Nem féltek attól, hogy ki fog halni a magázódás?

67 éves vagyok. Már ötven éve is felmerült ez a kérdés. A tiszteletről meg csak ennyi:

Ön akkora idióta marha, hogy egy liszteszsákot nem tud megkülönböztetni egy targoncától, és még van pofája magáról azt állítani, hogy egyetemi tanár, maga szarházi.

Kérlek szépen, légy olyan jó, és mutasd meg, hol találom a fogkeféket?

A magázódás kicsit idegen a magyar nyelvtől. Az önözés meg ennek a mesterséges alternatívájaként jött létre. Kezdetben az alacsonyabb rangú magázta a magasabb rangút. Volt idő, mikor a magasabb rangú magázta az alacsonyabb rangút (afféle eltávolító hatása is van a magázódásnak, tud úgy hatni, mintha valaki másról beszélnénk, aki ott sincs).

Mindenesetre kialakulva a magázódás részben társadalmi osztálybeli különbségek elismerésére, kifejezésére is használatos volt. De ma egy csomó területen csekély jelentőségű, vagy éppen teljesen irreleváns az osztálykülönbség. Másrészt a tisztelet kifejezésére is szolgálhat, de ahogy #3 remekül illusztrálta, lehet valaki tiszteletlen a másikkal magázódva és kifejezheti a tiszteletét tegeződve is.

Nincs különösebb bajom amúgy a magázódással azon túl, hogy kicsit feleslegesnek tartom és néhány esetben túlságosan körülményesnek. Viszont a tegezzem vagy magázzam kérdés könnyen el tud bonyolódni, és akár ezt, akár azt választod, a másik értelmezheti sértésnek. Most a kedvesem idősebb távoli rokonát tegezzem vagy magázzam? Nekem nem vérrokonom. Ha tegezem, lehet az a baj, mert hiszen a nagyapám lehetne. Ha magázom, lehet az a baj, hiszen nem tekintem családtagnak, úgy kezelem, mint egy idegent. Vagy egy 50 éves dolgozó tegezze a 25 éves főnökét? Főleg ha nem egy nagyvállalatról van szó, nem a vezérigazgató elvtársról, hanem mondjuk egy kisboltról?

Fene vigye az egészet, itt a neten olyan jól megvagyunk magázódás nélkül. Nem gondolom azt sem, hogy a nyelvünk olyan sokat veszítene azzal, ha a magázódás kihalna.

Erre nehéz lenne választ adni, de szerintem nem feltétlenül hal ki.

Ha csak arra gondolok, hogy amikor bemegyek a boltba, ösztönösen úgy köszönök, hogy “Jó napot!” és mindenki mástól is ezt hallom, még a fiatalabb generációk is inkább magázódva köszönnek az ott dolgozóknak, már ha nem látszólag nagyon fiatalok.

És csomó más helyen is ez a helyzet. Igazából ugyanolyan gyakran hallok magázódást, mint tegeződést.

9-es: ugyan 80 éves professzor elég kevés van, de sok munkahelyen (nem MO és nem angol nyelvterület) teljesen megszokott, hogy a nagyfönök meg a takarítónö is tegezödnek , illetve a frissen bekerült (18-20 éves) gyakornok meg az igazgató (50+) is símán tegezik egymást. "Ennek ellenére" senkinek nincs kifogása ez ellen, illetve ettöl még mindenki tudja, ki milyen szinten van a hierarchiában.

Egyébként a tegezödés ki fog halni, szerencsére, ugyanis semmi értelmw. A tiszteletet meg lehet adni tegezödve, teljesen laza stílusban is, és meg lehet tagadni teljesen formális, magázósodós stílusban is. Itt, ahol élek, gyarorlatilag csak tök idegeneket magáznak, mégsincs ebböl semmiféle probléma.

66/N