Felnőttek válaszát várom! Ti mit gondoltok?

Nem hiszem, hogy ez személyeskedés lenne.

Annak idején nálunk ez nem okozott ekkora problémát. Mivel előre lehet tudni, hogy milyen hosszú egy szünet, az ember megtanulja "beosztani", hogy mikor mit csinál. Ha nagy baj van, akkor azt is meg lehet mondani! Kikéredzkedsz, mert rosszul vagy. Ennyi. De azt, hogy percek alatt rájön az inger vagy éppen egyik pillanatról a másikra kell tampont cserélnie, azt nem tudom elhinni.

Önérzet - mi az, hogy valaki az ő órájáról kikéredzkedik...

De lehet a bizalom hiánya is: ha egyet kienged, a többi is visszaél a lehetőséggel. Szerintem a kölcsönös bizalomban van a hangsúly. Osztályfőnöki óra előtt kellene szólni az ofőnek, hogy szeretnétek erről beszélni. Akkor senkinek sincs mehetnékje, így indulatok nélkül, nyugodtan meg lehet vitatni a dolgot.

Gérard Depardieu meg a repülőgép folyosójára csurgatott. Az a másik véglet.

Mikor én jártam iskolába, nem volt szokás. Hetente maximum 1× kéredzkedett ki valaki.

Ha nem vinnétek túlzásba (ismerek olyanokat, akik óráról mennek ki trécselni, cigizni), bármikor kiengednének, mert tudnák, hogy valóban szükség van rá.

Pár éve még diák voltam.

Nálunk is ezt akarták csinálni.

Én gyerekkorom óta vesebeteg vagyok.Iszok,rá 20 percre pisilnem kell.Órán inni nem lehet,igy szünetben ivás,persze hogy órán kellett kimenni.És nem tartogathattam a vesém miatt végképp.Anyám ment be végül az ofőhöz,hogy nem érdeklik a hülye szabályai,nem viccből mondom ha ki kell mennem.Pár szülő csatlakozott hozzá,igy az lett hogy egyszerre 1 ember kimehet.Azt a 3 percet meg kibirni amig a másik visszajön.

Én is úgy látom, hogy a bizalomhiány fő ok.

De lényeges a szereplők intelligenciája (az nem a tudás) és korábbi tapasztalatai, valamint belső tulajdonságai.

Nagyon sok a visszaélés az ilyen kimenésekkel. Egy idő után az a természetes reakció, hogy senki, sehová. Ugyanis a mérlegeléshez a körülmények ismerete, és idő kell, ami viszont a mennyiségtől lényegesen függ.

Rendszertelen életmód jelentősen befolyásolja a biológiai ingereket. Egészséges, normális életvitelű fiatalok (10 év felett) számára nehogy egy óra, több is magától értetődő. A só (csipszek, nagyon sok üdítő) magasabb koncentrációja gyakoribb ürítést igényel, mert a szervezet csak meghatározott ásványi töménységet "tűr el". Ez is oka annak, hogy ma a normális kevesebb, mint régen. Apró, nem feltűnő felfázások is ide vezetnek.

Csak egy megoldást látok. Egyfelől az indokolt eseteket (általában) tisztázni kell, és igazgatón, empatikus tanárokon keresztül, szülői segédlettel "szabállyá" tenni. Külön egyedi elbírálás az egészségügyi esetek.

Másfelől a diákoknak önszabályozóan csökkenteni kell a visszaélések számát, ezzel növelve a bizalom igényét.

Ha a kettő közül akár az egyik nem kivitelezhető, a dolog nem fog menni.

Hát, most mit mondjak. Diákként lázadtam ez ellen, aztán nyári szünetben elmentem egy gyárba dolgozni ahol 2,5 óránként volt 10 perc szünet, de WC-re egy másik épületbe kellett átmenni, akár szakadó esőben is. Ja, és oldd meg az evés-ivás kérdést is.

Szerintem a gyerekek tanulják meg, hogy igenis vannak helyzetek, amikor nem kényünk-kedvünk szerint cselekszünk, 45 perc meg semmi ahhoz képest amit munkahelyen kell bírni.

Ha ezt mindenki felfogná, akkor tényleg csak a sürgős esetek mehetnének ki.

Az egyik hozzászóló "3 perc múlva gyere vissza" ötlete nagyon tetszik. :)