Mit gondoltok az öngyilkosságról?

"- Vigadjatok, carissimi, ahelyett hogy csodálkoztok. Az öregség, az erőtlenség szomorú társa

az élet utolsó éveinek. De én jó példát és jó tanácsot adok nektek: nem kell őket bevárni, s

mielőtt jönnének, el lehet menni önként, mint ahogy én is elmegyek."

A szerelmi csalódás tényleg nem olyan nyomós ok. Bár ismerek olyat, aki szerelmi csalódás miatt pap lett.

De mondok egy példát, 15 évesen nagyon szabadnak éreztem magam, vasárnaponként jártam vissza a koliba vonattal és egyszer még elég gyorsan ment a vonat, de kinyitottam az ajtót és kicsit még vártam, de még ment a vonat legalább 20-30-cal és leléptem. Nem tudom miért, csak jól esett, nem voltam depressziós, nem akartam meghalni, de nem bántam volna, ha mégis meghalok, mert olyan drámaian egyszerű és spontán lett volna. Ez olyan érzést ad, hogy erősebb vagyok a halálnál.

Gyengeség, gyávaság, ez tény.

De nem sajnálnám a szeretteimet, semmivel se lenne másabb az öngyilkosság, mintha véletlen balesetet szenvednék vagy betegségben halnék meg. Az utóbbiak pedig bármikor bekövetkezhetnek és a hozzátartozók valójában magukat sajnálják, azért sírnak, mert magukat sajnálják, hogy új helyzettel kell szembenézniük. Az öngyilkosság sem nagyobb önzés ennél.

Digo

igen lökött vagyok, de így jó :D

A válasz írója 91%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 19:47

Hát nem tudom, hogy bele akarunk- e bonyolódni elvi vitába, sok negatív tapasztalatom van a keresztény álszentséggel kapcsolatban(de vannak nagyon pozitívak is), ezenkívül meglehetősen materialista gondolkodású vagyok, de nem ateista, inkább agnosztikus, szóval én abban hiszek, hogy 'csak a bizonytalanság biztos' :)

Peace!

Köszi a válaszokat Mindenkinek!