A nagyobb kultúrákban a nőket miért kezelték (kezelik) másodrendű emberekként?

A hinduizmus, buddhizmus éppen, hogy a nőket emeli ki.

A fizikai fölény átültetése szakolnképesebb formába, aminek kulcseleme a nők teste feletti kontroll: így biztosított, hogy a férfi génjei mennek tovább.

Csoszonban sem mehettek a nők az utcára, csak eltakarva.

2. Ezzel nőként is teljesen egyetértek. Úgy látom itt is, aki dominál a kapcsolatban, arra hasonlít a gyerek. :)

Az emberek helyzetét nagyban meghatározta a történelem során a gazdasági erejük. A vadászó-gyűjtögető társadalmak egalitáriusabbak voltak, főleg délen a gyűjtögetés legalább annyit hozzátett a túléléshez mint a vadászat. A földművelés megjelenésével azonban a nők szerepe a háttérbe szorult, mivel a mezőgazdasági munka legfontosabb műveletei igen komoly fizikumot igényeltek. Természetesen a nők is kivették a részüket belőle, de kevésbé voltak teljesítőképesek, innentől a munkamegosztás adott volt, nem volt kérdés kire marad az otthoni, háztáji munka, gyereknevelés, a nő eleve kiszolgáltatottabb hiszen a terhesség alatt és után is, hónapokig erősen másoktól függött egy olyan világban ahol nem volt fizetett szülési szabadság, gyed, gyes stb. Nem volt gazdasági önállóságuk. Ezzel szemben a férfiak irányították a mezőgazdasági munkálatokat, ők szerezték meg a rangot, és vagyont jelentő földtulajdont (vagy birtokot, használati jogot). A manufaktúrákban, majd később a gyárakban kialakul gépiesített munkáknak köszönhetően, meg eleve abból fakadóan hogy a mezőgazdasági termelés hatékonyabbá válásával már nem kellett annyi ember szektorba, a felszabadult munkaerő máshová helyezkedett, megnőtt a szellemi munka, szolgáltatások szerepe a nők pozíciója javult. Egy pár részfolyamat betanulását igénylő gyári munkát, a növekvő bürokrácia, szolgáltató szektor állásait, vagy bármilyen szellemi munkát egy nő is ugyanolyan sikeresen el tudott látni. Megnőtt a gazdasági erejük, önállóságuk, ebből következően a politikai igényérvényesítő képességük is. Ez találkozott az egyébként is megváltozott közgondolkodással, társadalmi megítélésükkel ami részben a hétköznapok gyakorlatából fakadt, részben a felvilágosodás eszméiből mint például az egyenlő emberi méltóság és alapvető emberi jogok megjelenésével. A merev hagyományoktól, megszokástól elrugaszkodó értelmiségi férfiak is egyre inkább úgy látták hogy alaptalan, és elfogadhatatlan hogy szembemenve ezekkel a nőket különböző jogoktól megfosztjuk, vagy korlátozzuk a jogaikat. Ez egy modern európai jogrendszerben eleve paradox helyzethez vezet. Elismerjük minden ember egyenlő méltóságát…………… DE a nőkét nem. Ők ne szavazzanak, ne járjanak egyetemre, maradjanak otthon. Innentől tiszta sor volt, hogy ezt valamikor fel kell oldani.