Mennyire pusztítjuk az anyanyelvünket az angollal?

Nyelvrokonaink nyelvével érdemes foglalkozni, az adja talán a legtöbb azonnali meglepetést, és azonnal ad egy viszonyítási hátteret. Igazából általában véve is, a nyelvek önmaguktól nem fertőzik meg a magyart, pl. egy régivágású tipikus xix. századi fajta soknyelvűség még jót is tesz, mert kidomborítja a magyar nyelv érdekességét, és tovább kreativitásra ösztönöz, nem véletlenül volt épp akkor sok érdekes nyelvi játék és eredmény a magyar nyelv művelésében.

Az angol mellé érdemes mondjuk hobbiból néhány más nyelvet megnézni, tulajdonképp valamennyire bármilyen más nyelv megfelel e célra. Ha már van egy kis kontraszt az angol mellé, akkor már nem érződik, hogy egy-az-egyben a magyarral szemben lenne, sőt még a magyarból is rengeteg kreativitást lehet majd még kiszedni.

Nyilván valamilyen szinten igazad van, de ez túl kicsi probléma ahhoz képest hogy ez egy emberi szabadságjog hogy olyan nyelven, úgy beszélj ahogy akarsz. A lényeg hogy ne felejtsünk el magyarul, olvassunk magyar irodalmat, ismerjük nagyjainkat.

Hajrá magyarok

"amikor valami véletlenül behajtogatódik a zsepibe és elveszik emiatt mondjuk egy papirpénzdarab"

Te mg azt sem érted, amiről halandzsázol.

#23 hsz-ra: nem tehetek róla, ha egy ennyire egyszerű példára sem ismersz rá, mint a ,,plicāre'' (,,hajtogatni'') latin ige töve. Egy csomó származékszó formájában él tovább a latin, angol, magyar nyelvben is:

[link]

innen van az implikál, explikáció, applikál, de a köznyelvben is ismertebb komplikál szó is. Ezekben rendre a ,,belehajtogat'', ,,kihajtogat'' és ,,hozzáigazít/hajtogat'' alakok jelennek meg. A ,,komplex'' szó mögött meg eredetileg az ,,ölelés'' húzódik meg, persze szintén általánosított értelemben.

A legtöbb latin szó, és a belőlük származó angol és magyar szó eredete egyszerű (és érdekes). A szófejtés általában mulatságos. Egyszerű cselekvések, fogalmak általánosítása áll a bonyolultabb idegen szavak mögött.

Ez persze a latin, amely mégiscsak ezer éve él együtt velünk.

Az angol persze kissé újabb, kevésbé régóta él együtt velünk, talán ezért érezheti az ember kevésbé szervesnek a magyarral való többnyire újabb korokra korlátozódó hatását. Az angol nyelvnél az is bonyolít a dolgokon, hogy ott a germán alapra ráépült egy erős normann, majd francia, és latin hatás. A német ebből a szempontból kissé puristább.

Lehet a magyar nyelvet védeni, de általában az idegen nyelvek iránti kiegyensúlyozott érdeklődés az jó dolog. Sőt,tulajdonképp épp akkor könnyebb kidomborítani a magyar nyelv egyedi, érdekes vonásait, ha az alapjelenségeket az ember más nyelvekben is megláthatja.

"nem tehetek róla, ha egy ennyire egyszerű példára sem ismersz rá, mint a ,,plicāre'' (,,hajtogatni'') latin ige töve."

Honnan veszed ezt az ostobaságot?

Ami az utána következőket is illeti, nem te vagy az egyetlen "zseni". :D Nekem ezek a gyűjtések 90-es évekbeli file dátumokkal vannak:

ascribe conscribe describe exscribe inscribe proscribe sescribe subsribe transcribe

aggress... ...transgress

contain... ...sustain

aspire... ...transpire

admit... ...transmit

assist... ...subsist

Ezekből a példákból etimológiai, szófejtő értelemben nekem az ,,aggressz(ív)'' példája tűnt fel érdekesnek néhány éve. Szó szerint ad+gredior ,,hozzálépek''. Végülis érthető, de kicsit azért leszűkültnek érződik. A progresszív, progress persze közvetlenebbül is világos (,,előrelép''). A sustain az latin gökereiben subtendere, ,,alátart'', mint éppen a leborulás előtt álló tálcát. Igazából etimológiailag érdekes példák sokszor az erősen szintetikus nyelvekben vannak, részben ilyen a latin, de tulajdonképp a szláv nyelvek (orosz, szlovák), néhány mesterséges nyelv mint a lojban, az eszperantó. Meg hát maga a magyar nyelv is, és rokonsága, a finn, illetve Szibéria nyelvei közül is nagyon sok.

A Kérdező kérdése amúgy nagyon helyes és érdekes téma. Izlandon nagyon jó purista nyelvhasználatot sikerült megvalósítani: szinte minden fogalomra saját belső eredetű szavuk van. Felthetetőleg ezt valami tudatos nyelvalakító törekvéssel érték el. Még olyan szavakra is saját izlandi etimológiájú szavuk van, mint a ,,számítógép'' meg az ,,atom''. E téren egyébként a magyar nyelv is meglehetősen puristának mondható, meg a német is. Mondjuk a ,,gumi'' szóra alakotott ,,ruggyanta'' sajnos nem maradt meg, bár az nem eredeti magyar alkotás, hanem a német ,,Federharz'' tükörfordítása, de azt a német nyelv is elengedte. A mágnes szóra alotott ,,delej'' (a ,,dél'' és ,,éjszak'' szó összerámtásából) jól utal a mágnesesség lényegére (a pólusok meglétére), de sajnos csak erősen módosult jelentésben maradt meg, a ,,villanydelejes forgony'' (elektromotor) kiveszett.

Viszont egy jó nyelvművelő mozgalomnak szellemensnek és kreatívnak kell lennie: nem élhet meg pusztán tükörfordításokból, hanem lehetőleg jól kell gazdálkodnia a nyelv már meglévő saját alkotásaival, és azokat szervesen kell tudnia művelnie. Ebben viszont - paradox módon - pont segít az, ha más nyevek példáit jól ismerjük. Egy látszólag távoli, de érdekes segítséget ad az is, amit a képírásos nyelvek, meg hasonló jelnyelvek csinálnak, főleg a siketek jelnyelvei, meg a Bliss[symbols] képírás, (de részben a kínai jelírás is ide sorolható): egytöbbé kevésbé szűkebb, egyszerűbb jelkészletből sokféle jelentést leírni képes gazdag szókincset raknak össze.

[link]

Bocsánat, rossz, korább már leírt példákat írtam.

A ,,világháló'' és a ,,műhold'' szólakotás nekem amúgy tetszik, a németből viszont a nekik megfelelő korábbi ,,Zwischennetz'' és a ,,Kunstmond'' állítólag kikopott, az előbbi pl. ilyen szélsőjobbos körök nyelvhasználatába szorult vissza (jó nagy hülyék amúgy, hogy hagyták). Latinul persze ,,interrete''. De igazából persze ez főleg játékra jó, mert egy idő múlva úgyis talál az ember elég érdekes tanulnivalót amúgy is az idegen nyelvekben, a nyelvújító mozgalmak lététől függetlenül is.

Ami még érdekes, a különböző mesterséges nyelvek. Sokukat általában valami idealista céllal alkották meg, de előfordul, hogy valamelyik valami gyakorlati területen mégiscsak alkalmazásra lel. Ilyen pl. a Bliss, aminek a megalkotójának eredetileeg az eszperantóhoz hasonó általános és idealista céljai voltak, viszont a Bliss, mivel képírás, ezért gyógyításban, fejlesztésben lelt gyakorlati alkalmazásban, különböző beszédzavarok, fejlődési zavarok fejlesztésében, gyerekek gondozásában.

Másik példa a Loglan, aminek ilyen matematikailag idelisztikus nyelvnek indult, bár gyakarlati céljai is voltak, végül ma az ember számítógép komunikáció terén vannak gyakorlatibb használati próbálkozási területei is (mondjuk ettől még kis nyelv maradt, még a Quenya-hoz képest is). A Quenya nyelv viszont pont számunkra, magyarok számára érdekes: a Quenya az egyetlen általam ismert **finnugor** inspirációra született mesterséges nyelv (Tolkien, aki nemcsak író, hanem tudós nyelvész is, a latin és a finn inspirációjára alkotta meg). Tolkien egyébként a szakmájában jó, elismert nyelvésznek számított, és jó, egészleges, szerves fejlődést teljesen jól megközelíteni képes nyelvtervezeteket tudott kidolgozni. Ezekből azonban csak a Quenya mondható annyira teljesnek, hogy hétköznapi éleetben is használható nyelv válhassék belőle, és úgy is csak nagyon sok tennivaló van még vele.