Angolosok, lefordítjátok?

A videó címe:

Felnőni alkoholista szülőkkel

Lehet,hogy majd én is végighallgatom,és akkor leírom a lényeget.

14/F

Szia!

Engem szerencsére nem! :)

Remélem,hogy Téged sem!

"Hello mindenki, Katey vagyok. Azért vagyok itt ma, hogy egy személyes témáról beszéljek, az alkoholista szülőkről. Ez a videó nem lesz megszerkesztve, mert azt akarom, hogy valóságos és nyers legyen. Szeretném ha megértenétek, hogy amit mondok a lelkemből jön. Nem fogok kivágni semmit. Pontosan azt fogjátok hallani ami eszembe jut. A mai egy jó nap ehhez a videóhoz, mert apám először hívott fel. Elég régóta nem beszélünk olyan dolgok miatt amit most hallani fogtok.

Amikor kicsi voltam apám elkezdett inni, csak a húgom én és apám voltunk, anyám kilépett a képből egy időre. Szóval apám levezető eszközként használta az alkoholt, valószínűleg a stressz levezetésére, de akkor is ártó.

Mielőtt észbe kaptam volna mindennapossá vált, minden este annyit ivott, hogy eszméletét vesztette. Emlékszem - nem is tudom kb 9-10 lehettem - mikor egyik este a hugommal nagyon fel akartuk kelteni, mert féltünk, nem tudom már, kicsik voltunk, talán a sötétben féltünk vagy éhesek voltunk, ilyesmi. Általában már este 6kor ki volt ütve, nehéz volt. Szóval nem tudtuk felkelteni és több alkalomra emlékszem, amikor konkrétan vizet locsoltunk a fejére, a húgom pedig csak sírt, mert azt hitte, hogy halott.

Nagyo ijesztő volt ez számomra, mert 10 évesen egy 7 évest kellett megnyugtatnom. Én 10 voltam, ő 7 és fogalmam sem volt mit mondhatnék neki megnyugtatásképp csak, hogy "majd minden rendben lesz" meg "fel fog ébredni". Annyit tudtam csak akkor, hogy fel fog ébredni, nem igazán tudtam, hogy miért ájul el, mostmár persze tudom. De nagyon nehéz volt nekem, mert ahogy egyre idősebbek lettünk, egyre rosszabb lett a helyzet, akkor volt valószínűleg a legrosszabb, mikor úgydöntöttem, hogy a húgommal kilépünk a helyzetből, ekkor voltam 15 éves, igen a gimi közepén voltam, de apám elvesztette az állását, mert soha nem tudott dolgozni menni mert olyan másnapos volt, vagy éppen olyan részeg.

Folyamatosan ittas volt, nem csak részeg volt és nem csinált semmit, de verbálisan bántott minket a húgommal, leginkább engem, csak mert én voltam az idősebbik gyerek és én kaptam a nagyját, amivel semmi baj, egyáltalán nem érzem rosszul magam miatta, nekem a húgom olyan mint a gyermekem és mindennél jobban szeretem azt a lányt, de nehéz volt számomra megbírkózni ezzel.

Szóval csak el akarok érni azokhoz, akik ugyanezzel küzdenek, akár mr túl vannak rajta akár még mindig. Nagyon nehéz végignézni, ahogy valaki kit szeretsz ezen megy keresztül, és nem mintha kevésbé szeretném őket most, csak... csak egy masfajta szeretet, ami majdhogynem hiányzik. Egyszerűen csak hiányzik, hogy apámat érdekeljem, olyan volt mintha jobban foglalkoztatta volna az alkohol, mint az, hogy mi van velem. És nem az érdekelte, hogy elvigyen aznap a focimeccsemre, hanem az, hogy lemenjen a boltba és megvegye a sörét.

Mostmár sokkal jobban kezelem, nem úgy tűnik, de így van, és csak ki akarok nyúlni bárki felé aki ezen megy vagy ment keresztül. Csak tartsatok ki, minden rendben lesz veletek. Beszéljetek más felnőttekkel vagy emberekkel akik részei az életeiteknek, néha nagyon nehéz. Részemről, én az egyik legjobb barátom anyukájával beszéltem, aki tulajdonképpen az én anyám is volt, mert néha még ott is maradhattam náluk.

Nagyon rossz volt, de végül egyszer csak azt mondtam nemtudom ezt csinálni többé és anyámhoz költöztem, pedig nem volt kész arra, hogy gyerekeket neveljen. Vagyis... 15 és 13 évesek voltunk, de még sosem vigyázott ránk, nem volt felügyelete. Nem is tudom, nagyon, nagyon furcsa gyerekkor volt, felnőni úgy, hogy össze-vissza mindig a másik szülőnél laksz, vagyis nyáron anyámmal voltam, aztán a suli idejére visszamentem apámhoz, amit utáltam mert folyamatosan részeg volt.

Nem nézem le azokat, akik isznak, én is iszogatok néha, de lenézem az alkoholizmust és a szóbeli erőszakot. Tudod, amikor a saját szülőd azt mondja, hogy egy darab szar vagy és azt kívánja, hogy soha meg se születtél volna, eeléggé fáj és általában nem gondolják komolyan, tényleg nem, csak idegesek és rajtad vezetik le, mostmár tudom a tapasztalataimból, amikor másokkal beszéltem erről. Magamba nézek és tudom, hogy az apám szeret, még mindig, de nehéz időszakon ment keresztül és még mindig tart amennyire tudom, de csak azt akarom, hogy mindenki, a kicsik, a nagyobbak, akárki, ha ezen mész keresztül csak tudd, hogy minden rendben lesz és van remény, ha van kérdésetek itt vagyok én, vannak tanácsadók, annyi ember van, aki segíteni szeretne és még ha félsz is elmondani, ne félj, én is féltem, de mindenki meg fogja tartani neked ezt a titkot. Ha rossz helyzetben vagy el kell mondanod valakinek, mert mielőtt észbe kapsz még rosszabb lesz, szóval ti, akik alkoholista szülőkkel éltek vagy drog függőkkel - biztos vagyok benne, hogy valamennyire egyforma a helyzet - vagy csak olyan szülővel, akivel nem érzitek biztonságban magatokat, valamit tennetek kell ellene, és ha nem érzed magad szeretve, hát annak kellene, csak mert ha valaki megbánt az nem azt jelenti, hogy bántani is akar. Valaki egyszer azt mondta - nem is emlékszem, hogy ki volt az, bár emlékeznék - de azt mondta, hogy akik megbántanak, azok azért teszik, mert tudják, hogy te mindig szeretni fogod őket, bármi történjék is, szóval nem feltétlenül szándékosan bántanak, csak tudják, hogy te megbocsátasz nekik. Kutass a lelkedben és próbáld a jobbik énüket meglátni, ne a másikat, csak tartsd ezt észben...-"

Egy kicsit zavaros, de az elejéből kiderül, hogy miért