Mit gondoltok arról, aki temetésen fotózik?

Teljesen természetes, vannak szomorú pillanatok is az életben, miért ne örökítenénk meg azokat is?

Persze nem úgy illik fotózni, mint egy örömteli eseményen, hogy kattintgatunk egyfolytában, csak néhány fotót.

Nekünk is van a családban pár kép apukám édesanyjának temetésén készült.

A tragédia ellenére "jó" látni őt és a testvérét kamaszként, a nagypapámat, és egyéb rokonokat a sírnál, megrendítő látvány, de ennek ellenére egy szép, szomorú emlék, ahogy férfiasan viselik a fájdalmat.

nekem tesóm fotózott egy közeli rokon temetésén és a család kérte fel hogy fényképezzen már néha /fotográfus a szakmája/.

ez nem új dolog én is láttam már ezer éves képeket rokonom temetéséről, szóval nem most lett ez kitalálva.

bár én valószínű hogy soha nem venném elő az albumot hogy megnézem a képeket egy közeli ismerős temetéséről.

Nekünk van otthon egy-két ősrégi megsárgult fotó, ami temetéseken készült. Temetési menetben a nagypapám valahol, aztán olyan is van, hogy az egész gyásznép csoportképszerűen és előttük a halott a koporsóban.

Érdekesek ezek így évtizedek után. Ebből kiindulva nem mondom azt, hogy annyira visszatetsző. Én hülyén érezném magam, ha fognám a gépem és fotóznék... De nem nézném ki azt, aki néhány képet készít. Ahogy előttem írták, nem folyamatosan kattintgatni, csak 1-2 képet és ennyi.

Attól függ, hogyan csinálják, ha diszkréten, akkor nem zavar. De például az egyik rokonom temetésén, ahol rengeteg ember gyűlt össze, többek között régi munkatársai is. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ott állnak csoportban, a sír mellett, ahol ki volt téve a meghalt rokonom fotója és mint, amikor vadásztrófeát fényképeznek, valaki guggolt, valaki állt, és hangos nevetés és vigyorgás a fotósnak. Ez a temetés végén volt, amikor már széledt szét a tömeg, de még sokan ott voltunk... :-o

Aztán a másik, szintén egy másik rokon temetésénél, fotózott egy rokon és a képeket elnevezte, mintha festmények lennének. A temetés után a "toron" még a hidegtálat is lefotózta. Azt mondjuk megértem, hogy a rég nem látott rokonokat lefotózzuk ilyenkor, mert sajnos szinte csak ilyenkor találkozunk némelyikkel. De a hidegtálat lefotózni....azt minek??? És elnevezte a képet, hogy "hidegtál" . Mit gondolt, hogy majd azt fogjuk nézegetni, hogy a temetés után, mit ettünk. (Ilyenkor legszívesebben húznék is már el, de mondjuk azért ettünk, mert messziről mentünk és tényleg éhesek voltunk. Volt aki nálunk sokkal messzebbről az ország túl feléről jött.) Mondjuk ezen csak megilletődtem, de a fentebb említett eset az kiverte nálam a biztosítékot.

Most jut eszembe, mikor intéztük nagyapám temetését, lehetett volna rendelni fotóst, zenészt, mindent. Pedig ennek már 20 éve.

Persze csak pár képet engedélyeznék, nem azt, hogy egyfolytában fotózzon.

Aki a temetésen fotózik nem gyászol,hanem fotózik.

A temetéseket nem megörökíteni kéne,inkább elfelejteni.