Titeket nem zavarnak az emberi játszmák?

Annyira sok nekem, hogy senki nem azt cselekszi, ami jól esik neki, amit szívből tenne, hanem mérlegeli, hogy mit várnak el tőle, hogy jönne ki ebből a legjobban, és inkább jópofizik, lapít és társai.

Ami szintén megdöbbent, ha mégis konfrontálódnak egymással az emberek, akkor is 5 perc múlva úgy csinálnak, mintha semmi nem történt volna. Ráadásul ezeken a szabályokon, mintha még változtatni se lehetne. Nekem is a minap leordította a fejemet a főnök, akkor se volt kedve nagyon meghallgatni az én szemszögemből a helyzetet. Így mikor később, lenyugodtak a kedélyek, rátereltem a vita tárgyára a szót és tisztáztam volna a helyzetet (gondoltam ez mindenki lelkének jobb, ha átbeszéljük), erre szó szerint hülyének tetette magát. Mintha süket és vak volna. Ijesztő volt.

Komolyan mondom néha visszasírom a gyerekkoromat és a napköziben töltött időmet, mert még ott is színvonalasabb volt a társaság, mint a "felnőtt világban".