Szeretetnyelvek és interakciók 14-16 évesek között, hogyan kell beilleszkedni?

Erre nincs recept, mi, egyszerű átlag földi halandók nem mindig ugyanúgy reagálunk egy adott szituációra.

Pl. ezt az üzenetet már harmadjára próbálom megírni neked, mert a párom itt fekszik mellettem az ágyban és csikizi a talpam. :)

Ilyenkor néha ágyba bújok vele, néha elküldöm a francba, most pedig csak elnézően mosolygok.

És ő sem mindig azért csinálja ezt, mert szexelni akar velem. Néha csak meg akar nevettetni. Néha csak azt akarja elérni, hogy átadjam a számítógépet neki. Néha pedig azt, hogy hozzam be a kaját. :P

És ez a példa csak egy ártatlan kis csiki volt.

Nem lehet tankönyvet írni az emberi kapcsolatokra, reakciókra.

Ha egy lány rád mosolyog, legyen elég annyi, hogy kedvesen rád mosolygott. Ne akard megfejteni!

Ilyenkor tedd azt, amit érzel, és ha jól esik, mosolyogj vissza anélkül, hogy a következményeken gondolkodnál.

Mert hát ha rád mosolyog valaki, csak érzel valamit, nem?

Szíved csak van!? Hát hallgass arra!

Ne akarj együtt bohóckodni a 14 évesekkel. Komolytalan lenne egy 24 évestől. De ha látod, hogy egyikük fújja az orrát, kívánj neki jobbulást, ha látod, hogy egyikük szomorú, kérdezd meg mi a baj, dicsérd meg az új ruhadarabját/karkötőjét, akármit, kérdezd meg hol vette...stb. nincs rá recept, de egy kis figyelmességgel bármikor beszélgetést tudsz kezdeményezni.

Én egy 24 éves lány vagyok, és eszem ágában sem lenne egy tinitársaság középpontjába kerülni. Nem tudom, mit értesz konkrétan beilleszkedés alatt, de én azt hiszem már nem is akarnám megérteni a 14 évesek csikizős játékait. :)

Legyél jóba mindenkivel, de ne színészkedj azért, hogy befogadjanak. Inkább keresd a huszonévesek társaságát! Azt kell "megtanulnod" nem a visongva röhögést. :)

Amikor kimentem külföldre dolgozni, azt hittem soha az életben nem illeszkedek oda be.

Aztán meguntam a próbálkozást és már nem is akartam. Csak elvégeztem a dolgom, mindenkivel kedves és segítőkész voltam, igyekeztem figyelmes lenni, észrevenni, hogy kinek milyen a hangulata, kinek van szüksége segítségre, és kit kell inkább békén hagyni.

És egyszer csak kaptam a meghívásokat, és elismerték a munkám, és elfogadtak mint kolléganőt, és én is részese lettem a munkahelyen kívüli programoknak.

Nem kell ezt túlbonyolítanod. Csak légy kedves, segítőkész és megbízható.

és főként figyelmes.

Azt a képességet, hogy észrevedd, ha valahol meg kell szólalnod, vagy épp csöndben kell maradnod, azt nem lehet tankönyvből tanulni.

De gyakorolni lehet. Ne gondolkozz azon, hogy most nevetned kell-e vagy sem. Ha valamit viccesnek találsz, csak nevess. Aztán a reakciókból tanulsz.

Tapasztalás útján lehet tanulni, de ha csak csendben ülsz és agyalsz, nem leszel okosabb.

Egyébként a 14 évesek között minden ciki, ami nem egyforma velük. A huszonéveseknél többnyire érdekes az, aki más. :)

az OFFolás felsöfoka amit teszek ,de azt hiszem hogy az itt kérdezö-válaszoló emberek tudnának nekem is segiteni a kérdésemben. "normális" életben semmien problémám nincs, se kapcsolatokkal, se kommunikációval, se beilleszkedéssel, de a jelenlegi helyzet, amibe kerültem ujdonság számomra, és az adott szituációban teljesen elveszettnek érzem magam.

Belinkelem a kérdést, amit már kirtam az oldalon, azonban egyetlen értelmes választ sem kaptam rá, de lehet hogy a kérdés feltevése volt a hibás.

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__egyeb-kerdesek_..

Sztem neked nem 14-16osokkal kéne ismerkedni hanem 20on évesekkel, mert túl intelligens vagy hozzájuk (én speciel leginkább 15 éves lányokkal jövök ki jól, a velem egykorúak lenéznek sokszor). Vmi kúltúráltabb közösségbe menj, az a neked való. Am Brian Tracy-t elküldöm neked, nekem az segített kijönni a depresszióból, és most már érdekes lett az életem, ezerszer szociálisabb vagyok mint mikor a WoW világában éltem. Most lesz bnőm is, és egy faja kis életem! :P

F18

Rád férne egy kivizsgálás, viccen kívül.

Tegyük fel, hogy nem tudsz verset írni. Megkapod a legjobb tanárokat, legjobb szabálykönyveket, mindent tökéletesen megtanulsz, aztán kapsz egy üres lapot, és... nem tudsz verset írni. Kb. ennyi haszna lenne, ha valaki válaszolna.

Sose kerülhetsz közéjük, mert nem kíváncsiak rád. Nem közéjük tartozol, és ezt ők is nagyon jól tudják, ráadásul a leírásod alapján elég hülyén viselkedsz, a tinik meg végtelenül kritikusak, és kirekesztők tudnak lenni, mint tudjuk.

14 éves lányokat ne simogass, mert kezed-lábad eltöri egyszer valamelyikük rokona.

Figyelj, felismerted mi a probléma a mai fiatal lányok gondolkodásában.

Kár azon sírni, hogy ez így van. És kár azon filozofálni hogy miért alakult ez így. Tök mindegy. Ez tény, megváltoztatni nem tudod.

Alkalmazkodni kell ehhez. Ennyi.

Ha ennyire tudod mi kell a lányoknak, akkor add meg nekik, és vidd őket, amerre akarod. :)

De még mindig azt mondom, hogy egy korodbeli lány sokkal jobban tudná értékelni a mély érzelmeidet és az intelligenciádat.

Nem azért nem kapsz elég szeretetet mert nem vagy szerethető, hanem mert nem a megfelelő helyen keresed.

Leragadtál ezen az egy ponton, hogy a kislányok nem hullanak a karjaidba. Na és? Amúgy sem lenne ez olyan normális.

Lapozz egyet és próbálkozz más társaságban. Ennyi.

Egyszer már válaszoltam. Változatlanul tartom, hogy te én vagy, 4 évvel idősebb formában, vagy én te vagyok, 4 évvel fiatalabb kiadásban. Elképesztően hasonlítanak a gondolataink, a megfogalmazásunk...

"Számos helyről hallani, hogy "a mai világban a nők szedik fel a férfiakat". Nőknek is ugyanúgy íródnak könyvek a csábításról, ahogy a férfiaknak, tanítván őket arra, hogyan varázsoljanak el bárkit. Akkor miről beszélünk kérem? Muszáj még erőltetni a "férfi a domináns, férfi a kezdeményező" szerepet? Mert társadalmi alapja már nincs, az idő vasfoga szétmorzsolta. "

Nem muszáj erőltetni, de ettől még a férfi domináns szerepe változatlan. Társadalmi alapja elvileg nincs, de biológiai viszont van. A természet a férfit alkotta meg kezdeményezőnek, erősebbnek, dominánsnak; a férfinak kell meghódítania, másokkal versengve "bevennie" a nőt, mint ahogy az ivarsejtjeinek is a nő petesejtjét. A férfi kapta az irányításhoz, alkotáshoz, szakértővé váláshoz szükséges adottságokat. A társadalmi szabályokat felrúghatjuk, de a biológiaiakat nem. Ez a, mondjuk, 50 év, amióta tart a nagy egyenjogúság, meg az utóbbi húsz, mióta a nők viselik a gatyát, az emberiség történelmében elenyészően picike idő. Evolúciós szempontból meg pláne. Ha valami elemi katasztrófa sújtaná az emberiséget, egyből visszaállnának a szerepek. Már ahol felcserélődtek. Ne feledd el, hogy amiről írsz, az csak az úgymond "nyugati világ". A világ nagy részén még továbbra is a hagyományos szerepek érvényesek.

Egyébként, mint nő mondom neked, hogy azért cserélődnek ám fel a szerepek az udvarlásban, azért kényszerülünk néha mi kezdeményezni, mert a férfiak többsége csöppet sem férfi, legalább is nem viselkedik férfiként. Tele vannak komplexusokkal, önértékelésük nulla, vagy éppen csak lusták. Vagy némelyik annyira tutyimutyi hogy kénytelen a nő lépni, ha akar valamit. :(

Titkon minden nő vágyik arra hogy ez igazi férfi meghódítsa a szívét!

14-16 évesek között nehéz értelmes embereket találni. Akinek van esze, és nem megy a többi után, azt a többség kiközösíti, így az az egyén nem fog tartozni egy csoportba sem. Így pedig te magad sem fogsz rátalálni a normálisabbjára, csak a barmokra. Komolyan ez kell neked? Akikkel "tanfolyam" nélkül nem értesz szót? Miért?

Egyébként milyen személyiségtípusokra gondoltál? Van egy rakás rendszer, nagyjából az összesben ugyanazok a típusok vannak jelen, csak más a nevük.

Hogy befolyásolják a hangulatot a személyiségtípusok? Az emberiséget le lehet bontani kis csoportokra. Kontinensekre, országokra, családokra... Szóval kisebb közösségekre. Vannak olyanok, amelyek nem működnek megfelelően, mert sokan nem tudnak pl. egy osztályba beilleszkedni, de ha egy baráti társaságot vizsgálsz meg, akkor ugyanazokat a karaktereket ismerheted fel mindegyikben. A szerepeket mindig mások kapják.

Példa:

Egy baráti társaságban mindig van egy "kapcsolattartó". Ők a társaság lelke. Minden bulit ő szervez, mindenhol ott van, mindenről tud. Ő az, akit a társaság minden tagja ismer és szeret is. Nagy a hangjuk, spontának, erőszakosnak tűnhetnek. MBTI-ben általában ENTP-k.

Vannak a "békítők". Bajban lehet rájuk számítani. Nagyon érzékenyek, ők maguk is sokszor lelki támogatásra szorulnak. Ha összevész a társaságban két személy, ők helyrerakják a dolgokat. Mindenük a valahova tartozás. MBTI: INFP.

Vannak "kívülállók". A kapcsolattartók érdekesnek találták őket, ezért összebarátkoztak velük. Furcsa gondolkodásmód jellemzi őket, nem szeretnek a középpontban lenni. Megfigyelnek másokat, így sokszor jobban ismerik az embereket a társaságban, mint a legjobb haverok. MBTI: INTJ. A hasznuk, hogy roppant megbízhatóak, a kapcsolattartó rájuk meri bízni az ötlete megvalósítását, ezt pedig a kívülálló - ha jónak tartja - kifogástalanul elvégzi.

Van még egy csomó személyiségtípus, és mindnek megvan a maga dolga. Csak rá kell jönni, te mire vagy jó. Össze kell csiszolódnia minden csapatnak, mint mondjuk a kosárlabdában. Általános iskola első osztályában, amikor tanultunk kosarazni, mindenki azon volt, hogy kitapasztalja, hol van rá szükség a csapatban. Nyolcadikra eldőlt, hogy ki lesz a palánknál, hogy rádobjon, ki fog cselezni, és ki buzdítja majd a csapatot afféle pompomlányként.

Az lesz a falkavezér, akinek a legnagyobb a hangja. Ez ilyen egyszerű.

14-16 éves lányokat akkor tudsz levenni a lábukról, ha játszod a védelmező nagytesó szerepét, de tartod is a távolságot. Emellett díjazzák, ha van tapasztalatod a lányok terén. Olyasvalaki kell neki, aki képes dajkálni őket, mint az anyukájuk, megvédeni őket, mint az apukájuk. Ebben a korban szerintem legalábbis még erre lenne igazán szükségük, nem pedig párkapcsolatra. Azok a kislányok viszont, akik nem kapják meg a megfelelő szülői gondoskodást, túl korán keverednek bele ebbe az egészbe...

Hogy mikortól ölelgethetsz egy lányt, az teljesen egyéni. Ha valaki rádmászik, akkor könnyű dolgod van. Ha csak szimpatizáltok, barátok vagytok, akkor tehetsz kísérleteket mindenfélére. Pl. a buszon elfoglalsz egy szabad széket, és felajánlod, hogy üljön az öledbe. Vagy ha csúszós az út, akkor hagyod, hogy beléd karoljon. Portrét rajzolsz róla, és félresöpröd a haját. Megkéred, hogy adjon valamit a kezedbe, és megfogod a kezét. Igazából mindig van lehetőség testi kapcsolatot kialakítani valakivel, akivel egy légtérben vagy...

A "szimpátiából elkövetett bántások" célja a figyelemfelhívás. Ha tetszik a csaj, aki ezt műveli veled, akkor viszonozhatod. Ha van egy csapat lány, meg egy srác, akkor minden lány, akinek tetszik a fiú, a maga módján fogja a fiú tudtára adni az érdeklődését. Pl. rajz óra. A fiú a modell, a lányok őt rajzolják. Az egyik lány odaszól a fiúnak, hogy "ne pislogj már", a másik csak mosolyog a srácra, a harmadik pedig óra után "támadja le" őt.

A beszélgetős dolgokra még én sem jöttem rá, és igazából nem is akarok. Én egyszerűen nem beszélek olyanokkal, akiket olyan dolgok érdekelnek, amelyek engem nem. Feleslegesnek tartom olyanokkal barátkozni, akivel nincsenek közös pontjaink.

A történetmesélés számomra nehéz. Pl. eszembe jut, hogy reggel át akartak verni a piacon. El is kezdeném mesélni, de aztán rájövök, hogy ez valószínűleg senkit sem érdekel, így én is lelombozódom, és unni kezdem az egészet. Ha mesélsz, akkor azt teljes átéléssel tedd, hidd el, hogy amit mondasz, az roppant fontos és érdekes.

Van/volt amúgy két olyan barátom is - "kapcsolattartók" mind a ketten -, akik nagyon jól tudtak mesélni. Egyszer mind a kettejük jelen volt egy buliban, és alig bírtak túltenni a másikon. Mind a kettő beszélt, és engem mind a kettő érdekelt is, de mivel egyszerre mondták a magukét, nem hallottam egyikük történetét sem. Szóval ha két feltűnési viszketegségben szenvedő egyén van egy társaságban, abból nem sülhet ki jó...