Mennyire vagyunk felelősek a másik ember jellemfejlődéséért?

"Erkölcsi kötelességünk "nevelni" embertársainkat?"

Nem. Önmagadat nevelheted, ha pedig sikerül és elégedett vagy magaddal mert tudod hogy jó példa vagy akkor azt mások is észreveszik és talán (!) elgondolkodnak azon hogy mi a "titkod", mitől érzed jól magad a bőrödben. Viszont másokat nem változtathatsz meg, nem lehet, ha meg akarsz valakit változtatni akkor az azt jelenti hogy nem fogadod őt el úgy ahogy van, vagyis jelenlegi formájában nem szereted, és hogy NEKED tetsszen át akarnád őt formálni. Vagyis ez az egész valójában rólad szólna, nem őróla.

Ha megváltoznak a te hatásodra (mert pl. követendő példának tartanak vagy sokáig élnek veled egy fedél alatt és átvesznek tőled szokásokat) az se a te műved hanem az ő döntésük. Mert mindenki önmaga dönti el milyen ember akar lenni, és akár sikerül olyanná válnia akár nem az egyedül az ő felelőssége. Másokon nem kérheted számon hogy miért nem ilyenek vagy olyanok.

"belül mindkét fél formálódik: az "áldozat" gyakorolja az önuralmat, a türelmet, az elfogadás, a megbocsátást,"

Pedig valójában az önmagáért való kiállást kéne gyakorolnia. Amire ugyebár senki más nem vehetné őt rá csak saját maga. De remélhetőleg egyszer az az élethelyzet is el fog jönni (ami kemény lesz, de hát teher alatt nő a pálma).

"a "tettes" pedig őszintén megbánja a bűnét, és erőt vesz magán, hogy többet ne kövesse el, és nem azért, hogy jó emberként könyvelhesse el magát, hanem, hogy több fájdalmat ne érezzen a másik."

Épp az lenne a lényeg hogy önmagát jó embernek tartsa az illető, ne kizárólag a másik kedvéért akarjon megváltozni. Mert ha a saját énképedet, önmagadról alkotott véleményedet a másik ember véleményétől teszed függővé akkor ő úgy manipulálhat téged ahogy akar, pl. egy mondattal akármikor porig rombolhatja az önbizalmadat (jó példa erre az amikor egy férj bántó megjegyzéseket tesz a neje alakjára az pedig emiatt úgy érzi hogy ő egyáltalán nem szép).

Szóval szerintem hagyni kell a dolgokat megtörténni. Mások döntéseiért, jelleméért nem vagy felelős, csak a magadéért. Egyedül akkor indokolt a cselekvés ha a másik nem adja meg neked a kellő tiszteletet valamiben. (persze cselekvés alatt nem bunyót kell érteni hanem a téma szóban említését, figyelemfelhívást)