Miért alap, hogy ne szexeljünk a saját rokonunkal?

Kedves Kérdező! Hiába hajtogatod, hogy vitát szeretnél, te gátlod meg ezt legjobban. Szerintem többen kifejezetten értelmes érveket sorakoztattak fel, de mivel azok nem egyeznek az álláspontoddal, letorkoltad őket. Nem tudom, hogy hányas volt az, aki azt a "generációkon átívelő"-s szöveget írta, de ő (szerintem legalábbis)megadott egy teljesen korrekt választ.

Miért alap, hogy ne szexeljünk a rokonainkkal? Azért alap, mert a kultúránkban ez rögzült. Lehet ez ellen hadakozni, de a nagy többség továbbra sem fog egyet érteni veled. Fontos figyelembe venned, hogy a régi szokások megtagadása nem egyenlő a begyepesedett gondolkodásmóddal. Az efféle erkölcsi normákat nem feltétlenül ostobaságok.

Tulajdonképpen a rokonok közti szerelemben nincs probléma a te gondolkodásmódod szerint, mert lényeg, hogy szeressék egymást. Azonban a családtagjainkhoz fűződő erős érzelmeket könnyen azonosíthatjuk szerelemként is, főleg fiatalon, tapasztalatlanul (ne tagadd, 16 évesen fiatalnak és tapasztalatlannak számítasz, akármennyire is forradalminak és érettnek tartod magad).

Nagyon-nagyon liberális gondolkodás szerint nincs probléma a témáddal, de én és még sokan mások nem értenek ezzel egyet. Ha neked ez az elved, hogy ez jó, hát csináljad, nekünk ezzel nem ártasz és meggátolni sem tudunk, de ne várd, hogy a nép csillogó szemmel kövessen és támogasson téged ebben.

Lehet kissé összeszedetlennek tűnök, de kavarognak a gondolataim: a végére még egy előbbi gondolatomhoz kapcsolódva annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy sok családban természetes a gyerekek és szülők közti szájra puszi, csók, a mély érzelmek kifejezése végett. Szerintem (ez kizárólag az én véleményem, nem tényként jelentem ki)az ilyen rokonszerelmet érzők inkább csak az túláradó, erős szeretetet érzik szerelemnek, hisz elvégre eléggé hasonló a kettő. Ismerem a helyzetet, még régen, tizenhárom évesen rajongásig szerettem a tizennyolc éves bátyámat, és halálosan biztos voltam benne, hogy ez az igazi szerelem. Jó pár év távlatából belátom azonban, hogy tévedtem.

(nem ismerem a szituációdat, nem mondom, hogy a tiéd is ilyen, csupán személyes a tapasztalat, érdemes átgondolnod)

31-es vagyok. Először is köszönöm, hogy tiszteletteljesen, értelmesen reagáltál.

Kérdéseidre reagálva, szerintem azért ne vegyük egy kalap a homoszexualitást és a rokonok közti szerelmet. Nyilván, ebben kissé elfogult vagyok, hisz előbbiben némileg érintett vagyok.

Szerintem az rokonok közti romantikus kapcsolat nem egészséges, nem jó. Ezt józan eszem diktálja, bár a társadalmi normák késztetnek alapvetően efféle gondolkodásra.

Sajnos ez szerintem olyan kérdés, amiben nem tudok kellő hozzáértéssel érvelni, nem rendelkezek ehhez (szerintem) szükséges filozófia, pszichológia tudással. Ostobaságot mondani nem akarok tehát.

Talán később, kipihentebben, összeszedettebben megpróbálkozok ezzel.

Esetleg az segíthet kérdéseid megválaszolásában, ha ilyen területen tevékenykedő szakemberrel beszélgetsz erről, egy pszicholóus talán érdekeseket tudna mondani (félreértés ne essék, nem arra célzok, hogy "kezeltesd az elmebajod")

"Tudom, hogy az a normák egy része" kezdetű bekezdésedet nem igazán értem, mkre gondolsz, esetleg kifejted kicsit bővebben kérlek?

Hát... néhány helyen létezik ilyen.

Van, ahol elfogadják, és van, ahol elviselik.

Van olyan is, ahol meg nem.

Igazából jó tanácsot nem tudok adni.

Azért egy olyan kapcsolatban, ahol tudod, hogy nem lehet gyerek... az többnyire nem jó.

Ráadásul úgy, hogy még az esély is megvan, hogy egészséges lesz. Egyre nagyobb a kísértés.

Az a baj, hogy ezek nem "csak" normák. Ezek A normák. Alábecsülöd a társadalmi normák és a berögződések szerepét.

Nincs olyan, hogy univerzális igazság ebben a témában. Nem lehet ennyire leegyszerűsíteni a dolgokat, úgyhogy azt keresheted. De semmi értelme.

Itt van még néhány természeti ellenérv:

- házon belüli vonzódás esetén nincs meg a külső húzóerő, ami az embert többek között a terjeszkedésre készteti. Ezáltal nincs keresés, felfedezés, tapasztalat.

- az aki befele vonzódik, nem lesz reproduktív, tehát egy genetikai zsákutca. Ez nem feltétlen baj, ha az emberiséget nézzük, viszont regionálisan mi csak csökkenünk. Ez inkább azoknál lenne hasznos, akik túl sokat szaporodnak, például az elmaradottabb földrészeken.

- aki befele vonzódik, nagyobb eséllyel marad a családjával, tehát kevésbé lesz önálló. Egy olyan függési viszonyt tart fent, aminek előbb utóbb meg kéne szűnnie, hogy a személy normálisan fejlődhessen, könnyebben meg tudjon állni a lábán.

- a családon belüli szerepek összemosódnak. Magyarul azzal, hogy az apád a párod, sosem lesz teljes mértékben sem az apád, sem a párod, hanem a kettő keveréke. Hiányozni fog a tipikus apafigura, hiányozni fog az egyoldali függés. A homoszexuális párok mások, mert ott ugyanúgy megvan az apafigura, mindössze mondjuk egy biológiai nő személyeben, ha éppen arról beszélünk. Ez ugyanúgy egyoldali függőség, nem mint a romantikus kapcsolat. Tehát itt nem a nemek számítanak.

- akárhogyis védekeznek a felek, nem 100% - os a biztonság és a terméketlenség. Baleset becsúszhat, ebben az esetben itt sokkal nagyobb a tét. Ha meg nem csinálják, akkor az meg lelkileg nem egészséges. Az sem hogy úgy csinálják, hogy félnek közben.

- a család azzal, hogy új tagokat fogad be, költségvetésileg is gyarapodik. A befelé forduló vonzódásnál erre nincs lehetőség. Anyagilag nem előnyös.

- új személyiségek befogadása nélkül eszmeileg sem lesz értékesebb a közösség.