Szerintetek miért van az hogy az emberek főleg a fiatalok ennyire közömbösek a másik iránt? Meg ennyire lenézik a másikat?

Idéznék kétmondatot, mindkettőt te írtad:

"Szerintetek miért van az hogy az emberek főleg a fiatalok ennyire közömbösek a másik iránt?"

"egyébként nem vagyok elkényeztetve nem tehetek arról hogy másnak nincs mit enni nincs hol aludni"

Remélem nem kell magyaráznom.

Most miért piszkáljátok? :O

1. Kérdező, te sem voltál túl udvarias azzal a levéllel, még akkor sem, ha igazad van. Én teljesen megértelek. Én a pulcsimat hagytam egy tavaszi napon az iskolában, és azt is elvitte valaki. Nem volt új, de mégis az én tulajdonom volt, meleg, és az egyetlen olyan kötött pulcsim, amitől nem viszkettem.

Érdekes, én is találtam már táskát, de eszembe sem jutott elvinni. Nem is értem azokat, akik lopnak. Nem azokat, akik kaját lopnak, hanem azokat, akik telefont, esernyőt, biciklit.

Egyszer voltunk a bécsi állatkertben, és unokatesóm a bufénél felejtette a táskáját. Visszamentünk érte, és megvolt. Na, most képzeljétek ugyanezt a helyzetet mondjuk a pesti állatkertben!

Figyelj az értékeidre. Elhagytad, valaki megtalálta, megtetszett neki és magával vitte. Ordíthatsz, toporzékolhatsz, úgy sem kapod már vissza. Lásd be, hogy nem csak az a hibás, aki elvitte a szoknyádat, hanem neked is van benne részed. Tanulj az esetből, legközelebb légy figyelmesebb.

A Magyar Telekom Tudakozójában vagyok telefonos operátor, a minap kollégámhoz befutott egy olyan hívás, hogy vonaton találtak egy pénztárcát, benne iratokkal és nem kevés pénzzel. A pénztárca tulajdonosának kérték a telefonos elérhetőségeit. Vannak még rendes emberek. Neked nem volt szerencséd a bajban sem, egy olyan ember talált rá a szoknyádra, aki kapva kapott az alkalmon.

Azzal, hogy a fiatalok közömbösek és nem figyelnek egymásra, egyetértek, de a példát erre rossznak tartom.

Azt nem értem, hogy szerinted ha egy becsületes ember megtalálja a szoknyádat, akkor hogyan kéne azt Neked eljuttatnia? Nincs meg neki a számod, nem tud téged sehogy értesíteni, ha leadja egy talált tárgyak osztályán (ha van olyan egyáltalán) sem sok esély van, hogy te azt ott megtalálod, s talán bizonyítani sem tudod, hogy a tied.

Ha találok valahol valami elhagyott tárgyat és nem én viszem el, akkor elviszi más. Minden azé, aki megtalálja.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy lopjunk, de ha nem te, akkor más teszi zsebre, ugyanaz a szitu. Egy wc-ben felejtett ruhadarabnak már úgysem tudod megtalálni a gazdáját.

Max. leadod az információnál és akkor elteszi az ott dolgozó. :)) Az mivel jobb?

Volt egy ismerősöm, aki talált egy pénztárcát. Volt benne x összeg és igazolványok. Leadta a rendőrségen. A vége az lett hogy a tulajdonos azt mondta, ennél több pénz volt benne, és a végén még az önzetlen megtaláló lett a gyanúsított.

Ennyit erről. Tudod mikor fogok én jótékonykodni?

Megtalálom, visszaadom a szoknyádat, és a végén kitalálod hogy egy blúz is volt mellette és még én leszek a bűnöző mert lenyúltam. Érted mire gondolok? Sajnos a mai világban ez így megy.

Ez olyan, mint a munkahelyen a kávéautomatában felejtett visszajáró.

Ha csak úgy zsebreteszem, tolvaj vagyok. Ha körbekérdezem a munkahelyen, hogy ki hagyta benne az aprót, akkor jelentkezik érte valaki, aki nem is járt az automata körül. Jobb ez, mintha zsebre tennéd? A francokat!!!

Ha otthagytam, így jártam, senkinek sem kötelessége utánam hozni a széthagyott holmimat!

Kérdésedre főként magad, és a többiek is megadták a választ. Igen, mindenkinek a saját ügye a legfontosabb, ahogy neked is. Ha ezért kárhoztatod a többieket, az kizárólag neked rossz.

Állíts fontossági rangsort. És ne csak másokat kárhoztass, gondold meg, hogy az egész probléma kiindulópontja te magad vagy. Ha nem hagyod el, nincs kérdés.

Egyébként kérdésedre éppen ez a magatartás a válasz. Mindenütt ezzel találkozol, a könnyebb út, ha magad is ugyanilyenné válsz. A döntő többség hasonlóan érez. Csak kevesek tulajdonsága a fentebb említett Ghandi idézet. De ezen kevesek még ebben a környezetben is gyakrabban képesek jól érezni magukat, ez a titkuk.

Még mindig inkább egy ruhadarabot elhagyni, mint valami komolyabb dolgot, mondjuk egy drága ékszert vagy készpénzt, vagy valami olyan holmit, ami emlék...Ennél komolyabb tárgyat soha ne hagyj el életedben.

Butaság szöveget kiírni, mert aki elvitte, az úgyse olvassa el, mivel már régen messze jár.

Vigyázni kell a cuccunkra, ennyit lehet tenni. Egy plázában meg végképp, ott egy csomó ember megfordul. Meg aztán, ha megkérdezem, kié, egyszerre három ember vallja magát a tárgy gazdájának. Ha már régóta fekszik ott valami, és senki nem jön érte, fogom és hazaviszem.

Anyám gyerekkorában a nagyival utazott a buszon. Talált egy bukszát. Hangosan kiabálva felmutatta: "Kié ez a pénztárca?" Egy másodperc múlva ugrott valaki: "Az enyém!" Biztos, hogy az övé volt?