Ti leültök idegenek mellé a buszon?

"a buszra minek a ridikül?"

He? Mit is szeretnél?

Te talán 24/7-ben táska nélkül járkálsz?

Vagy csak nem tudod az általad használt szavak jelentését?

"na hát mondtam a magamét magamban..a buszra minek a ridikül?"

Te se vagy különb mint az a 70+ éves mamika, aki a trolin felháborodott amikor hozzáért valakinek a táskája, emiatt hangosan méltatlankodott, hogy be kéne tiltani, hogy hátizsákkal és kemény aktatáskával felszálljanak a járművekre... mondta ezt hatalmas fonott kosárral, amivel ment mint a tank és nem érdekelte, hány nejlonharisnyás nő lábának tolja neki.

Én sem értem, mit kell ezen komplikálni. Leülök akárki mellé, nem érdekel, hogy néz ki vagy, hány éves. Mi közöm van hozzá? Kit érdekel? Nem barátkozni megyek, hanem ülni... nem az övé mindkét ülés, ugyan úgy egy ülés az övé, attól még h mellette van a másik, semmi különbség.

A másik. Távolsági buszokon (vidéken) szokás előtte megkérdezni, hogy 'szabad ez a hely', vagy valami hasonlót. De ez nem komoly kérdés, mert ahogy kérdezek, azzal a mozdulattal ülök is le :D a másik úgy is azt válaszolja, hogy persze. Bár volt olyan h azt válaszolták, hogy 'nem, foglalt...' az a kedvencem.

Helyi járatokon más a helyzet, ott az emberek jönnek mennek, nem nagy távolságokra utaznak, és eleve nagyvárosról van szó, ahol az emberek jóval 'bunkóbbak', kevésbé közvetlenek, mintha városok közt utaznál távolsági járattal. Ebből kifolyólag helyi járaton nem kérdezem meg, hogy szabad e, fogom magam és leülök (mert más se kérdezi).

Helyijáraton nem kérdezem meg, leülök és kész. Kivéve amikor valaki direkt a belső ülésre ül, azt nagyon utálom és bunkóságnak tartom, mert általában arra játszik, hogy a többi utasnak nem lesz képe felállítani, így egyedül utazhat. Na az ilyen utastól fennhangon megkérdezem, hogy "szabad?"

Távolsági járaton más, ott persze köszönök és megkérdezem, mielőtt leülök valaki mellé. Mivel órákat fogunk egymás mellett utazni, ez a minimum. És amikor leszállok, akkor is elköszönök tőle, ha egyébként akár egyetlen szót se beszéltünk egész úton.