Miért elfogadott sok helyen gyereket verni?

Kedves kérdező. Még senki nem halt bele egy pofonba vagy fenékre vagy kézre ütésbe.

Sokan nőttünk fel így, és egyikünk sem lett verekedős, idegbeteg.

Érdekes a régebbi generáció tud emberként viselkedni, pedig ők még az iskolában is kaptak körmöst ha nem viselkedtek.

Ma meg a sok 12-14 éves suhanc akinek a szülei szerint még a kezére sem szabad ütni mert verésnek számít az az utcán többedmagával támad meg idős embereket.

Szóval felesleges arról vitázni hogy egy nyakleves vagy kézre ütés verés vagy sem.. Mint írtam az elején. Még senki sem halt bele ebbe..

Édesem.. Látom veled nem lehet értelmesen beszélgetni.

Én nem vagyok a verés híe, ezt sehol nem írtam. Csak azt írtam hogy senki nem halt még bele, és nem lesz agresszív, verekedős az ember mert kapott gyerekkorában a fenekére.

Felnőtt nő vagyok. Komoly céget vezetek Angliában. Több nyelven beszélek, boldog házasságban élek. Vannak gyerekeim. Nem verem őket kékre-zöldre. Nem szokásom. Nem vagyok agresszív, még a beosztottjaimmal sem kiabálok soha. Pedig gyerekként lány létemre rossz voltam. Loptam, csíntalan voltam, és volt hogy nagyon csúnyán feleseltem apámmal. Bizony kaptam a kezemre, fenekemre. Soha nem akkorát hogy eltörjön a kezem vagy fájjon, de arra pont jó volt, hogy tudjam rosszat csináltam.

Azt hogy te azt tapasztalod hogy verés nélkül is lehet fegyelmezni egy hisztis gyereket az egy dolog. Mégis mindenki átéli nap mint nap hogy egy gyerek ordibál,hisztizik a boltban, moziban, állatkertben, buszon, repülőn és ezer helyen. Nincs olyan ember akinek nem kezdett már elege lenni a visítozó kölykökkel akiket a saját szülei sem voltak képesek órák múlva sem lecsillapítani. Érdekes ilyenkor az erélyes szó sem segített, mert ugye az sem normális dolog ha ordibálunk a gyerekünkkel.

Én ezennel befejeztem a meddő vitát. Te nem vagy képes elfogadni hogy ebben a kérdésben is van aranyközépút. Sajnálom hogy ennyire szűk látókörű vagy. De hát ilyen emberek is vannak.. Nem vagyunk egyformák.

További szép napot, és nem kel reagálnod a hozzászólásomra, mert törlöm a kérdésedet, nem fogok elolvasni..

további szép estét

Szerintem azért elfogadott még sok helyen, mert kevés az olyan szülö, akire a gyerek példaképként tudna tekinteni.

Ha visszagondolok, nekem voltak olyan tanáraim például, akiknek már nem szabadott hivatalosan sem kezet emelni ránk, annak ellenére tudtunk velük tiszetelettel viselkedni. S mindezt az egyéniségükkel érték el, nem eröszakkal. Ez az igazi müvészet!

Emlékszem, én is kaptam gyerekkoromban pofonokat, és nem teszek szemrehányást érte a családomnak, csak szimplán értelmetlennek találom utólag. Ugyanis, ahogyan édesanyám is, bizonyára még sokan mások igen inkonzekvensen alkalmaznak verést. Például én mertem egyszer evésnél azt a szót mondani gyerekkoromban, hogy "zabálni", amire úgy rám lett ordítva, - meg talán pofont is kaptam - mintha valami megbocsáthatatlant tettem volna. Azért írtam ezt a példát, mert az azóta is úgy megmaradt bennem, hogy a mai napig irtózom a "zabálni" szótól, ha evésröl van szó. De amikor valami komolyabb rosszaságot csináltam, akkor meg nemhogy verés, még kiabálás se volt. Semmi.

Kvázi a nagy nevelö szándékkal rá lettem nevelve, hogy csúnya dolog azt mondani, hogy zabálni, de ha például elcsenem a társaim játékait, az megbocsátható, azért nincs "dá-dá".

Ez most csak egy példa, de kérdem én, mégis mi értelme volt?

Azt tapasztaltam, hogy mindig akkor járt a verés, ha visszafeleseltem, vagy csak "nem a kellöen tiszteletteljes hangot" ütöttem meg. Mintha nem is az lett volna a cél, hogy a veréssel jóra neveljenek, hanem hogy az eröviszonyokat, az alá-fölérendeltséget egy-két pofonnal hangsúlyozzák.

Ez persze csak egy mellékvágánya a témának, amit érintettem, viszont az okok engem is érdekelnek.

Végre egy értelmes kérdezö a témában, akivel érvek csatáját lehet folytatni, egymás sértegetése nélkül - ugyanis a kérdezö nem vevö rá. :-)