A fiataloknál miért divat ennyire a magázódás?

Persze, diákok egymás között tegeződtünk, de tanárokkal nem és ők se velünk. Doktorandusz segédtanárokkal is csak órán kívül, mert az meg személyes alapon ment, nem mindenki volt velük olyan viszonyban, fura lett volna órán. Soha senki nem sértődött meg ilyeneken. A nyugdíjas szaktársak sem, velük eleinte mindig döccenősen ment a tegezésre váltás, hiszen nagy volt a korkülönbség.

Annak is vannak szabályai ki ajánlhatja fel kinek a tegezést, ha valaki olyannak futsz össze, aki erre nagyon ad, és nem helyesen jársz el, az azért fog a tegezésedre magázással válaszolni, hogy jelezze, neki lenne joga felajánlani, nem neked. Ez mondjuk tud elég sznob hatást kelteni.

Egyébként ezt hogy kell elképzelni? X magáz téged, te válaszként tegezel, X magáz megint? Mert ez azt szokta jelenteni (azon kívül, hogy te nem vetted a lapot, mert általában úgy illik válaszolni, ahogy téged megszólítanak), hogy X nem óhajt tegeződni veled, hanem szeretne egy kicsivel több távolságot tartani. Nem értem, mi ezzel a baj. Vannak, akiknek ez fontos, hogy csak azzal tegeződjenek, akivel közeli viszonyban vannak. El kell fogadni, nem divatból csinálják és legkevésbé sem azért, hogy bárkit megalázzanak. Ne legyél már ilyen hópihe, hogy megsértődsz ezen.

Az a baj, hogy akik megsértődnek vagy az egyiken vagy a másikon, mindegyik más nézet szerint sértődik meg :D Így sose tudom, hogy éppen kit és mivel sértek meg. Ha téged magázlak, azzal öregnek titulállak a te nézeted szerint. Ha egy másik korodbelit tegezek, az meg lehet kikéri magának, hogy miért kezelem gyereknek. Egy korábbi válaszolónak szemet szúr a tegezés + viszlát kombó, mert kevertnek tartja, míg egy másik korábbi válaszoló szerint ez a köszönés nem minősül magázásnak.

A legjobb az lenne, ha nem sértődnének meg sportszerűen az emberek ilyen dolgokon.

Én 44 vagyok, és szívesen tegeződöm a nálam fiatalabbakkal. Idősebbekkel is, ha tudom, hogy szabad.

De akár fiatalabbakkal, akár idősebbekkel beszélek, mindig fontos, hogy a tegezés-magázás kölcsönös legyen. Nem szeretem, ha nálam idősebbek úgy akarnak tegezni, hogy tőlem magázást várnak el. Akkor vagy én is tegezhessem őket, vagy ők se engem! A nálam fiatalabbakat ösztönösen tegezem, és nem várom el tőlük, hogy magázzanak, sőt még jobban is esik a tegeződés, sokkal természetesebb, és zavarba is jövök, ha nálam fiatalabbak magáznak.

Általában is a tegeződést tartom természetesnek.

Szerintem a mai fiatalok nem szeretnek magázódni (legalábbis velem mindig szívesen tegeződnek a nálam fiatalabak), nem ez a megfigyelt esetek magyarázata. Egyrészt ezek csak kiragadott példák, nem feltétlenül általánosíthatók. Másrészt a legtöbb esetben felénkdég ennek az oka, vagy bizonytalanság, esetleg a szülői nevelés hatása ("kisfiam/kislányom ne téged az idősebbeket"), de semmiképpen sem azt jelenti, hogy bizonyos kor alatt magázódni szeretnék a fiatalok. És van egy nagyon egyszerű megoldás, mondani kell, hogy "tegezz nyugodtan" és biztos, hogy egyből tegezésre váltanak a fiatalok.

#18: mert súlytalan álprobléma, fontoskodás (amúgy egyetértek, én sem sziázok le soha egy anyám-nagyanyám korú illetőt, sőt, korombelit vagy fiatalabbat sem, ha nem ismerem). Olyan óvodás szintű probléma a "tessék rászólni xy-ra, mert...". Nyilván megunja az üzletvezető, menedzser, vagy akinek a kompetenciája, van jobb dolga is, tehát kiadja az ukázt, mostantól mindenkinek "Jó napot" a köszönés. Aztán aki eddig panaszkodott, az megnyugszik, hogy igaza volt. Az olyanok meg, mint a kérdező meg jópár válaszoló itt, felháborodnak, hogy őket miért magázzák meg alázzák meg ezzel, amikor ők tegeződni akarnak mindenkivel is.

Tényleg ez a mai magyar társadalom legnagyobb problémája? Szerintem igenis műbalhé, vihar a pohárban. Mindkét részről.

#19 Jól értelek, hogy amíg a rákot nem lehet gyógyítani, addig a torokgyulladást se gyógyítsák? tudom, hogy a súly nem azonos, de a gondolatmenet igen.

Valóban van ennél súlyosabb probléma, de ettől még egy lényegesen idősebb idegent, de még azonos korú idegent is bunkóság tegezni. Akkor is, ha nem ezen áll, vagy bukik az ország/világ sorsa.