Miért tanítanak a múlt, jelen és jövőidőre konkrét szerkezeteket, ha csak egyszerűen pár toldalékkal meg az igék megfelelő sorrendű alkalmazásával tulajdonképpen tetszőleges számú igeidő képezhető lenne?

"pár toldalékkal meg az igék megfelelő sorrendű alkalmazásával tulajdonképpen tetszőleges számú igeidő képezhető lenne?"

Végeredményben (kvázi) tetszőleges számú toldalékot tudunk kreálni a meglévőkön kívül is, mondjuk kitalálhatnánk olyan toldalékokat hogy -kut/-küt, -hag/-heg, -nyu/-nyü, -tro/-trö, -zál/-zél, meg még vagy húsz-harminc félét biztosan kb. 10 perc alatt mindenféle igeidő jelzéseként. De most komolyan, mi értelme lenne ennek?

"De nagyon sok mindenre el lehetne mondani, hogy nem csak a hagyományos igeidőkkel lehetne kifejezni, hanem lehetne adni neki folytonosságot, vagy valami folyamatos dolgot is el lehet beszélni úgy, mintha az egész egy pillanat alatt zajlott volna le."

Tudnál ezekre egy-két példát említeni, hogy mire gondolsz pontosabban? Persze, olyan példa kéne, amelyet a jelenlegi igeidők használatával nem lehet kifejezni.