Mit lehet tenni a hangosan üzekedő szomszédokkal?

kár, hogy nem tudlak teleportálni, mert most is hallani őket úgy, hogy tőlem 4 méterre megy a tévé, és próbálok még itthonról dolgozni egy kicsit...

tudod, elég abszurd, hogy maga a kérdésfelvetés arról szól, hogy vki ránk próbálja nyomni a magánéletét, és mi ebből nem kérünk, majd itt a csevej az alattunk lakó kiscsajról meg a micsodájáról szól. Pont EZ AZ, ami nem érdekel... Nem fogok vele beszélgetni a maszturbálási szokásairól, mert nem érdekel... Nem beszélgetek vele arról, hogy kinek mikor mit hova tesz be, vesz ki, mert nem érdekel az ő nemi élete.

Nem az volt a kérdés, hgoy mit lehet csinálni az üzekedő szomszédokkal, mert azt csinál mindenki a négy fal között, amit akar, hanem az, hogy mit lehet csinálni a HANGOSAN üzekedő szomszédokkal. mert itt a hangerővel van a gond.

én nem minősítettem őket semmilyen jelzővel, nem is társítottam semmilyen negatív dolgot, én csak a hangerőszabályozást kértem. így, azt gondolom, senkinek semmi joga az én magánéletemet (amiről ráadásul nem is tud semmit) minősíteni.

az a kiscsajék problémája, hogy a csaj itthon van, munkanélküli, a srác éjjel jár dolgozni (leginkább), eltartja anyut, fizeti az albérletet, és a csaj még ráadásul nemhogy elintézi magát egyedül, de még ráadásul úgy, hogy más is hallja, hogy neki a srác nem elég. sztem ez gerinctelen dolog, de ez az ő magánügyük, majd leverik egymáson.

egyébként megértem, amit az előző írt, és tényleg teljesen igazságtalan és méltatlan a történet, de hát az ember álljon ki magáért, védje meg magát, ha igazságtalanul megvádolják. és ahogy írtam, én nem szemétkedem, nem járok fapapucsban a kitudjaidegesítenijobbanamásikat versenyben, mert nem hiszem, hogy ezt így kéne megoldani.

és elkaraokézzuk a "szólj rám, ha hangosan énekelek"-et? :DDDDD

válasz később, mert most dolgozom, csak a fenti gondolatot nem tudtam kihagyni.

kertipartis:

én soha életemben nem laktam kertes házban, engem nemhogy nem zavar az általános morajlás, de talán még rossz is lenne, ha síri csendben lennék.

a másik dolog, hogy miért én költöznék el? miért én hagynám itt a biztos megélhetésem, hoznék anyagi áldozatot, amikor másnak csak annyit kéne tennie, hogy betartja az elemi együttélés szabályait? az az igazság, hogy én baráti alapon, kedvező áron bérlem az albérletet, és ennek minimum a kétszereséért kapnék albit máshol. én meg, hogy most már visszafizettem a diákhitelemet, elkezdtem lakásra gyűjteni, és kb. két és fél múlva lesz annyi pénzem, hogy talán saját lakásra fel tudok venni hitelt. (ez nem panel, hanem ötvenes években épült tégla, ahol szintén vékonyak a falak, de a rezsije állítólag nem magas. nekem sok :) )

egyébként a mi házunknak is megvan a maga Lulukája - pont csak egy fal választ el minket, mert az én hálószobám az ő konyhája mellett van... De úgy vagyok vele, hogy egy kutya azért ugat, mert nála ez a hangadási eszköz. Beszélni nem tud, ez nyilvánvaló... Azt persze nem értem az észjárásában, hogy a tolvajokon kívül mindenkit megugat, de ez legyen a gazdája baja :)

Vagy említhetném azokat a bunkó szomszédokat is, akik a lakásban nem dohányoznak, de kimennek a folyosóra, kinyitják télvíz idején az ablakot, amit aztán nem csuknak be, és mindenki lakásába viszi be a huzat a bagószagot. Szóval, én ilyen elemi együttműködésekre gondolok...

Mondok egy másik példát. Állítólag kötelező a metrón a jobb oldalra állni. Én nem hallottam erről, mert őslakos vagyok, és nem olvasgatom a táblákat (de persze, utólag megnéztem, és láttam, hogy csak ajánlás).

Karácsony előtt utaztam a mozgólépcsőn, előttem senki, és úgy nagyjából a baloldalon álltam, erre vki elkezdi kopogtatni a hátam. De épp sms-t írtam, vagy olvastam, nem tudom, nem figyeltem. Ösztönösen teljesen lehúzódtam a baloldalra, hogy el tudjon menni a jobboldalamon, ahol kiválóan elfért volna. Erre hátulról belém vágott ököllel, és lelökött, lezúgtam 3 lépcsőfokot (egy szalagszakadás miatt nem tudok stabilan állni, engem viszonylag könnyű fellökni), az előttem álló kamaszlány fogott fel, a f.sz meg rohant lefelé, azt se mondta, bocs.

Na hát, ezt a bunkópesti stíluson ki vagyok akadva...

Nekem nem derogál átmenni a másik oldalra, de ha ő akar közlekedni, nem én, ha ő van késésben nem én, akkor kerüljön már ki... És ugyanezt csinálják botos nénikkel, babakocsis kismamákkal... És mi van, ha látássérült vagyok vagy hallássérült, és nem hallom, látom, hogy őméltósága érkezik, és nekem pattannom kéne?! Neki meg csak annyit kéne tennie, hogy S-alakban megy a lépcsőn...

Látom, hogy ez a város morálisan eléggé kezd lecsúszni, megértem, hogy az életkörülmények egyre rosszabbak, az emberek egyre rosszkedvűbbek, de ezek a bunyevácságok akkor sem segítenek a helyzeten, sőt.

Nem hiszem, hogy a világból való kimenekülés lenne a megoldás ;)

Persze, hogy normálisak vagyunk mindketten :) Méltányolom, hogy Luluka miatt önkritikát gyakoroltatok. Igen, van, hogy az ember nem veszi észre, mit csinál. Én pl. az előző alattam lakóra egy párszor ráöntöttem a virágokról a vizet, aztán szólt. Ennyi volt, megértettem, nem kell ezen megsértődni :)

köszönöm a meghívást, kedves vagy :D mindazonáltal kicsit bizarr, ha vkinek a sunája miatt ismerkednék bárkivel is ;)

Egy nagy vágyam van: nem akarok az alattam lakó sunájával foglalkozni. Se hallani nem akarom, se a hallás miatt magam előtt látni :)