Mennyire pusztítjuk az anyanyelvünket az angollal?

Az a neve. A Facebooknak is Facebook a neve, és nem arckönyv. A shaken espresso nevében benne van, hogy micsoda. A fehér kávéban nincs. Ezzel a "hazafias zenét hallgatok angolóra után, hogy semlegesítse a hallott szavakat" valami végtelenül gyerekes. De az is, hogy szándékosan tükörfordított magyar szavakat használok, és kényszeresen megválogatom a szavaimat nehogy idegen eredetű legyen bennük is beteges.

Mondok néhány angol szót, amit kb. minden nap használhatsz: program, klub, riport, magazin, farmer, sál, vagon, kabin, objektív/szubjektív, sznob, nonszensz, film, sztár, sztori, bébi, bank, hotel, monitor, partner... és még száz másik. Nem is tudod mindet egy másik magyar szóval helyettesíteni, max. körülírni.

Kicsit ironikus tőled olvasni ilyet, amikor folyamatosan helyesírási hibákat vétesz. Például rögtön az elején a "minden 3 szó"; nem inkább "minden harmadik szó"? Ne haragudj, de kifejezetten pocsék helyesírásod van, amit nem tudsz az angolra fogni, amikor olyan alapvető szavakat is hibásan írsz le, mint az újság.

Alapvetően én se szeretem, amikor indokolatlanul keverik a nyelveket az emberek és szerintem is fontos, hogy szépen műveljük a nyelvünket, de azt is el kell fogadni, hogy a nyelv folyamatosan változik. Megnyugtatlak, öt, ötven, ötszáz és ötezer éve ugyanez zajlott le és nem csak a magyar nyelvnél. Mindig jönnek új dolgok és mindig kikerülnek a régiek. Most ez valamivel felgyorsult, mert sokkal több nyelvvel sokkal könnyebben kerülsz kapcsolatba.

A magyar mellett négy másik nyelven beszélek folyékonyan (angol, olasz, spanyol, izlandi) és mindegyiknél létező jelenség, hogy más és más nyelvekből vesznek át szavakat, kifejezéseket. Ezek a szavak idővel úgy beleépültek vagy valószínűleg bele fognak épülni a nyelvhasználatba, mint ahogyan a #11-es által írt szavak is.

25/N

Van ami látszólag jön az angolból, mert a latinból már rég itt volt, oda is onnan ment.

Van, amit fölösleges magyarítani.

Meg van az a lusta/ buta hozzáállás, amikor valaki csak azt hiszi, hogy fordít, de nem gondolkodik.

Ebből lesz aztán: a csirkebébi megszületik, a naposcsibe kikel helyett. Na, ezektől a hideg kilel, valóban engem is. Óh milyen "epikus"!

"+dolog: osztálytársaim arckönyvbe és instára csak angolul irnak be idézetet mint pl:thinking of him meg happiest day ever nem ám azt irja hogy legjobb napom."

ott vagányságot,meg lazaságot akar kifejezni, meg menőzni kicsit, hogy ő ilyet is tud, frappánsnak, menőnek, jól hangzónak gondolja, ezért növekszik tőle az önbizalma, ha így posztol, mert azt gondolja; elismerő pillantásokat fog kapni az oldala. Amúgy vannak pl szavak, amik angolul rövidebbek, ő meg laza, gyorsan posztol, menőn hangzik/menőnek tűnik,ha így posztol, de lehet, hogy nem is mindig, csak adott pillanatban jól esik neki. Így, szabadon, hogy akár angolul is kifejezheti magát. Lehet, hogy akkor ő olyankor tényleg fel van szabadulva. És épp csak éli, hogy laza. :):)

Van azért érdekes dolog a Kérdező kérdésében, érdekes és hasznos,

. És ha már felmerült az izlandi: nem is olyan rossz dolog egy egészségesen jól csinált purista mozgalom, ha amúgy egy egészséges nyitott társadalomba épül be.

Magam is szoktam a régi magyar nyelvből dolgokat feltámasztani, (akár a régi ,,hallaNÓK a hangot / hallaNÁNK egy hangot''-féle megkülönböztetését az alanyi é tárgyas igeragozásnak, egyébként Tamás Gáspár Miklós beszédén is hallottam hogy ezt igyekezett megeleveníteni). Értelme van egyes eltűnőben levő magyar nyelvjárások megóvásának is.

Én amúgy a soknyyelvűség mellett vagyok, és már a Monarchiában eltöröltem volna a magyar hivatalos voltát, szimbolikusan lett volna a latin, mivel jól kifejezett valami laza föderációt, emellett meg nálam agyon lett volna támogatva az élet minden szegmensében a 12 vagy még több nemzetiségi nyelv, lényegében a teljes kifejlettségig. Szóval afféle keleti svájcot csináltam volna belőle. Ez kiterjedt volna a cigány nyelv, sőt az összes cigány nyelvjárás megóvására is. Mindenesetre saját élemetmben a latin, szlovák, német, cigány valamelyest való legalább passzív megértéséig jutottam el, persze csak könyebb szövegekre (németül mondjuk jobban).

Amúgy néha én is purista vagyok magyar, sőt még a latin dolgában is, és sokszor retroaktívan vvisszacsinálom az angol által közvetített latin szavakat, ha a ragozásuk ,,hibás'', pl a connexor vagy a reflexor szónak elvileg a szupinum-tövet kellene az -or rag előtt felvenniük, úgy, ahogy itt helyben vissza is állítottam.

Nem rossz dolgo a purizmus, ha benne megvan még a nyelv iránti természetes játékosság. Néha szórakozásból németül is játszom purizmust, és ha állítólag a német szélsőjonn kisajátította az Zwischennetz szót vagy hasonlókat, nem nagyon érdekel, egy nyelvi játék bőven belefér, annyira nem kell szekértáborokra vágni minddent hogy egy kis purista móka bele ne férjen. A magyar ,,villanydelejes forgony'' se volt rossz, sőt a mágnesességet erdetileg kifejező ,,delej'' szó kifejezetten szép nyelvújítási fordulat volt (és nem is volt tükörfordítás, sőt, épp a mágnes lényegét, vagyis a két pólus meglétét ragadta meg: a DÉLi és az ÉJszaki pólus kezdő szótagjaiból való DEL-EJ összerántással kéződött. Van még a ,,ruggyanta'' (értsd: rug-gyanta) szó a gumi helyett, szépnek hangzik, de valójában tükörfordítás, szóval az eredeti ötletesség a németeket dícséri: a ,,Federharz'' szó tükörfordtása, ami a németeknél volt valaha egy purista próbálkozás, amúgy szép a maga módján.

Igazából megvan ennek a maga helye. Ha az ember latinul tanul, vagy eszkimóul, önkéntelenül is rácsodálkozik, hogy ez a két gazdag morfológiájú nyelv mennyi szót képes volt motiváltan, belső eredetű módon képezni. Latinul a ,,magyarázat'', az ,,explikáció'' például nem más, mint ,,kihajtogatás'' - ahogy a sajtot kihajtogatom a zsíros papírból. Ennek mintájára az ,,implikáció'' (amikor valami maga után von valamit következményként), az meg ,,behajtogatás'', amikor valami véletlenül behajtogatódik a zsepibe és elveszik emiatt mondjuk egy papirpénzdarab. A ,,resziliencia'' az meg valójában szó szerint ,,visszaugrási'' (,,re-saliens'', visszaugró) képesség. Szóval szerintem a magyar purizmust sem szabad megvetni, mert egészségesen a nyelv iránt érdeklődő emberek között igenis meg lehet a helye, sőt épp az izlandi esete szépen mutatja (és egyébként a grönlandi eszkimók nyelve is), hogy nem feltétlenül kell valamiféle jobboldali elfajzásként gondolni rá, sőt épp az egészséges nyitott érdeklődés kifejezője is lehet, és más nyelvek iránti érdeklődés megágyazója is. Aki például szereti a régi magyaar nyelvi összetett meg egyéb régies igeidőkat, ezen az úton akár a latin szép igeidőrendszer szeretetéig is eljuthat (futurum perfectum, praesens imperfectum, praesens perfectum, meg persze a szép conjunctivusos alakok: ,,írd alá az igazolást, anya, hogy nehogy a tanárnak hazudtam légyen'').

"minden angol óra után magyar hazafias zenéket nyomok be"

Angolóra. Egy szó. :)

Amúgy teljesen egyetértek veled.

"minden angol óra után magyar hazafias zenéket nyomok be"

Ez mekkora pótcselekvés, már szinte szánalmasan vicces :)

Van egy rossz hírem: a nyelv változásának nem tudsz ellentartani sehogyan sem.