Tulajdonképpen az alkalmazotti lét a főnökkel való alázatos viselkedésről szól?

Ezzel csak annyi a baj, hogy a munkahelyek többsége pont úgy működik, hogy aki normálisan végzi a munkáját, csak még több munkát kap a nyakába, aki meg csak lógatja a lábát és nyal a főnöknél, az kapja a dicsértet meg fizetésemelést a semmire.

Nemrég rúgatott ki egy ilyen, szóval tudom, miről beszélek...

Ha így lenne akkor nem ítt pusztulnál a Gyakorin 😃

Én megtehetem, mert az volt a megállapodás, hogy akkor dolgozok és akkor jövök be amikor akarok. Csal készüljön el a megbeszélt project mérföldkő / új ötletek.

Így ha akarok kávézhatok egész nap, sőt még sört is ihatok, ha attól jobban megy.

Minden csak attól függ miben egyezel meg a főnökkel. Ha tiszteli a munkádat, és szükség van rád akkor simán be lehet fenyíteni. Elég ha csak belengeted hogy lelépsz máris mézes mázos lesz. Ez nem játszmázás, de érdemes emiatt állásajánlatok után menni néha. Elmenni az interjúkra ha hívnak.

Akkor nem vagy kiszolgáltatva egy kiskirály f..sznak, mert tudja ha lelépsz akkor viszed magaddal a tudást és a tapasztalatot. Olyat amit ő céges tulajdonnak hisz, de nem az, mert nem szedheti ki a fejedből. Pl mérnökként elmész a konkurenciához (ha nem tiltja a szerződés) akkor dupla gondot okozol a főnöknek.

Néhányan olyan szerződést is kötnek, hogy ha nem mész el a konkurenciához, akkor a fizetésed x%-át életjáradékként megkapod.

Alapvetően egy boss csak koordinál.

Ha mindenki végzi a feladatát becsületesen, akkor nem kell a főnöknek leauralni bárkit is, mert az nem csinált meg valamit.

Illetve, ha a főnóknek nincsenek irreális elvárásai, arányosan fizeti az alkalmazottait, stb.

Viszont azt el tudom hinni, hogy ilyen munkahelyből kevés van. Hogy kevés olyan főnök van, aki emberileg is alkalmas a pozíció betöltésére.

Fölénk másfél éve tettek új főnököt, eleinte voltak oda-vissza balhézások, de hamar rájött, hogy akkor vagyunk effektívek, ha nem egymás ellen, hanem egymás mellett dolgozunk.

Plusz, mivel hellyel-közzel minket is helyettesítenie kell, már átérzi, hogy egy munkát elvégezni nem annyi idő, mint kiadni rá az utasítást.

Azóta abban adja ki ő a teendőket, dönt, aminek az eredménye az ő felelőssége, ami meg a személyes felelősségünk, abban nem ugráltat, ha valaki nem végzi a dolgát úgy, ahogy kell, a végén úgyis kiüt és jön a retorzió.

Egész tűrhető csapatmunkává kovácsolódott a dolog, balhé nélkül megy a meló és hatékony a csapat.

Jepp, nálunk is ez a helyzet. A középvezető, közvetlen főnök nagyon jó arc és segít minket.

A szabályokat együtt írjuk.

Ellenben a CEO egy hatalmas f..szfej. Nárcisztikus paranoid pszichopata, aki mindent kontrollálni akar. A középvezetőket lealázza és mikromenedzseli az embereket. Semennyire nem bízik a kosfőnökökben és mindent meetinget szétrombol pillanatok alatt ha megjelenik.

Nem fogadja el, hogy egy 120 fős cégnél már esélytelen mindent kontrollálni. Olyan területeken is amihez baromira nem ért már.

Szerintem az alkalmazotti viszony sem másabb, mintha saját üzleted lenne és betérne egy vevő.

A vevővel is meg kell találni azt a hangot, ami miatt Te szerethetővé válsz és vissza jön hozzád újra vásárolni.

A főnökkel is meg kell találni azt a hangot, amitől Te szerethetővé válsz és újra fizetést fogsz kapni.

Valahol ez mindkét esetben egyfajta megalázkodással jár, de ezzel nem tudsz mit tenni. Nem működne a társadalom, ha ez nem így lenne.