Rájöttem, hogy a fiatal nők felett nekem kell saját kezűleg ítélkeznem és igazságot szolgáltatnom felettük saját kezűleg, ugye nem zavar senkit sem,?

"Nem értem ezt a papírlapos sztorit, a te világodban biztosan nagy jelentősége van, de azt csak te ismered.

Viszont a valódi világban ha nem húzod meg magad a jövőben, nagyon ki fogják verni belőled a sz@rt és még talán az autizmust is. Próbáld meg ezt a hasznos információt importálni a te világodba, míg nem késő. Nem a világ fog alkalmazkodni a te hülyeségeidhez, hanem neked kell a világhoz, bizonyos szintig."

Ezt írnám körülbelül, ha komolyan venném a kérdést és nem egy unatkozó provokációjának tekinteném. Mi a célod ezzel?

Egy kérdés: bocs, de miért teszel minden mondatod végére pluszban egy kötőjelet?

"Főleg anyukám ilyen velem és ezért igyyekeztem kizárni az életemből."

Hogyan? És mit csinál veled? "Önfeláldozásra kényszerít"? Továbbra sem értem, mi itt a gond.

"De a fiatal nőknek sem akarok rosszat csak meg kell tanulniuk amikről itt beszélgettünkk.-"

Lehet, de nem te fogod megtanítani nekik. Ha meg kell tanulniuk, akkor az életben úgyis megtanulják. Vagy boldogulnak máshogy. Ha valakinek valami hiányossága van, az előbb-utóbb úgyis kiütközik. De ne akarj önkéntes igazságosztó lenni! Valszeg te se vennéd szívesen, ha téged kezdene el leckéztetni valami hasonló önjelölt hős, azon kívül nem tudhatod, hogy azok, akikről beszélsz, min mentek keresztül, miket tapasztaltak, mennyivel tudnak többet nálad.

"...nekem kell saját kezűleg ítélkeznem és igazságot szolgáltatnom felettük saját kezűleg, ugye nem zavar senkit sem,?"

De igen, zavar. Mindenkit zavarni fog, ezt már most borítékolom neked. Az emberek nem szeretik, ha elítélik és bírálják őket. Csak megutáltatod magad velük. Nekem elhiheted...

Tudod: ne ítélj, hogy ne ítéltess. Vagy valami ilyesmi. Neked senki felett nem tiszted igazságot osztani. Mégis mi alapján érzed magad erre feljogosítva? Én ugyan nem szavaztalak meg, hogy az életem felett bíráskodj.