Tulajdonképpen az alkalmazotti lét a főnökkel való alázatos viselkedésről szól?

Elmondok egy érdekes esetet.

Volt egy remek munkahelyem, jól is kerestem, a főnököm intelligens, jó humorú, barátságos ember volt, kedves volt a beosztottjaival, értette a dolgát, hogyan kell motiválni és igazságos is volt.

Többnyire!

Volt ugyanis egy undorító szokása, hogy a felgyűlt feszültséget valakire rá kellett neki zúdítania.

A másodvonalbeli jelentéktelenebb emberei közül kóstolgatással kiválasztott egy nyulabb dolgozót, mert nem elüldözni akarta ő az embert, hanem rongybabának, boxzsáknak használni, így aki önérzetesebb volt, azt békén hagyta, aztán eleinte csak finoman cikizni kezdte, majd egyre durvábban támadt rá, a végén már negyedórákat üvöltözött vele naponta, utána egészen megkönnyebbült, tréfálkozott, sziporkázott, elevenében volt.

Egy darabig tűrték a szerencsétlenek, aztán ki előbb, ki később, de kiléptek a cégtől.

Engem békén hagyott, mert egyrészt a munkám miatt védett voltam, nehezen tudtak volna pótolni, másrészt elég önérzetesen visszautasítottam a beszólását.

Na egyszer egy szánalmas, ijedt képű kis nyüzüge tűnt fel, mindjárt sejtettem, hogy esélyes a pozícióra és úgy is lett. Már az üvöltözésnél tartottak, amikor egy bulin összefutottam vele és nagyon panaszkodott, mert remek volt a fizetése, kellett neki a munka, de úgy érezte, hogy a főnök utálja és előre rettegett, hogy ki fogja rúgni, ám én megsajnáltam és felvilágosítottam, hogy ő lett az egész cégnél a legfontosabb ember a főnök számára, soha nem rúgná ki, ha hajlandó eltűrni a megalázásokat, akkor neki a legbiztosabb az állása, esetleg néha bátortalanul vissza is szólhat, hogy még jobban le lehessen dorongolni, csak tűrnie kell és fittyet hányni az egészre, mert ő az aktuális boxzsák, csak vágjon mindig olyan ijedt képet, mint szokott és be van betonozva.

Majdnem két évig maradtam még a cégnél és a nyüzüge volt a főnök kedvence, akit szidott, mint a bokrot szinte naponta maximális hangerőn, brutális módon, de talán neki volt a legjobb fizetése, ami tök indokolatlan volt máskülönben.

Ilyen az élet!

Az alkalmazotti lét arról szól, hogy valaki másnak az álmát valósítod meg a sajátod helyett.

Ez lehet akár a főnököd is.

Hogy hogyan viselkedsz, az csak rajtad múlik. Attól még, hogy a vállalati(!) hierarchiában a főnököd felett áll, nem kell alázatosan, meghunyászkodva, szervilisen viselkedned.

Amit mond azt mindig meg kell tenni, ez így igaz. El kell fogadni az ő véleményét, döntését.

Olyan szolgaság feelingje van az egésznek?

Nem feltétlenül. Ha olyan helyre kerülsz, akkor igen. Ha nem, akkor a szülő-gyermek kapcsolathoz hasonlít.

Elképzelhetetlen, hogy az ember alkalmazott legyen és ne érezze magát egy kizsigerelt, nyomorult szolgának?

Nem. Én olyan helyen dolgozom, ahol nem ez a főnök hozzáállása. Persze a munkát el kell végezni.