes vitatkozni.

A vitában észérvekkel próbáljuk meggyőzni a másikat, itt nincs sértegetés, nem alakul ki ellenszenv, csak okosan, kulturáltan ütköztetjük a véleményünket.

A veszekedésnél megemelkedik a hangerő, idegesek leszünk, csúnyán beszélünk, megbántjuk a másikat.

Témától függ.

Nem fogom szidni, hogy milyen csúnyán lett berendezve a lakásuk. Nekik az tetszik és kész.

De pl. egy filmről nem fogom azt mondani, hogy nekem is tetszett, mert neki tetszik.

Egyébként meg mindent el lehet mondani normálisan is, meg bunkón is. A stílus a lényeg. Na meg tapintat. Én nem vagyok az a típus, akinek lételeme, hogy mindig mindent kimondjon, amit gondol és feltétlenül a másik orra alá dörgölje. Tudom, hogy mikor kell a másikra hagyni a dolgot.

Egyszerűbb lenne, ha leírnád, hogy min vitatkoztatok össze. Így nehéz bármit is írni.

Látatlanban úgy gondolom, hogy megmondanám neki, hogy fogja vissza magát, mert kezd agresszív lenni, inkább beszéljünk másról és ne rontsuk el a jó hangulatot.