Az időssek miért utálják a fiatalokat? Részletek lent!

Én panelban lakom, és a fölöttünk lakó szomszéd is inkább már az idősebb kategória, igaz, még dolgozik, de akkor se 20 éves már, és ha szólunk neki, hogy ne bömböltesse a tévét, ő van felháborodva, és a saját anyját is leordította, mikor kedves akart lenni, és halkra venni a tévét.

Vannak ilyen emberek, ők fiatalon is bunkók voltak (ez a szomszédunk mindig ezt csinálta, 21 éve lakunk itt), aki most fiatalon bunkó, és nem akar idős korában ilyen utált vénasszony vagy vénember lenni, az tegyen ellene, ha még tud. Én nem akarok ilyen undok lenni öreg koromban, szóval ha mégis ilyen lennék, fel lehet pofozni. :-)

Volt olyan, hogy vérvételről jöttem haza, és egy öregúr úgy ült le mellém, hogy majdnem a karomra ült, amiből a vért vették. Egy másik esetben a megállóban vártam a buszomat, nem voltunk sokan, és egy bácsi úgy tört ki mögülem a másik buszhoz, ami még ott megáll, hogy a botját felfelé tartotta, és majdnem kiütötte a szememről a szemüveget. Olyan is volt, hogy a tömött 4-6-os villamoson 1 megállót mentem és egy miniatűr hátitáska volt a hátamon, amiben összesen 1db A4-es füzet volt, és én vékony alkatú vagyok, és 2 nő, akik egyenként kétszer akkorák voltak, mint én, beálltak a kapaszkodó mellé, én sehol nem tudtam kapaszkodni, és elkezdtek szidni, hogy miért nem veszem le a táskát, miközben a kezemet se tudtam megmozdítani, akkora volt a tömeg. Mesélhetnék én is, igen, szintén pesti vagyok. Nem tudom, vidéken mi a helyzet, 1-1 faluval van tapasztalatom, ott irtó pletykásak az idősek (de a fiatalabb generáció is), falurádió, azt se szeretem. Azért szerencsére vannak normális emberek, ők idős korban is normálisak.

Én egy A2 es rajzlap méretű mappával járok suliba, és most így évvége felé kezdem élvezni azt hogy ha bunkózik a nyanya, simán felököm, csak úgy véletlen.:D

Egyszer tele volt a troli, és egy lépést se lehetett mozdulni, de a paré fapin@nak kipattant az agyábol, hogy biztos én tartom fel a népet a nagy mapámmal, és elkezdett fenhangon osztani(az nem tünt fel neki hogy a lépcső alján nyomorogtam és én se tudtam sehova se menni) egyszerűen visszafordultam és illedelmesen közöltem, hogy "pofád befogod és kapaszkodsz, mert nem kaparlak fel.":)

Havernak olyat is mondtak, hogy "majd mikor te is olyan öreg leszel mint én! akkor megnézzük hogy ilyen bunkó leszel-e még", ő erre anyit mondott, hogy "mit aggódik ezen? maga addigra úgyis meghal"

Mi ezt ugyan oylan bunkón kezeljük le, ahogy kapjuk:)

tiszteletet adni jogunk van, de nem kötelességünk.

Nem csak Pesten ilyenek, kedves Kérdező!

Tavaly nyáron éppen zenét hallgattam a buszon, közben bambultam ki az ablakon. Egyszer csak egy erős ütést éreztem a hátamon: hát, egy nyolcvan körüli, töpörödött nénike állt ott a botjával, és többször a hátamra vert (idős nénitől szokatlan erővel), míg meg nem ragadtam a botot, és visszakézből a földhöz nem vágtam (szerencsére elég kevesen voltak a buszon). Odafordultam, kivettem a fülhallgatómat. Erre a néni rámripakodik: "Mondtam már, hogy nyomja meg azt a k*rva gombot a leszálláshoz".

Első ajtónál álltam, és nálunk az első ajtón nem lehet leszállni, mivel a buszvezető kalauzként ellenőrzi minden megállóban a jegyeket, bérleteket. Ezt válaszoltam: "Talán ha elolvasná a 72-es betűmérettel nyomtatott papíron azt, ami ott áll feketén fehéren, mégpedig hogy "AZ ELSŐ AJTÓN TILOS A LESZÁLLÁS", akkor nem tenné ki magát annak a veszélynek, hogy itt helyben agyonverem a saját botjával, amiért megütött."

Anyázott egy sort, méltatlankodott, majd leszállt... az első ajtón. A sofőr is rászólt, neki is elkezdett anyázni.

Az öregek egy része azt gondolja, hogy neki az életkora jogán bármit szabad. Tisztában vannak azzal, hogy az illem szerint át kell neki adnod a helyedet, segítened kell leszállni és felszállni, mert nehezen mozog, utat kell engedned, mert általában cekkereket cipel... És vissza is él vele a többség. Szerintem itt az illemmel van baj: nem a kora miatt kell tisztelni valakit, hanem azért, ha megérdemli. Az illem azonban abból indul ki, hogy az idősebbek a koruk jogán megérdemlik a kitüntetett figyelmet (előre köszönsz nekik, nyitod nekik az ajtót, vagy a fentiek). Nyilván így nagyon kényelmes nekik...

Nem is olyan régen láttam egy aranyos francia filmet, ami pont erről szólt. A címe "Tatie Danielle", ha van lehetőséged megnézni, mindenképpen ajánlom! Ezt a problémát járja körül.