Volt már alkalom, hogy beszéltél egy igazi sznobbal? Ez miben nyilvánult meg?

basszus, elment a komment. Szóval ismerek egy olyan arcot, akinek középiskolában (jó sznob helyre járt) elmondták, hogy József Attila a legnagyobb magyar tehetség (ebben a suliban állandóan a tehetségességről pofáztak) és hogy Don Juan az európai kultúrtörténet legnagyobb mítosza, egy olyan karakter, aki azért pusztul el, mert a környezete nem érti a felsőbbrendűségét, elemi erejét, ami átformálja a világot,ezért erőszakkal lehúzza, és ezzel el is kárhoztatja. Továbbá elmondták a srácról, hogy ő a legnagyobb tehetség, akit el lehet képzelni. Így a srác rájött, hogy ő igaziból Don Juan és József Attila ötvözete, és a meg nem értett felsőbbrendűség illetve teremtő erő a közös pont, ahol a kettő összekapcsolódik, és benne egyesül, tehát ami végső soron az ő sorsa is. Ezért elkezdte magából ontani a semmitmondó verseket, amiket egy naplóba írogatott, mindenkinek diszkréten megmutogatta, és hosszan kifejtette alkotói aggályait, többször alkotói válságba került. Aztán kikutatta a családfájában, hogy ő azért van predesztinálva a mérhetetlen géniusz meg nem értett zseni tragikus szerepére, mert az első magyar amúgy tragikusan meg nem értett költőnő közvetlen leszármazottja. Az egyetemi jelentkezéshez kötelezően csatolandó önéletrajzot Curriculum Vitae címen írta meg, és alapvetően az érzelmeiről, és Istenhez való konfliktusos viszonyáról szólt. Aztán amikor bekerült az egyetemre, akkor egész jól haladt, de ezen kívül semmi különös. Egy ideig tudta magát tartani azzal, hogy ez a meg nem értettsége miatt van, de aztán ez kipukkadt. Nem tudom, hogy mi került a helyére, mert akkor már nem nagyon ismertem, de azt hiszem hogy a hétköznapi dolgaival kezdett foglalkozni. Annyi előnye volt a sznob epizódjának, hogy rengeteg motivációt adott neki, és végigvitte egy olyan úton (egyetem) ami nem biztos hogy ment volna, ha pusztán a zűrös családi körülményeire van utalva.

Aztán ismertem egy másikat, aki állítása szerint azért mert szerzetesnek, mert egyszer nagy késztetést érzett, és egy évig egy lengyelországi kolostorban néma barátok között a Bibliát tanulmányozta. Mellesleg ő is írogatott verseket, amiket a fennhatósága alatt álló kiadóval ki is adatott, igyekezett minden sznob entellektüel körbe benyalni magát, és francia szavakat használt, mint "az ég oly noir bleu" Meg voltak olyan eszmefuttatásai, hogy a puszta kő a legtökéletesebb műalkotás, mert abban még benne van minden, ami lehetne, ha kifaragod, akkor meg elvész mindaz, amit nem faragtál ki belőle.

Én például ilyen sznobokkal találkoztam. Az volt a közös, hogy mindegyik állandóan különlegesebb akart lenni, mint a többiek, és ezt egy képpel gondolta elérni, és nem valami produktummal. Magát igyekezett meggyőzni a különlegességéről.

Érdekes a sznobságot a versek felől megközelíteni. Eddig a sznobokról más fogalmaim voltak.

Egyébként jellemző ez az idegen szavak beletoldogatása a mondataikba. Szánalmas.