Szerintetek egy nagyképű embertől nem képmutatás szeretetről, őszinteségről hadoválni?

1. Nem biztos, hogy rád vagy azokra értette a lojalitás elvesztését, akik emiatt távolodtak el.

2. Ha igen, akkor én is taszítva érezném magam... mert először talán azon kellene elgondolkodni, hogyha vki eltávolodik tőled, hogy miért tehette... nem azon siránkozni, hogy milyen szemét, és nem magunkba nézni...

Az "önkényből teszi" nem érthető nekem...

Az embereknek van egy önképe, abból indul ki, és könnyen ítélkezik mások felett. Te most kívűlről látod az összképet, de ő ezt belülről teljesen máshogy érzékeli. Szerintem fogalma sincs, hogy ő kívűlről milyen képmutatónak tűnik a viselkedésével.

Ha fontos neked az illető, finom célravezető kérdésekkel lehetne a "tükör" felé terelni. Direktebb leírni a látott képet őszintén, de ezt első körben nem valószínű, hogy elhiszi, inkább vádaskodásnak, beszólásnak veheti. Fontos, hogy úgy mondd el neki, ahogy Te érzed, pontosan rámutatva, hogy konkrétan mik okozták benned ezt az érzést, minél pontosabban, szavaira reagálva; nem a személyét, hanem a "tetteit" értékelve.