Hülyének fognak nézni ha vendégségbe viszem magammal a konyhamérlegem, hogy lemérjem hogy hány gramm sonkát eszek?

14:55-ösnek: nem mindig lehet megmondani, miért sértő vmi. Ezt érezni kell... Gondolj arra, hogy a vendéglátó nagy szeretettel várja őt, sokat készül, ő meg beállít, és ahelyett, hogy azt mondaná, kis szeletet kér, mert fogyózik, felcsapja a sonkát egy mérlegre és grammra pontosan kiméri. Ha 2 grammal több, levágat belőle 2 grammnyit? Vagy visszadobja az egészet és másik szeletet kér?

Csak ebbe gondoljatok bele... Mennyivel egyszerűbb azt mondani már a legelején, hogy nem kér sokat, mert fogyózik. És nem nem méricskélni a kaját, mintha húsboltban járna.

Ami engem illet, szerintem is gáz, ha valaki így megy vendégségbe. Vendéglátóként, de még így olvasva is betegesnek tartom, súlyos pszichés zavarnak, ha valaki ennyire ki van akadva pár falat ételen.

Nem sértődnék meg az igaz, de komolyan kétségbe vonnám a vendégem elmeállapotát. Lehet jó barát is, az sem mentesíti attól, hogy elgondolkodjak ezen…

Másrészt ez nem magyar mentalitás – reagálva egy korábbi hozzászólásra Mértékkel mindent lehet enni, és nem szabad abba a hibába esni, hogy az ember a „fogyókúra” miatt napi 300 kalórián él, vagy mindent műgonddal mér ki, mert attól retteg, hogy az a pár plusz kalória ami bevisz vészes, súlyos, visszavonhatatlan súlygyarapodással jár. Ez vicc.

Annyit még hozzátennék, egy másik hozzászólásra reagálva, hogy pontosan kimérni szemmértékre, hogy 20 deka liszt megvan-e például a süteménybe, nem lehet. Kissé sért az a hozzászólása, hogy a gyakorlatlan háziasszonyok eszköze a mérleg, mivel ez nincs így. A pontos mértékű összetevőkhöz kell valamilyen mérőműszer (és nem kanál pl.). Olyan nincs, hogy pont be tudjon mindent lőni, és pont akkora.

"Vendéglátóként, de még így olvasva is betegesnek tartom, súlyos pszichés zavarnak, ha valaki ennyire ki van akadva pár falat ételen."

Vendéglátóként pszichiátriai diagnózist állítasz fel?

Egyébként abban egyetértek, hogy a mérleg fontos. Szerintem pont itt van a válasz arra, hogy miért van sok elhízott ember - mert mindenki szemmel mér, és azt hiszi, hogy annyit mér, amennyit gondol.

És nem azért kell a mérleg, hogy mondjuk pont 200 grammot egyen, hanem hogy ha 223 g sonkát eszik, akkor ki tudja számolni, hogy az hány kalória, és mi fér mellé bele a diétába, úgy eszik hozzá köretet, hogy kijöjjön a mondjuk 1200 kcal.

"Szerintem pont itt van a válasz arra, hogy miért van sok elhízott ember - mert mindenki szemmel mér, és azt hiszi, hogy annyit mér, amennyit gondol."

Ha valakinek nem kell mérleg, hogy egy sütit megsüssön a receptben leírtak szerint, az elhízott? Nem értem, mi az összefüggés a kettő között, ekkora baromságot is rég hallottam! Ha fogyózom, akkor tudom, hogy mennyi az annyi, nem méricskélem milligrammra a kaját, hanem egy kis tál ételt szedek és kész.

Aki nem mérleggel mér, attól még pontosan annyit mér ki, amennyit kell. Teszem azt a húsvéti kalácsba kell 30 dkg liszt, akkor én tudom, hogy az 15 púpos evőkanálnyi liszt. 6 dkg cukor meg 3 sima evőkanálnyi.

"Vendéglátóként pszichiátriai diagnózist állítasz fel? "

"nem tudom, hogy hány kalória, és idegesítene egész nap"

Ez bizony már túl megy bizonyos határon, az is látja, aki nem szakember, pusztán épeszű. De nem olyan szörnyű ez, mindenkinek lehet valami mániája.

Kérdező:

Ne vigyél mérleget, csak egyél mértékkel. Mint egy ember.

A kérdésedre konkrétan: igen.

Ne vigyél mérleget, biztos ott is akad. Amúgy meg full hülyének néznélek.

Nem tudom milyen kúrát csinálsz, de kb tudod mennyi az a kaja mennyiség amennyit megehetsz. Szedj magadnak annyit, amennyi jól esik, arra azért ügyelj, hogy nem maradj korgó gyomorral. A sütiket is ugyanúgy mérni fogod?

Mértékkel lehet enni bármit.