A szótagolás miért alakult ki? Mi értelme van tulajdonképpen?

ma 15:20-as: Olvasd már el a kérdést!!!!

Nem arról van szó, hogy a szavakat egyben hagyni, és íugy írni a szöveget, hanem ahogy a kérdés van: amikor elfogy a hely a sorban, akkor szó közepén abbahagyni az írást és a következö sorban folytani mindenféle szótagolás nélkül.

Vagy pl. így:

Nem arról van szó, hogy a szavak

at egyben hagyni, és íugy írni a

szöveget, hanem ahogy a kérdés v

an: amikor elfogy a hely a sorba

n, akkor szó közepén abbahagyni

az írást és a következö sorban fol

ytani mindenféle szótagolás nélkül.

Gondolom ilyesmire gondol a kérdező, pl. Kopernikusz egyik fő művének borítóján is a szerző nevét sikerült kettévágni.

[link]

Régen ennek valóban nem voltak különösebb szabályai, később a könnyebb olvashatóság miatt tagolták úgy a szavakat, hogy egyrészt kimondva ne okozzon nehézséget, másrészt a szó morfológiájához is legyen köze.

[link]

[link]

(Ezek a cikkek főleg az angol nyelvről szólnak, de ahogy az angolnak, a magyar írásbeliségnek is a latin volt a fő gyökere.)

Köszönöm a válaszokat. (Főleg azoknak, akik megértették a kérdést.)

Megnézegettem a linkeket és a magyar változatukat is, de igazából ezek csak a szótagolás technikájáról szólnak, nem a szükségességéről.

Mint remélhetőleg már egyértelmű, nem azzal van gondom, hogy miért írják egy szó egyik részét egy sorba, másik részét más sorba, hanem azzal, hogy miért van megszabva, hogy pontosan hol kell elválasztani. Miért nem lehet addig írni, ameddig a sor tart.

A kiejtésnek ehhez semmi köze, mert ha felolvas az ember egy szöveget, akkor a szeme mindig néhány szóval előbbre jár, mint a szája. Nem szoktunk megállni soha a sor végén, tehát nem az van, hogy kiejtjük: "te", aztán megkeressük a következő sorban, hogy "hén", és csak akkor ejtjük. Hanem folyamatosan olvassuk, tehát az égvilágon semmi haszna nincs, hogy pont ott választjuk el, amikor még a "h" is beférne az első sorba.

Az egyik linken írnak a szótagírásról, pl. suméreknél. De a latin alapú írás nem ilyen, vagyis itt megint csak nincs jelentősége, hogy hol választunk.

Èn családfa kutatással foglalkozom egy ideje és rettenö nehéz olyan oldalakat olvasni, ahol rublikákba írják a neveket, egyes papok szótagolás, rendes elválasztás nélkül. A papír besárgult, az írás valamennyire kifakult, a toll vastagabban írt, a kézírás nem jól olvasható - ez önmagában is nehezití a keresést, de amikor a neveket addig írják a helyre, ameddig belefér, és kinönnek ilyenek, hogy ancisca - mert a Fr az elösö sor végén van elmodódva, vagy Xt-re végzödik az egyik sor és valami elmosódott ina, stof vagy hasonló van a következöben, az nagyon nehézzé teszi a keresést. A két házasulandó neve közé még sokszor az et szót is beírják, de a szóközököet is kihagyják, ahogy az elválasztó jeleket is, és ha még a szótagolás sincs betartva, akkor alig megoldható a nevek felismerése.

Ahol a neveket rendesen írta a pap, egy-egy nevet egyben vagy szabályosan elválasztva, ott sokkal jobban fel lehet ismerni, hogy mi van ott, illetve fele-harmada idöbe telik egy-egy oldal végignézése.