Miért cigiznek olyan sokan annak ellenére hogy nagyon büdös és egészségtelen?

Ááh nem bírom ki, hogy ne írjak. :D

Komolyan mondom megkattanok már az ilyen "én mindig megmondom a frankót mert nagyon okos vagyok" válaszoktól, amit pl a második válaszoló írt. Nyilván te soha nem voltál függő, nem is cigarettázol, így könnyű osztani az igét.

Történetesen én sem cigizek, elárulom, soha nem is cigiztem. De drogoztam. (ilyenkor mindenki furcsán néz, mintha a kettő együtt járna :D) Tudom milyen szar kattogni valamire és igazad van, hogy gyenge aki nem tudja lerakni, de ne ítélkezzél már...Nem tudhatod, hogy milyen körülményei vannak az illetőnek, vagy lehet, hogy nem is akar leszokni. Jó lenne, ha nem osztaná itt olyan ember az észt, aki életében nem érzett ehhez hasonlót. És zárójelben megjegyezném, hogy én letettem, tiszta vagyok, de megértem akinek nem megy. Nem olyan könnyű ám az.

Utolsónak:

A második vagyok. Megtisztelő, amit írsz rólam:D

Abban igazat adok, hogy a körülmények belejátszhatnak. Pl. azt én sem ítélem el, aki eleve úgy nőtt fel, hogy egy panelban lakik és a családjában mindenki láncdohányos, hiszen a passzív függőség így már gyerekkorban kialakul. És van olyan barátom is, aki cigizik, de elismeri, hogy ő csak pusztán azért csinálja, mert élvezi és menőbbnek érzi tőle magát, férfiasnak tartja. Ezt -bár nem értek vele egyet- szintén elismerem, mert legalább van valami elve, nem csak magyarázkodik, mint a legtöbben.

De azért valljuk be, kevés az ilyen kivétel. A legtöbb cigis története az, hogy általánosban kínálták a suli mögött és nem mert nemet mondani, mert az milyen ciki. Aztán elkezdett pöfékelni és onnantól kezdve bebeszél magának minden hülyeséget, amivel magyarázkodik. Én nem azt nézem le, amikor valaki olyat csinál, ami az én szememben hülyeség, hanem azt, amikor valaki azért kezd el valamit, mert az a divat. Amikor nem meri felvállalni magát, nem mer nemet mondani, minden tudatosság nélkül megy a tömeg után. Ez az, amit lenézek. Igen, lehet, hogy van, aki nem akar leszokni, de mielőtt rászokott, dönthetett volna. Én tudtam nemet mondani és ma sem érzem gáznak, hogy ha megyek valahova barátokkal, általában én vagyok az egyet, aki sosem kér a felkínált cigiből. A másik, amit nem szeretek, a nagyzolás. Amikor valaki egyenesen büszke magára kiskamasz korában, hogy ő már milyen nagyfiú/nagylány, amiért cigizik, holott kizártnak tartom, hogy az első slukkokat élvezné bárki is.

És igazad van, nem vagyok függő, sosem voltam, de abban már nem értek egyet, hogy könnyű így osztani az igét. Nem, nem könnyű. Néha nem könnyű hűnek maradni magadhoz. Van valami oka, amiért én nem vagyok függő, és az az, hogy már 12-13-14-évesen is volt annyi eszem, hogy ne menjek ész nélkül a tömeg után. Ehhez pedig ugyanúgy kell akaraterő, mint a leszokáshoz, mert egy kiskamasznak nem feltétlenül lesz könnyű, ha különccé teszi magát a többiek szemében.

A drogról annyit, hogy felőlem csinálhatod, amíg tudod magad kontrollálni. Onnantól kezdve más a véleményem, amikor a drogtól valaki úgy kezd el viselkedni, hogy veszélyt jelent a környezetére.