Hány éves korotokban kezdett zavarni, ha letegeznek?

Én nem is annyira a korhoz, mint inkább szituációhoz kötöm.

Pl. járok úszni, és, ha ott letegeznek mondjuk a belépőpultnál, egyáltalán nem zavar.

Viszont munkaidőben, munkakörülmények között nagyon is! Ügyvédjelölt vagyok, járok bíróságra, ahol megszoktam, hogy a magázás (pontosabban önözés, meg "kollega" megszólítás) alap, kivéve az ügyvédeket, mert azokkal tegezzük egymást - mindenki mindenkit.)

Viszont pl. bemegyek a postára, és a biztonsági őr azt mondja: "szia, édesem" - na, ekkor legszívesebben megütném. Hogy képzeli? (Nem vagyunk barátok, nem is ismerem!)

Utálom, amikor bemegyek egy boltba vagy hivatalba, köszönök rendesen, hogy jó napot, és odavágnak egy hellót.

Azt is utálom, amikor végig tegezve magyaráznak valamit mondjuk egy hivatalos ügyintézésnél, főleg, hogy ez általában lekezelő hangsúllyal is együtt jár.

Engem 15 éves koromban kezdtek először magázni (pl. némely idősebb tanár a suliban), és roppant furcsának éreztem. De hamar megszoktam, és utána már 18 éves korom/érettségi táján, de főleg mikor már egyetemre jártam (ahol már természetes volt, hogy a tanárok is magáznak), már kifejezetten el is vártam, és azóta is, hogy ismeretlen emberrel magázódunk.

Persze vannak helyzetek, pl. ha sportolás közben beszélgetünk velem egykorúakkal vagy 1-2-évvel eltérő korú emberekkel, akkor egyáltalán nem baj a tegeződés, még ha nem is ismerjük egymást. De azt én is nagyon utálom, amikor szüleim korabeli emberek letegeznek, csak mert "az én gyerkőcöm is ennyi idős". Vagy még ennyi sem. Ha az a 91 éves néni, akihez dolgozni járok, nem tegez le csak úgy -- pedig az unokái is idősebbek nálam --, akkor hadd ne tűrjem el egy sokkal fiatalabb embertől sem. És legtöbbször szoktam is szólni.

Na, utána meg az volt furcsa: magázni a diákjaimat, akik 5 évvel fiatalabba nálam...

De van a dolognak egy másik oldala is. Van nem egy olyan ismerősöm, akik megint csak a szüleimmel kb. egyidősek, és egy ideig kölcsönösen magázódtunk, majd vagy elkezdtek tegezni egy idő után, vagy engedélyt is kértek rá. Ez annak a jele, hogy közel éreznek magukhoz, tehát nem vettem sértésnek, sőt örültem neki. (Hangsúlyozom, ez egy kicsit más ügy, hiszen ismerősökről van szó, és nem társul hozzá lekezelés!)

Minden a hangnemtől függ. Egy kedves eladótól szívesen fogadom a tegezést, és ilyenkor úgy érzem, őt sem zavarja, ha a továbbiakban én is így teszek vele szemben. De ha valaki flegmán odavet nekem egy hellót, azt nem bírom.

Egyébként szerintem sokkal egészségesebb a tegeződés, az emberek közötti bizalmat erősíti, ami ráfér a népre. Olyan jó fesztelenül elbeszélgetni valaki olyannal az utcán/buszon, akit addig talán még látásból sem ismertem... Pedig nem vagyok egy "partiarc", inkább mizantrópnak tartanak :D

Amikor gimnáziumba kerültem, az egyik tanár elmagyarázta, hogy ő minket csak azért fog magázni, mert mi nem tegezhetjük. Tehát nem akarta, hogy számunkra úgy tűnjön, mi lejjebb állunk a ranglétrán. Emiatt aztán 15 évesen borzasztóan fel voltam háborodva, ha valaki a gyönyörű "jó napot kívánokomra" lesziázott :D

Most 19 vagyok, úgy egyébként...

3-as vagyok, és borzasztó egyszerűen: pl. "Ne haragudjon, tudom, hogy divat a tegeződés, de én úgy tudtam, hogy ismeretlen felnőtt emberek egymás között magázódnak."

Egyébként az egy nagy tévhit, hogy a tegeződéstől önmagában közelebb kerülünk egymáshoz. Vannak olyan emberek, akikkel kölcsönösen magázódunk, mégis sokkal mélyebb és finomabb a kapcsolatunk, mint sokakkal, akivel tegeződünk. Valaki egyszer azt írta, hogy ennek előbb a szívben kell elrendeződnie, utána a beszédben.