Eltávolíthat valakit a keresztény hite a családjától (főleg ha a család nem megtért keresztény)? Átélte ezt már valaki közvetlenül vagy közvetetten? Miben nyilvánult ez meg?
válasza:Szia!
Nehéz és összetett kérdés. Én úgy gondolom, hogy fizikálisan semmiképpen nem, mert a kereszténység Krisztus követését jelenti, ami elsősorban önmegtagadást jelent, és nem mások megtagadását! Lelki értelemben viszont, amikor arról beszélünk, hogy részese kívánok- lenni mások bűnös életének, és cselekedeteinek, akkor értelemszerűen nem a válasz.
A kereszténység felelőssé tesz a családodért, imádkoznod és munkálkodnod kell értük, ami különösen nehéz feladat, mert "senki sem lehet próféta a maga hazájában."
Üdv. Péter
válasza:Szia!
Az bizony komoly probléma, ha érzelmileg eltávolodtál a családodtól! Krisztus ugyanis szeretetre tanít, és nevel, arra, hogy azt lásd meg a családtagjaidban, amivé válhatnának, ha Isten Lelke munkálkodna az életükben. Ha ez nem így van, akkor bizony van miért imádkoznod!
Krisztus minden emberért meghalt, így a családtagjaidért is. Lehet, hogy éppen a te megváltozott életednek kell tanúskodnia számukra abban, hogy meglássák ennek a szeretetnek a valóságát. Te szereted a családtagjaidat? Tudod-e jobban szeretni őket Krisztus által? Kész vagy-e az életeddel, cselekedeteiddel, engedelmességeddel, figyelmességeddel, szereteteddel hatni rájuk? Ezek a valódi kérdések...
Üdv. Péter
válasza:Én átéltem, de egyrészt nem rajtam múlt, másrészt pedig visszataláltunk egymáshoz.
21 évesen tértem meg, egyetemistaként még a szüleimmel éltem, ők tartottak el. Nem fogadták el a döntésemet, minden nap veszekedtek velem, nagyon csúnyán szidalmaztak, amikor istentiszteletre mentem stb. Pedig előtte jó viszonyban voltunk. Úgy gondolták, joguk van megszabni, mit gondolhatok, és édesanyám azt is kimondta, hogy ez az egész milyen égő a barátnői előtt.
Megtehettem volna, hogy elköltözöm, de nem akartam, hogy bizonyítva lássák, hogy a hitem miatt "megtagadom" őket. Egy év múlva férjhez mentem, és a fizikai távolság megoldotta a problémát. Most minden nap beszélünk, legalább hetente egyszer találkozunk, egyéves kisfiam sokat van náluk. Tiszteletben tartják a világnézetemet, már nem hiszik, hogy joguk van megszabni, mit gondolhatok. Nem jó élmény, ami volt, de kellett, hogy átalakuljon a kapcsolatunk, és a szülő-gyerek viszony helyett inkább egymást kölcsönösen tisztelő felnőttként tekintsünk egymásra.
válasza:Eltávolodhat, de ez nem feltétlen jelenti azt, hogy nem szólnak egymáshoz. a szüleim nem hívők de nincs bajuk azzal, hogy én igen, ha bajuk lenne, akkor is hívő lennék.
Máté 12,46-tól:
Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: "Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled." Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."
Egyébként Jézust nem szerették a testvérei.
Máté 10,37:Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám
válasza:Nem, nem távolíthat el...aki valósan keresztény, az az önzetlen, feltétel nélküli szeretetet követi, azzal azonosul...ez pedig nem széthúzó erő...még a legrosszabb rosszat is összetartja...ha valaki eltávolodik a megtérttől, akkor ott nem beszélhetünk arról a bizonyos megtérésről, valami hibádzik akkor talán. :)
Az persze benne van a pakliban, hogy valaki esetleg megveti a megtért embereket családon belül is, de nem fognak eltávolodni a megtérttől, mivel az Isten ereje akkora, hogy nem viszi rá a lélek a másikat, hogy elhagyja szerettét(hiába ócsárolja esetleg bármikor is)...és amúgy is...az eltávolodáshoz mindkét félre szükség van, a megtért viszont tudja mi a való, így az felülírja mindezt...:P
üdv
26/F
LastOne.Left
válasza:Kedves Péter,
nem én vagyok az, aki eltávolodik, hanem tőlem távolodnak el. Ugyanis az történik, hogy a keresztény közeli családtagom
- kijelenti, hogy nem akarja, hogy én érzelmileg befolyásoljam,
- szabályosan lelkiismeret furdalása van, ha nem megy gyülekezetbe,
- inkább Bibliát olvas, mint megkérdezze, hogy velem mi történt
- nem tud szívből támogatni, azt mondja, "hogy majd megpróbállak biztatni",
- érzésem szerint a család és a gyülekezet közötti "ollót tágítja", illetve választás elé állít, mondván, hogy ,,Bizony, mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap...",
- azt vettem észre, hogy csak a keresztény emberekkel érzi magát jól, volt olyan, hogy a nem megtért pogányokat sátánistáknak nevezte
ott szerintem valami nagyon nem stimmel, és remélem, hogy nem én vagyok túl érzékeny. Az az igazság, hogy ő nehezen ment el gyülekezetbe az első alkalommal. Ha én nem megyek vele anno (én nem tértem meg akkor), nem is hiszem, hogy most járna.
Vagy-vagy alapon szerintem nem működik ez a dolog.
válasza:Kedves Kérdező!
Nem lehet, hogy a családtagod valami szektába keveredett bele?
A történelmi keresztény egyházak nem szakítják el a híveket a családjuktól, ez tuti.
Vagy az is lehet, hogy a rokonod értelmezi nagyon rosszul a Bibliát.
Üdv.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!