Mit gondoltok arról, aki temetésen fotózik?

Nem tehetek róla, de nekem személy szerint visszatetsző. Ahogy fentebb is írták, az ember igyekszik elfelejteni a temetést, nem pedig később elővenni a róla készült fotókat és nézegetni őket. A saját sebeinket szaggassuk fel ezzel? Mert a halott szeretteink így is-úgy is eszünkbe jutnak. A temetőbe se szívesen járok ki.

Természetesen, aki más véleménnyel van a temetési fényképezésről, azt tiszteletben tartom.

A nagyanyám temetésén is kérdezték, hogy fotózást kérünk-e? Kórusban kiáltottuk a családdal: Nem!

Nekem mindenképp visszatetsző.Ez nem egy olyan dolog, amit később jó nézegetni, mert az ember szívesen visszaemlékezik, vagy jó társalgási téma, ha megnézik a rokonok az albumban.

Illetlenségnek tartom egyrészt, másrészt morbid dolognak.Keresztmamámnak volt egy pici albuma, teli halotti fotókkal,még a régi időkből.Sosem szerettem, már ki is dobtam rég.És nem értem, minek kellett neki, mikor az összes rokonáról volt fényképe , még élő korukból.

Amúgy azt hittem, ez már rég kiment a divatból.

Bennem felmerült, hogy egyesek talán azért fotóznak, hogy később kibeszéljék, és mutogassák, ki milyen csokrot vitt, stb..Na meg, hogy milyen volt például a halotti toron a menü.

Én például egyik rokonomról simán elképzelem, amint nagy élvezettel csámcsog az ilyen fajta fotókon.

Én magam is fotózok, de szerintem soha nem vállalnék el ilyen megbízást.

Ami belefér szerintem:

TÁVOLI kép a ravatalozóról a gyászolókkal.

Ravatalról egy kép, gyászolók nélkül.

A menet közepéről egy kép a vonuló gyászmenetről, elöl a koporsó.

Egy kép a felvirágozott sírról, amikor már mindenki elment.

Ennyi. Minden más szerintem otrombaság.