Mit tartasz a német nyelv legnagyobb nehézségeinek, amik eléggé szenvedéssé tehetik a nyelvtanulást?

1. A nyolcféle többes szám. Ha nem ismered a szót, esélytelen, hogy megmondd, hogy a "Türen" szó az egy hím/semleges nemű szó umlautozott többesz száma, egy hím/semlegesnemű szó alapalakja, vagy esetleg egy nőnemű többes száma.

2. sich-es igék. Rühellem őket. Nem tudom, hogy az "emlékezni" igébe mi a fenének kell visszaható névmást belekeverni (sich erinnern an+AKK).

3. Igekötők. Talán ezt utálom a legjobban. Nem arra gondolok, hogy kommen-bekommen közötti különbség, amik tök más igék és hamar előkerülnek, hanem olyan kisebb különbségekre, mint a kaufen-abkaufen, schauen-anschauen, ilyenek.

4. Sok hasonló, csak igekötőiben eltérő szó. Eltart egy ideig, mire megtanulom azt, mi a Vortrag, Vertrag, Auftrag, Einsatz, Aufsatz, Anzug, Aufzug, ezeket baromi könnyű keverni, ha nem gyakorolja be alaposan az ember.

5. Az igeidőkés a hozzájuk tartozó segédigék (számomra) az angolnál sokkal összevisszább rendszere. A mai napig nem értem, miért van megkülönböztetés a passzívban a folyamatos és a befejezett között, ha egyszer ez az aktív igehasználatnál nincs meg. Akkor már vagy lenne olyan, mint az angol, hogy minden időben és aktívban-passzívban van folyamatos és befejezett is, vagy lenne csak egy.

Általánosan elmondható egyébként, hogy mindenre van szabály és minden szabály alól van kivétel és még a kivételeknek is vannak kivételeik.

Röviden ennyi, ha eszembe jut, írok még.

hűha, úgy látom, van, akinek bőven van gondja. én már érettségiztem németből és úgy vettem észre, hogy ezek általában a tanári hülyeség, túlkomplikálás vagy csak rosszul magyarázás hibái, hogy sokan keverik a dolgokat és nem tiszták a nyelvtanok.

szerintem kevés olyan logikus nyelv van, mint a német. nekem igazán csak a bonyolult nyelvtanok gyors kigondolása okozott gondot beszéd közben (pl. segédigés passiv, plusquam perfekt), de kellő gyakorlással ezt is megoldottam

a második válaszolónak:

1. rengeteg szabály van a többesszámok megállapítására. (pl. idegen szavak: -s; -er végű főnevek: nincs jele; -e végű főnevek: -n; -ung, -heit, -keit végű főnevek: -en)

2. a sich-es igék nálam sem tartoznak a népszerű nyelvtanok közé, de a legtöbb igénél tényleg logikusak (nekem az angol I feel good. mondatba mindig is kívánkozott egy myself, mert magamat érzem vhogy), pl. sich waschen, sich informieren, sich erkundigen, sich freuen, sich ansehen, sich scheiden lassen, sich vorstellen stb. sok sich nem is igazán a "magam"-ot és a "magamnak"-ot fejezi ki, hanem a személyes vonatkozást, hogy az alanyhoz kötődik a dolog (pl. erinnern, verspäten, freuen)

3. ha te az igekötőket utálod a németben, akkor én azt az angolban, hogy minden igéhez tartozik egy csomó jelentés, több fő jelentés, és leginkább a kisujjadból kell kiszopni, hogy mit is akar mondani.

az, hogy a kommen-bekommen kapcsolatot magyar szemszögből vizsgálod meg, elég rövidlátó dolog, mert nyilván nem egyezhet a 2 nyelv mindenben, pedig a jönni-kapni igéknek sok közük van egymáshoz.

igaz, hogy egy igekötő megváltoztathatja a teljes jelentést, de így legalább nincs 3x annyi ige a nyelvben. vagy még többnek akarod megtanulni a partizip alakját?

4. ugyanaz, mint fent. legtöbbször, ha túllépsz a "magyar" látószemszögön, meglátod, hogy ezek a főnevek/igék valós, jelentésbeli kapcsolatban állnak egymással.

5. már bocs, de ezt nem tudom megérteni. az angol igeidők rendszere után mondod a németre, hogy bonyolultabb. igen, biztos bonyolult az 1 darab jelen és 1 darab jövőidő, valamint a 2 múlt, ami valójában nem kettő, mert igékre tipizálva használod, így minden igének csak 1 alakját használod. ha jól számolom az angolban kapásból 6-7 igeidőt használsz (nem is beszélve a jövő will/begonna/Pres.Cont/Pres.Simp.-pel való kifejezések közti különbségre, ami tapasztalatom szerint rengeteg embernek probléma)

"hűha, úgy látom, van, akinek bőven van gondja. "

Bocs, de azt hiszem, félreértettél. Nekem nincs gondom, abszolút tanulhatónak tartom a németet, épp csak azt írom, hogy számomra sokkal nyakatekertebb mondjuk egy angolnál. Beszéd közben háromszor annyit kell gondolkoznom, mint mikor angolul beszélek. Nincsenek gondjaim vele, nemrég voltam a német OKTV második fordulóján.

Én is ismerem a szabályokat, amit írtam, az leginkább kezdő nyelvtanulóknak okozhat gondot. Ennek ellenére ott is baromi sok a kivétel. A névelőszabályokból is ismerem az összeset, arról kifejezetten az a véleményem, hogy a német "der-die-das" túl van misztifikálva, egyrészt vannak a németben sokkal nagyobb nehézségek is, másrészt a szabályok megtanulásásval szinte az összes szónak lehet tudni a névelőjét.

"az, hogy a kommen-bekommen kapcsolatot magyar szemszögből vizsgálod meg, elég rövidlátó dolog, mert nyilván nem egyezhet a 2 nyelv mindenben, pedig a jönni-kapni igéknek sok közük van egymáshoz. "

Írtam egy példát. Mondom, én ismerem a két szó közötti különbséget, de egy kezdő nyelvtanulót megizzaszthat a sok igekötő.

Azoníkvül vannak olyan idegesítő kis apróságok, hogy megtanulod szépen, hogy "tragen, trug, h. getragen", aztán kiderüll, hogy ez nem igaz pl. a beauftragen esetében (beauftragte, h. -t.).

"igaz, hogy egy igekötő megváltoztathatja a teljes jelentést, de így legalább nincs 3x annyi ige a nyelvben. vagy még többnek akarod megtanulni a partizip alakját? "

Simán, ugyanis a partizip alakot kb. 2 másodperc megtanulni, ha nem teljesen analfabéta hozzá az ember. Alapesetben hozzáteszel egy ge-t és egy t-t a végére az -en helyett. Gond max. akkor van, amikor rendhagyó a partizip alak, azt valóban meg kell tanulni, illetve igekötőknél, amikor hol elválós, hol nem. De szerencsére elég régóta tanulok németet ahhoz, hogy utóbbit érzésre megmondjam.

"4. ugyanaz, mint fent. legtöbbször, ha túllépsz a "magyar" látószemszögön, meglátod, hogy ezek a főnevek/igék valós, jelentésbeli kapcsolatban állnak egymással. "

Persze, csak tudod amikor élőbeszédben kell alkalmaznod őket, úgy hogy nem gyakorolsz minden héten német beszédet, akkor elég egyszerű véletlenül Anzug-ot mondani az Aufzug helyett.

"5. már bocs, de ezt nem tudom megérteni. az angol igeidők rendszere után mondod a németre, hogy bonyolultabb. igen, biztos bonyolult az 1 darab jelen és 1 darab jövőidő, valamint a 2 múlt, ami valójában nem kettő, mert igékre tipizálva használod, így minden igének csak 1 alakját használod. ha jól számolom az angolban kapásból 6-7 igeidőt használsz (nem is beszélve a jövő will/begonna/Pres.Cont/Pres.Simp.-pel való kifejezések közti különbségre, ami tapasztalatom szerint rengeteg embernek probléma)"

Nem 6-7, hanem hivatalosan 12, de emellett még vannak "kiegészítő" igeidő-használatok.

Tény, hogy angolt tanultam először, így nyilván az tűnik egyszerűbbnek. Amit te leírsz azonban, az tipikusan az "angol igeidők bonyolultsága"-féle parasztvakításnak áldozatul esés, ami nagyjából ugyanolyan, mint a német esetében a der-die-das: ez az, amiről az adott nyelv a leghírhedtebb, ezzel rémisztgetik a kezdő nyelvtanulókat. Minden híres nyelv esetében vannak ilyen felkapott dolgok.

Az angol igeidők rendszeréről annyit kell megjegyezni, hogy mi a folyamatos, mi a befejezett, mi a befejezett jelen és mi a folyamatos befejezett jelen. Ennyi az egész. Ha jelenben ezt a négyet megtanulod használni, akkor onnantól kezdve annyi a dolgod, hogy az ismert segédigékkel csúsztatgatod fel vagy le. Meg kell tanulni még a passzívot és kész. Szerintem ez nem egy nagy was ist das. Számomra a német wordenek és gewordenek, igék, melyek hol ist-esek, hol hat-osok, a KATI-szórend kivételes esete, amikor mégsem KATI-szórend kell, sokkal nyakatekertebbek voltak.

Lehet ki fogtok nevetni, de nekem a helyes kiejtés a legnehezebb.

Egyszerűen vért izzadtam mire sikerült úgy beszélnem, hogy az osztrák kollégáim visszakérdezés nélkül megértsenek engem.

Hiába ment a nyelvtan ha nem tudtam a szavakat rendesen kimondani, bizonyos hangokkal megszenvedtem. Legrosszabb esetben is megkaptam a lesajnáló mosolyt a beszélgetőpartneremtől.

A német nyelvben nehéz dolgok:

1) Időigényes a szavak tanulása a nemek miatt

2) bonyolult és merev a nyelvtan, főleg a névmások és a szórend

3) időigényes az igekötős igék és vonzatok bemagolása

4) nehéz a hallás utáni értés és a kiejtés, bár szinte minden németül nem vagy alig tudó azt hiszi, hogy könnyű

5) az olyan szavak, mint: mal, ja, doch, also stb. helyes használata

23:29

"Legrosszabb esetben is megkaptam a lesajnáló mosolyt a beszélgetőpartneremtől."

Ha "lesajnáló mosolyt" kapsz a beszélgetőpartneredtől, az csak a beszélgetőpartnered bunkóságát mutatja.

21:44

Ha a német "logikus" lenne, a német nyelvtankönyvek nem lennének 3x olyan vastagok, mint az angol vagy a spanyol nyelvtankönyvek. Valójában a német ritka illogikus és túlbonyolított nyelv.

"rengeteg szabály van a többesszámok megállapítására"

Elhiszem, de az angolban meg csak egy van (s betű a szó végére, oszt jónapot). Lehet, hogy jobban járnánk, ha a németben is csak egy szabály lenne :))))

"ha te az igekötőket utálod a németben, akkor én azt az angolban"

Az angol idióma kb. ugyanaz, mint a német igekötős ige.

"igaz, hogy egy igekötő megváltoztathatja a teljes jelentést, de így legalább nincs 3x annyi ige a nyelvben."

Németben rengeteg igekötős ige van, és a dolgok kifejezésére többet is használnak ott, ahol az angol csak 1-et. Vagyis ugyanannyi szöveg megértéséhez németből sokkal nagyobb szókincs kell, mert a németek mindent többféleképpen fejeznek ki.

"az angol igeidők rendszere után mondod a németre, hogy bonyolultabb"

Az angol igeidők rendszere egyszerű és logikus, a németé logikátlan és bonyolult.

Angolban kijelentő módban van 3 idő és 4 (2x2) szemlélet. Mindegyik teljesen világos, hogy mire való és hogyan működik. Ezekhez még másik 3 módban jön néhány további alak.

Ezzel szemben a németben van a Präteritum és a Perfekt, és hogy mikor melyiket kell használni, az egyáltalán nem logikus, és csak hosszú gyakorlással lehet úgy-ahogy megtanulni.