Az angol vagy a német nyelv nehezebb?

"Nem hiszem hogy olyan "irdatlan" könnyű megtanulni mind a 12 igeidőt + a használatukat + meg még alkalmaztd őket helyesen. "

Nézd, az a tizenkét igeidő valójában négy igeidő 3 időben. Nem különbözőek, ha jelenben megérted mind a négy módot, akkor onnantól már csak csúsztatni kell. Az angolban szerintem nem az igeidők a nehezek, hanem az irdatlan mennyiségű szó. Tanulhatsz annyi ideje, amennyi ideje akarsz, mégis találhatsz egy csomó tök idegen szót, egyszerűen azért, mert mindent átvettek a latinból, pl. nézd meg szótárban neten, hogy arra, hogy "igazol" vagy arra, hogy "megerősít" hány szót dob ki! Ráadásul vannak olyan szavak, amik tök bonyolult hangzásúak, mégis tök egyszerű fogalmakat jelölnek és alig használják (pl. jeopardy- nem tudom, hányan tudják, mit jelent.)

Szerintem az angol a szótanulás miatt könnyebb. pl. macska szó esetén:

A németben meg kell tanulni hogy Katze + hogy die a névelője, + hogy többen számban n a vége + hogy genitivusban nem kap végződést

Az angolban egyszerűen annyit kell tanulni hogy cat.

Nem mindegy.

Számomra nem kérdés hogy az angol,sőt merem állítani,hogy az egyik legnehezebb nyelv -legalábbis számomra és a büdös életben képtelen leszek megtanulni angolul.Leírom miért:

-Magyartól eltérő hangkészlet:pl a th,az elnyelt r,az a,e ,nyílt e,az ou,a w.

-Nem tudok különbséget tenni szavak között,amelyiknek hasonló a kiejtése pl a man-men,had-head,dead-Dad stb.

-Nem értem mikor milyen hangot kéne ejtenem a leírt szó alapján,mert nincs egyszerű szabály a betűk hangkészletére.Például az ea teljesen máshogy ejtendő a head,hear,heat,heart szavakban,de erre csak akkor jövünk rá,ha halljuk a szót.(Egy angoltanárom a stomach-ot [gyomor]pl sztómecsnek ejtette) nem tudom az i és az y mikor í és mikor áj.És egy csomó kiejtés nem egyértelmű a szó ismerete nélkül.erre mondják az okosok,hogy meg kell tanulni a szót.pl a c lehet:k,sz,vagy semmi!:worcester=vúszter.a g lehet g,dzs,f(enough),stb.

szavaknál is gyakori ez a küszködés,pl Gibson hol dzs,hol g.

-Nem értem ezt a bonyolult és rengeteg segédigerendszert és az egyszerű mondatoknál való segédigehalmozást és szórendszabályokat.pl egy egyszerű igére kérdés is már Do you+ige,nem pedig :Ige+you?

-Képtelen vagyok megtanulni(és megérteni)az igeidők garmadát és annak szórendiségét(és egyszerűen fel nem fogom,miért van ennyire szükség egy olyan primitív nyelvben,amelyik se magázódni nem tud,de még csak különbség sincs a Te és a Ti között).

-Hallás utáni szövegértésem nulla,egyszerűen mint ha UFok beszélnének olyan számomra az angol szöveg:egy merő affektálás,egy rakás hangelnyelés,csomó rövidítés és egymásba folynak az amúgy is sokszor hasonló hangzású szavak(nem beszélve az ugyanúgy hangzókról,amelyiknek sokszor csak írásban láthatóak,pl:peace-piece,knight-night,light-lite stb).

-Nem értem a szavak jelentését,mármint azt,hogy ha látok egy szót,akkor az vajon a 100 jelentése közül melyik az éppen odaillő.Na erre mondják az okosok,hogy a szövegkörnyezet eldönti.Igenám,de amikor egy egyszerű 3-4 szavas mondatban minden szónak van 3-4 jelentése.És vice versa.Egy magyar szónak nem biztos,hogy a teljesen azonos szótári alakú jelentése közül a jóra fordítom.Pl valamiről írnom kell ami nagy,magas és ami kicsi.Nem tudom mi jó:Tall/big/large/high és a small/little.Hiszen ezt az dönti el mi a dolog,amire vonatkozik.

Egymondatban:számomra a német egyszerűbb nyelv.

Utolsó: fogadok, hogy felnőttkorban kezdted az angolt.

Nagyjából azok miatt, amiket leírtál, szoktam én mondani, hogy az angolra "rá kell érezni", nem egy felnőttként tanulható nyelv.

Az angol segédige rendszer tényleg bonyolult, az igeidőkről nem is beszélve.

Én sem tudom felfogni hogy igeidőből is minek 12 ha egy átlag angol ember sem használ többet 5-6-nál, ők sem bonyolítják túl ha nem muszály (jelentésbelileg).

A segédige rendszerből nekem elegem van, az elején még elmegy, de amikor már az atya úr istent is segédigés szerkezettel fejezik ki akkor az már elég zavaró, olyannyira hogy lefordítani sem bírom, pláne ha egybeírják a feltételes múltidőt egy segédigével + meg még szenvedő szerkezetbe is van. Ezen a kifejezésen kb fél órát gondolkodtam majd feladtam.

Az a baj hogy az angol, jellemzően a szenvedő szerkezetben, túlbonyolít mindent aminek TERMÉSZETESEN nincs magyar megfelelője, sőt, még normálisan le sem lehet fordítani magyarra. Ez azért nyelvvizsgán elég nagy problémát okoz,a participle-król nem is beszélve, amikor rövidítenek. Ezek a rövidítések egy angol embernek tök természetes, másnak viszont nagy nehézséget okoz, főleg a mondat lefordításában.

Az angol beszéddel én is küszködök, nem értem hogy a nyelvvizsgán is miért kell olyan szöveget benyomni ahol rohadt gyorsan beszélnek az emberek.

vagy csak lehet hogy a magyar emberek beszéde lassú?

A német nehezebb, de szerintem szebb mint az angol.

Én tudok angolul és németül is, úgyhogy én a németet tartom a nehezebbnek.

Hát nekünk is azt mondta a tanárunk, hogy az angol olyan mint a piramis, tehát először könnyű és utána nehezedik, a német meg fordítva.

Én nagyon szeretném már ezt a "fordítva" dolgot megélni, mert a négy állapotból hármon túl vagyok. Középfokú C angolom van meg nem olyan régóta, és bátran mondhatom, hogy az angol első körben csupa sikerélmény.

A főneveknek nincs nemük, a többes szám egy egyszerű -s betű (pár esettől eltekintve), tárgyeset nem létezik, részes meg birtokos eset letudható pár szóval (my, them stb.) a szórend annyira kötött (A-Á-T-továbbiak) hogy az hihetetlen, az igeragozás nem létezik, legfeljebb annyi, hogy do-does / -ing... szóval alapértelmezetten egy törzsi nyelv szintje az angol.

Aztán jön a második stáció, amikor rájössz, hogy hoppá, mekkorát tévedtél. Mikor befigyelnek a present perfect meg a még szebb igeidők, meg a passive voice, a feltételes mód, a kötőmód, a műveltetés, a reported speech, a phrasal verbek meg a hasonló finomságok, amelyek nélkül el lehet vartyogni angolul, de minek. Akkor aztán rájössz, hogy hú barátom, ez azért kemény.

Aztán eljut az ember a harmadik stációhoz, amikor a friss középfokú angollal a zsebében nekiront a németnek... és megáll benne az ütő. Mi? Hogy semmilyen egyértelmű szabály nincs a der, die, das-ra? Hogy a német főneveket nyolcféle, igen nyolcféle módon lehet többes számba tenni, és semmi nem segít a dologban, amíg meg nem tanulod, hogy egy adott végződéstípushoz milyen többes szám tartozik? (pl. a der Stecker-félékhez semmi, simán die Stecker).... Az igék ragozva vannak, és ez nem elég, mert van ezer erős ige, aminek a ragozása nem szabályos... Szóval ilyenkor az ember ránéz az angolkönyvek halmazára a polcon, és valami rohadt erős nosztalgiát érez.

És alig várom, hogy elérjem a negyedik stációt, hogy a német nyelvtan összeálljon a fejemben, és könnyű legyen a nyelv számomra...

Mert ha már középfokon fog menni a német is, akkor végezni fogok egy kis összehasonlítást az angol, a német és a holland között. :))))

"Én nagyon szeretném már ezt a "fordítva" dolgot megélni, mert a négy állapotból hármon túl vagyok. Középfokú C angolom van meg nem olyan régóta, és bátran mondhatom, hogy az angol első körben csupa sikerélmény.

A főneveknek nincs nemük, a többes szám egy egyszerű -s betű (pár esettől eltekintve), tárgyeset nem létezik, részes meg birtokos eset letudható pár szóval (my, them stb.) a szórend annyira kötött (A-Á-T-továbbiak) hogy az hihetetlen, az igeragozás nem létezik, legfeljebb annyi, hogy do-does / -ing... szóval alapértelmezetten egy törzsi nyelv szintje az angol.

Aztán jön a második stáció, amikor rájössz, hogy hoppá, mekkorát tévedtél. Mikor befigyelnek a present perfect meg a még szebb igeidők, meg a passive voice, a feltételes mód, a kötőmód, a műveltetés, a reported speech, a phrasal verbek meg a hasonló finomságok, amelyek nélkül el lehet vartyogni angolul, de minek."

Én ezt butaságnak tartom. Az a baj, hogy az angol mindnekit megtéveszt kezdeti egyszerűségével, tehát helyénvaló a piramis-példa, de csak a tapasztalatlan nyelvtanulóknak. Mert aki alapszinten tanul meg, az soha nem látja a nyelv igazi mélységeit, és az angol szerintem igenis munkaigényes nyelv, egyszerűen nem kellene az embernek abba a hitbe ringatnia magát, hogy egyszerű.

"Akkor aztán rájössz, hogy hú barátom, ez azért kemény.

Aztán eljut az ember a harmadik stációhoz, amikor a friss középfokú angollal a zsebében nekiront a németnek... és megáll benne az ütő."

Nem igazán értem ezeket a "stációkat". Szóval szerinted mindenki megtanul középfokon angolul és azután németül kezd tanulni? Ez így törvényszerű? Miért nem az angol felsőfok a negyedik "stáció" (honnan szedted ezt a szót? Az állomás, lépcsőfok, lépés, fázis, szakasz miért nem jó?:D)? Neked az angol nyelv a középfokig tart? És utána csak német jöhet?

"Mi? Hogy semmilyen egyértelmű szabály nincs a der, die, das-ra?"

Tévedés, barátom. Nézz csak ide: [link]

Ugye mikre nem bukkan az ember egy kis keresgéléssel?:D Láthatod, hogy rengeteg szabály van, az, hogy a német névelőkre nincsenek szabályok, egy rossz tévhit. Szerintem a német szavak kb. felének be lehet azonosítani a nemét valamely szabály alapján, bár ezt nem merném megbecsülni, mert nem vagyok nyelvész. Egy biztos, mióta ezt tudom, sokkal könnyebben tanulom. Tanuld meg ezeket a szabályokat!

"Hogy a német főneveket nyolcféle, igen nyolcféle módon lehet többes számba tenni, és semmi nem segít a dologban, amíg meg nem tanulod, hogy egy adott végződéstípushoz milyen többes szám tartozik? (pl. a der Stecker-félékhez semmi, simán die Stecker).... "

Az -er végződésű hímnemű főnevekre pont van egy szabály: ami -er re végződik és hímnemű (de amúgy általában das-nál is), annak ugyanaz a többes számú alakja.:D

"Az igék ragozva vannak, és ez nem elég, mert van ezer erős ige, aminek a ragozása nem szabályos... Szóval ilyenkor az ember ránéz az angolkönyvek halmazára a polcon, és valami rohadt erős nosztalgiát érez."

És alig várom, hogy elérjem a negyedik stációt, hogy a német nyelvtan összeálljon a fejemben, és könnyű legyen a nyelv számomra... "

Én nem hasonlítanám ilyen alapn össze a kettőt, mindkettőnek vannak szépségei és előnyei. Remélem a névelőszabályok titkának feltárásával hozzásegítelek, hogy hamarabb érd el a "negyedik stációt"!:D