Miért alap, hogy ne szexeljünk a saját rokonunkal?

Miért van ennyire nagy elutasítás ezzel szemben? Ha két ember már egészséges felnőtt, akkor nem érdemesebb úgy tekinteni a másikra, mint isten egy másik egyenlő szikrájára, akivel társak a létezés csodájában?? Miért kell a kapcsolatban a rokonit jellegesíteni? Azsak azt jelenti, hogy fizikailag közeliek egymáshoz, de nem azt, hogy bármilyennek kéne lenniük egymás felé. Persze nem gyerekkorra értem, amikor még kell éreznie a szülőnek, hogy egy kisebbre vigyáz, a gyereknek meg, hogy egy nála tapasztaltabbra hallgason, hanem felnőtt korra, amikor már jobb esetben mindkettőnek megvan a saját kiforrot személyisége.

Nagyban furcsálta egy csomó ember hogy volt aki a saját nevelt lányába lett szerelmes, amikor az felnőtt. Én azt is megérteném, hogy saját lányába, csak ott ne akarjanak gyereket, mert az már fizikailag rossz. De miért baj ha barátok, társak, partnerek, vagy akár szerelmesek lesznek, ha mindkettő egy sajátos személyiség, és a rokoni kapcsolat, csak felvett szerepük, arra az időre, amíg szükség van rá??

Kérlek akár kezdjünk vitát. Jussunk közös végeredményre, ahogy azt isten szeretné. Személyes jellegű is a kérdésem. Engem ez nagyon bánt, hogy az emberek eltorzítják saját tiszta önvalójukat, és lekorlátozzák magukat, értelmetlen, természetellenes, primitív, balga illúziókkal.

Köszönöm, ha segíteni szeretnél.

Keresztény 16L